Pihenő

A járvány hatása az életünkre

Amikor azt halljuk, hogy túl sokat használjuk a netet, vajon mindannyian ugyanarra gondolunk, vagy mindenki máshol húzza meg a határokat, hogy számára mi az, ami már túl sok?
Vasárnap

2020. július 13. 09:20

lélek

Milyen mérce alapján döntünk? Mi szerint határozzuk meg, hogy a nap 24 órájából mi az az aktív online óraszám, ami már szélsőségesen sok. Egyáltalán meg tudjuk-e ítélni, hogy a munkánk és a szórakozásunk szempontjából mi az az arány, ami lelki, mentális és testi szempontból is egészséges? Szeretnénk-e, akarunk-e azzal tudatosan foglalkozni, hogy az online és az offline életünket mi jellemzi óraszámban, tartalomban és minőségben is? Úgy gondolom, érdemes megvizsgálni mindenkinek a saját, neten töltött idejét, mert leírva, áttekintve lehet, hogy sokan megdöbbennének. De legfőképpen azt kellene megnézni, hogy ott mivel is múlatjuk az időt. Mert a netezés nemcsak munkaidőt, tanulást jelent, hanem sokkal inkább szórakozást is. Játékokat, közösségi oldalakon való megosztásokat, kapcsolattartást, üzeneteket, filmnézést, online vásárlást és egyebeket.

Amit a kutatás mond

Vajon a koronavírus kötelező bezártságában nőtt vagy csökkent a neten töltött órák száma? Számított-e valamit, hogy legálisan, lelkiismeret-furdalás nélkül élvezhettük a virtuális térben és időben az életünket? Mert más téren korlátozva voltunk. Milyen változásokat hoztak a megszorítások, mint például a kijárási korlátozás? Milyen hatással volt mindez az egyébként sokat netezőkre, és azokra, akik eddig nem töltöttek sok időt a világhálón? De leginkább: miben változott a diákok élete? Mert a digitális oktatás bevezetésével a kiskamaszok és a kamaszok életében az online jelenlét még inkább természetes és nélkülözhetetlen lett. Egy friss kutatás szerint azonban nemcsak a diákokat, hanem a felnőtt korosztályt is érintette a karanténos netfüggőség.

„A Telenor kutatása szerint a megkérdezettek 73 százaléka többet internetezik a karantén idején. Ahol van tanuló a háztartásban, ott napi átlagban a legtöbben 4–6 órát töltenek online tanulással, míg az otthon dolgozók többsége 4–8 órát használja munkához a netet, mióta otthoni munkára és tanulásra kényszerültünk. Aki a karantén idején otthonról dolgozik vagy tanul, a megelőző időszakhoz képest sokkal több hírt olvas, aktívabb a közösségi médiában, csetel, videóhívást bonyolít, filmeket néz, streamel. A Telenor friss, Ipsos által 550 fős mintán, a 18–65 éves magyar lakosság körében végzett, nemre, korra, településtípusra és régióra nézve reprezentatív kutatása szerint a napi munka és tanulás mellett, vagy azzal párhuzamosana megkérdezettek közel 78%-a napi 2 óránál többet tölt valamilyen digitális tevékenységgel. A kutatás szerint a megkérdezettek 73%-a többet használja a netet, jellemzően legalább 1-2 órával többet, mint a karantént megelőző időszakban. A megkérdezettek közel 90%-a a mobilján netezik, de laptopot is több mint 80%, asztali számítógépet pedig a megkérdezettek nagyjából fele használ ilyen célra. A legtöbben kapcsolattartáshoz veszik igénybe otthon az internetet, és átlagosan napi 1-2 órát töltenek ilyen jellegű tevékenységgel. A megkérdezettek közel 80%-a mondta, hogy a családdal, barátokkal való kapcsolattartás, míg 70% szórakozás és pihenés céljából van fenn a világhálón.” (24.hu, Dömös Zsuzsanna cikke)

Kérdés, hogy ez a megnövekedett internethasználat a karantén után is megmarad-e, hiszen minden új szokás kialakításához, rögzüléséhez 21 nap szükséges, és az elmúlt rendhagyó időszak három hónapig tartott. Lesz-e igény továbbra is a kezdeti, otthonról a szabadba menekülős, társas, teraszos együttlétek lendülete után az offline tér személyes és intim lehetőségeire, vagy bezárkózunk újra?

Amit az elmúlt három hónapban a lakókörnyezetemben láttam, az örömmel töltött el, mert azt érzékeltem, hogy az embereknek újra érték lett a személyes kapcsolatok ápolása. Megélték az érintés és az ölelés, azaz a fizikai jelenlét hiányát, és ez elkezdett fájni. Sok családot épp ez a hiány döbbentett rá, hogy milyen jó volt, amíg törődhettek a nagymamával, és a nagyi is gondoskodhatott róluk. Persze nem mindenhol volt ez jellemző, de a legtöbb családban igen. Itt a környékemen is, ahol lakom, nem egy krétarajzot láttam a házak előtt, azzal a felirattal, hogy szeretünk, nagyi, hiányzol, ezek igen szívmelengetőek voltak. Akárcsak a kis üzletek előtt kávézó, iszogató, egymástól egy méterre álló és beszélgető emberek csoportja. Olyan élmények ezek, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy intim és bensőséges kapcsolatokban gazdag életet élhessünk.

Feszültek és frusztráltak

Kétségtelen, hogy sokakat lelassított ez az új életforma, megváltoztatta az életritmust, és ez nem mindenkire hatott jól. Az egyedülállókat érthető módon a bezártság kifejezetten rosszul érintette. Voltak, akik feszültek és frusztráltak lettek, mert úgy érezték, le- és kimaradnak valamiből, és azért is, mert korábban sem tudták kezelni azokat a külső tényezőket, melyekbe nem volt beleszólásuk, nem az ő személyes döntéseiktől függtek. Így, aki változásra nyitott, tudatos és rugalmas szemlélettel kezdte a karantént, az mindenképp profitált ebből az emberléptékű életmódból. Másokat ez az új helyzet akár a csőd szélére is vihetett, vagy az amúgy is felszínes kapcsolati rendszerüket tette teljesen tönkre.

Ha a netezés mennyiségét, minőségét vizsgáljuk, nem mehetünk el az értelmi és érzelmi tudatosság, az önismeret, a reziliencia (lelki, érzelmi ellenállóképesség) valamint a rugalmas változás-konfliktus és problémakezelés mellett, mert mindezek jelentősen befolyásolják, meghatározzák az online jelenlétünket is.

Egy biztos: a karantén ideje egyrészről kemény önismereti vizsga, másrészről barátságok, házasságok, családi és munkahelyi kapcsolatok szakítópróbája volt. A rossz teherelosztású, függésen alapuló, kiszolgáltatott vagy bántalmazó kapcsolatok a bezártság miatt elviselhetetlenné váltak. A koronavírus kilökött mindenkit a kényelmi zónájából, muszáj volt máshogyan gondolkodni és cselekedni. Aki erre képtelen, annak jelentős belső és külső konfliktusokkal kellett szembesülnie. Ehhez képest az, hogy ki mennyit netezett, elhanyagolható tényezőnek látszik. Sokkal markánsabb problémákat, évek, esetleg évtized óta halogatott dolgokat kellett és lehetett is most megoldani, vagy legalább kísérletet tenni a megoldásra. Az online térben töltött túlzott idő csak azoknál okozott gondot, akik eddig is a virtuális térbe menekültek a problémáik elől, vagy egyéb függőségekkel küzdöttek.

A környezetemben is azt tapasztalom, hogy akiknek a koronavírus előtt is rendben volt az élete, helyes önismerettel rendelkezett, tudatosan élt, nem cipel haragot, nem a múlt sérelmein rágódott, annak az életminőségében jelentős változást nem hozott ez a kényszerhelyzet. Azok, akik viszont amúgy sem voltak jóban önmagukkal, az életükkel, nem szerették a munkájukat, és még a párkapcsolatuk is rossz volt, kivétel nélkül mind szenvedtek. Lelkileg is, testileg is.

Az online világban való aktív és helyes részvétel ma már szükséges és nélkülözhetetlen az élet szinte minden területén. A járvány tetőzésekor, a korlátozások bevezetése után talán még fontosabb volt, hogy van-e net, és ha igen, milyen gyors. A kérdés nem az, hogy kell-e, jó-e, ha van online tér, amiben dolgozunk, szórakozunk és kapcsolatot tartunk. Sokkal inkább az, hogyan használjuk úgy, hogy az online élet szolgáljon minket, és ne mi váljunk a rabjává. Vírustól függetlenül is.

Montorffy Lettiíró, coach, tréner

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
dac

DAC: hat gól, remek játék, nagyszerű győzelem

Max Verstappen

Verstappen nyert Silverstone-ban

Ozark

SOROZATDARÁLÓ: Könyvelőből lett egy drogbáró jobb keze

(Fotók: Mirkó István

Otthonunk, a hátsó füves

rendőrség illusztráció

Kizuhant az ablakon egy kétéves gyerek

Liszka József és Ág Tibor a SZMNT 1994. áprilisi komáromi közgyűlésén (Forrás: A Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának fotótára)

Az egykori Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságról

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.