A kultúraszervező Zvolensky Gabriella

vasarnap

Szerencsésnek mondhatja magát az a település, ahol legalább egy olyan ember él, aki fáradhatatlan munkával, töretlen lelkesedéssel rendezvényeket szervez, intézményeket hoz létre, összetartja és formálja a helyi közösséget. Királyhelmec és az egész Bodrogköz számára ilyen Zvolensky Gabriella.

Az embert vagy gyerekkorában érik olyan hatások, hogy csak közösségben, kultúraközelben érzi jól magát, vagy később kap rá az ízére. Ön melyik kategóriába tartozik?

A kultúra mindig része volt az életemnek. Édesapám borsi származású, a Rákóczi-kastély kertjében lévő szabadtéri színpadon már ötéves korunktól szerepeltünk a nővéremmel. Királyhelmecen a Csemadok-székház szomszédságában nőttem fel, és az iskolában is mindig minden rendezvényen énekeltem, szavaltam, táncoltam. Négy éven keresztül tagja voltam az iskola mellett működő negyventagú leány vonószenekarnak, ahol csellón játszottam. Már ekkor eldöntöttem, hogy olyan szakmát fogok választani, ahol reggeltől estig kultúrával foglalkozhatok.

Mégis óvónőként kezdte a pályáját.

A bacskai óvodában dolgoztam tizennégy évig, de ezt egyáltalán nem éreztem mellékvágánynak, mert rengeteg mesét, verset, népi mondókát, táncot bele lehet csempészni az óvodai nevelésbe. Szerettem is nagyon a gyerekeket, emlékszem, már kiskoromban is arról álmodoztam, hogy ha nagy leszek, összeszedem a hátrányos helyzetű gyerekeket, és csokoládét fogok osztani nekik. A pedagógia közel állt a szívemhez, de mindenképp többet akartam adni az átlagnál, ezért Pozsonyban elvégeztem a gyerek és felnőtt néptáncosok számára kiírt ötéves koreográfusi képzést.

Aki énekelni is tud, hangszeren is játszik, verset is mond, amatőr színjátszó, sőt táncolni is szeret, mint ön, annak nehéz lehet dönteni, mivel foglalkozzon.

Ezek szétválaszthatatlanok számomra, mert párhuzamosan műveltem mindegyiket. 1975-ben kerültem be a Fürt néptáncegyüttesbe, ahol a táncok közötti szüneteken népdalokat énekeltem, a színjátszást pedig Kassai Béla szerettette meg velem. Olyannyira, hogy később gyerek és felnőtt színjátszó csoportokat is vezettem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert gyerekkoromtól mindig azt csináltam, amit élveztem.



Honnan merített új inspirációkat és alapanyagot? Gyűjteni járt, vagy könyvtárakban kutakodott?

Quittner János és Papp Sándor gyakran látogatott el a Bodrogközbe, ezeken a gyűjtőutakon én is gyakran részt vettem, és idős emberektől tanultam a dalokat, táncfigurákat. Később, amikor a Tőketerebesi Művelődési Központ alkalmazottjaként az volt a feladatom, hogy összefogjam és vezessem a magyar művészeti csoportokat, koreográfiákat készítsek a néptáncosoknak, fiatalítsam a bodrogközi kulturális életet, nagy hasznát vettem ennek a tudásnak.

1995-ben nevezték ki a királyhelmeci Városi Művelődési Ház igazgatónőjének. Ez nagy öröm és kihívás lehetett egyszerre.

Szerencsés időszakban kerültem a posztra, a pozsonyi Népművelési Intézet segítette a munkánkat azzal, hogy eljuttatott rendezvényekre, fesztiválokra. Ennek köszönhetően könnyebb volt beszerveznem a fiatalokat, akik örültek, hogy utazhatnak, ismerkedhetnek, tanulhatnak. Sajnos az évek során egyre kevesebb fellépésre lehetett eljutni, mindenhol inkább a külföldi csoportokat részesítették előnyben.

Az is ránk jellemző történet, hogy amikor indult a polgármesteri címért, az akkori polgármester, Pásztor István azzal bosszulta meg a merészségét, hogy szabálytalanul leváltotta a posztjáról.

Sőt, a saját zsebemből kellett fizetnem azért, hogy az Apró Bodrogközi és a Bodrogközi néptáncegyüttesekkel próbákat tarthassak a művelődési házban. Egy ideig a családomtól vontam meg a pénzt, de ezt nem lehetett a végtelenségig folytatni. Pár éven belül meg is szűnt mind a két tánccsoport, ez nagy szívfájdalmam. Nagygéresbe mentem ezután tanítani, és ott a Tőzike tánccsoportot, valamint a Vadóc színjátszó csoportot hoztam létre. Ezekkel is részt vettünk országos rendezvényeken, díjakat is kaptunk, szép volt az az öt év, mert értelmes munkával telt.



Élete legnagyobb feladatát kapta, amikor 2006-ban pályázaton elnyerte a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet vezetőjének posztját. Az intézményt ugyanis a semmiből kellett létrehoznia.

Csak egy alapítólevelet kaptam, és a feladatot, hogy hozzak létre regionális múzeumot, könyvtárat és művelődési központot. A szívem Királyhelmecre húzott, a Mailáth József gróf által épített Tisza-szabályozási Társulat székhelyéül szolgáló romos épületet választottam ki. Sikerült pályázaton is pénzt szereznem a felújításra és 2006 decemberében már át is adtuk a Mailáth-emlékszobát. Az volt az elképzelésem, hogy a régió személyiségeit, művészeit, alkotóit, borászait mutassuk be a nagyközönségnek, ezért több brosúrát is kiadtunk róluk. Bodrogköz és Ung-vidék helyi értékeiről is megjelentettünk egy gyönyörű könyvet, akinek ez a kezébe kerül, az láthatja, hogy érdemes ide ellátogatni. Óriási előny, hogy három társintézmény egy fedél alatt működik, mert főleg a nagy rendezvényeknél, fesztiváloknál tudják egymás munkáját segíteni.

Az ön nevéhez fűződik a nagytárkányi Márton-napi Libagaliba is, amelyet 2011 óta rendeznek meg több ezer résztvevővel. Számított ekkora sikerre?

2011-ben, amikor kiderült, hogy 2013-ban Kassa lesz Európa egyik kulturális fővárosa, felkértek, hogy találjunk ki valami turistacsalogató rendezvényt, amelyre lehet a következő években építeni. A Libagalibát javasoltuk, és ez annyira megtetszett a megyének, hogy szeptemberben felhívtak, már abban az évben tartsuk meg a rendezvényt. Volt öt hetem, hogy libákat szerezzek, mindent megszervezzek, de már abban az évben 1500 látogatója volt a rendezvénynek, 2019-ben pedig már több mint hatezren kóstoltak libapecsenyét Nagytárkányban. Két év kihagyás után idén remélhetőleg újra meg tudjuk tartani.

Nem titok, hogy Királyhelmecen nagyszámú roma lakosság él. Nagyon rokonszenves, hogy a helyi fesztivál szervezésekor rájuk is gondolt, Mulatós Romale néven külön műsorblokkjuk van. Hogyan fogadták, sikerült őket bekapcsolni a város kulturális életébe?

Örültek a lehetőségnek, nagyon lelkesek. Nem bizniszszerű roma fesztivált akartunk, ahová meghívjuk Kis Grófót vagy Győzikét, hanem olyat, ahol autentikus cigány zenészek, együttesek lépnek fel. Ezen kívül roma gyerekek rajzaiból állítunk össze kiállítást, Iglótól Tiszacsernyőig megszólítottunk minden iskolát, és a más képzőművészeti ágakkal foglalkozók is bemutatkozhatnak. Közben roma ételeket kínálunk, bemutatjuk a roma öltözékeket, mindig nagy a sikere a rendezvénynek. Sokan vannak, jól mulatnak, és utána mindig példásan kitakarítanak. Tényleg csak annyi a titok, hogy lássák, valaki érdeklődik irántuk és megbízik bennük.

A gyerekkori gondolattól, hogy csokoládét osztana a rászorulóknak, eljutott oda, hogy komoly összeget gyűjtött össze nekik. Ez hogy is volt?

Oláh Árpád, a magyar iskola szülői tanácsának tagja szólított meg 2004-ben, hogy tegyünk valamit, hogy a legszegényebb gyerekek is ebédhez jussanak. Így szerveztünk először népdalestet, majd nótaestet, később a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es évek slágereiből összeállított műsorokat. Negyvenezer koronát gyűjtöttünk a magyar iskola hátrányos helyzetű gyerekeinek, és az akkor alakult Nosztalgia együttesünk máig is működik.

Közel egy éve vonult nyugdíjba, de nem tudom elképzelni, hogy azóta tétlenül pihen.

A betegség rákényszerített, mert volt egy komoly gerincműtétem, de már gondolkozom az új teendőkön. Tagja vagyok a városi képviselő-testületnek, a művelődési központ új igazgatónőjének is felajánlottam a segítségemet. Sok tervem van még, remélem, lesz erőm és lehetőségem a megvalósításukhoz is.



Áder János 2017-ben Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. A saját pátriájában kapott elég megbecsülést?

A lakosság részéről biztosan. A politika változó, a közügyekben is mindig csak azért szerettem volna részt venni, hogy Bodrogköz lehetőségeire rámutassak, a rangjához méltó szintre emeljem a régiót. Királyhelmec annyira gyönyörű fekvésű város, hogy sokkal több támogatást, figyelmet érdemelne – amíg tudok, ezért fogok dolgozni.

Érdekes

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/26. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?