A digitális oktatás elszenvedői

oktatás

Új fogalom került bele a tantervbe, egy olyan fogalom, ami eddig futurisztikus jövőképnek tűnt, majd egyik napról a másikra valóság lett. Ez a digitális oktatás. Egy olyan jelen, aminek a hatását csak a jövőben fogjuk megismerni.

Amikor én még iskolás voltam, csak álmodozhattunk olyanról, hogy otthonról tanulunk. Nem volt erre sem lehetőség, sem technológia. Aztán alig telt el tíz-húsz év, és a mai iskolások bizony a számítógépet használva próbálnak meg haladni tanulmányaikban. Valóban, ha belegondolunk, már-már a jövőben vagyunk. A technika adott, a helyzet kényszerített, de hogy mennyire készültek fel a diákok és a tanárok, no meg a szülők, az csak évek múlva fog kiderülni. Hogy az elsősök valóban megtanultak-e rendesen írni és olvasni. Mert ha az alap megvan, onnan könnyű építkezni. Sokkal könnyebb a középiskolásoknak, akik rendelkeznek már egyfajta egzisztenciával, van jövőképük, tudják, hogy magukért tanulnak. De a picik? Velük mi lesz? Milyen következményei lehetnek annak, hogy hónapokon keresztül otthon vannak?

Nincs két egyforma óra

Az elején persze minden gyerek örült, hogy nincs iskola – már akikkel én találkoztam –, de hamar rájöttek, hogy ez nem olyan lesz, mint a nyári szünet. Itt bizony tanulni kell, ami sokszor sokkal nehezebb, mint az iskolában. Hiszen, ha valaki nem érti a feladatot, a tanító néni vagy bácsi nem tud segíteni. Ha valaki rosszul tanulja meg, hogyan kell írni a ká betűt, azt nehéz lesz kiküszöbölni. „A szomszéd kislány másodikos, komolyan mondom, miatta nekem is nagyon nehéz volt a tavaszi időszak – meséli Judit. – Mindennap jöttek az anyukájával, hogy nyomtassam ki a feladatlapokat, mert nekik nincs nyomtatójuk. Ez még rendben is lett volna, de egy hónap után besokalltam, miért nem tudnak venni nyomtatót? Tudom, hogy telik rá nekik, csak ez így kényelmesebb. Arról nem is beszélve, hogy a tanító olyan eszement módon küldte a feladatlapokat, naponta hatot is, az meg nem A4-es méretre volt igazítva, így még ezzel is bajlódhattam. Azt meg hadd ne említsem, hogy egy másodikos a feladatlapok megoldásából sokat nem fog megtanulni… Az én fiam másik iskolába jár, egy feladatlapot nem nyomtattunk, de tanulnivaló volt bőven. Online tartották meg az órákat, nagyon profi volt az egész, csak néztem. Azt hiszem, ebben az online oktatásban hatalmas szerepük van a tanároknak. Hogy ők miként viszonyulnak hozzá, lehetőségként vagy nyűgként.”

Az idősebbekkel ki törődik?

A tanároknak legalább olyan nehéz, mint a gyerekeknek és a szülőknek. Sokszor őket ítélik el, hogy nem végzik jól a feladatukat, hogy nem tudtak egyik napról a másikra egy teljesen új rendszerben gondolkodni, alkotni, nevelni. De tegye mindenki a szívére a kezét. Ki az, aki hirtelen, mindenféle előzetes tudás nélkül meg tudna ugrani egy ilyen magas lécet? Ráadásul úgy, hogy közben a legszigorúbb kritikusokkal, a diákokkal kell szembenézniük. „Pár év múlva nyugdíjas leszek, és most elvárják tőlünk, hogy tökéletesen értsük és alkalmazzuk a digitális oktatáshoz szükséges eszközöket – mondja Márta, az alapiskolás tanító néni. – Én nem azt mondom, hogy nincs igazuk, de egy kis megértés jólesne. Ha a lányom nem élne velünk, nem tudom, mi lett volna. Ő segített mindenben, ő volt az, aki az informatikai hátteret biztosította, aki kölcsönadta a laptopját. Képzeljék csak el, amikor kitalálták, hogy interaktív táblákat kell használnunk, az is milyen nehéz volt. Álltam előtte, fogalmam sem volt, hogyan kell használni, a 12-13 éves diákok meg a pad alatt kuncorogtak, mert nekik a kisujjukban van a technika. Hogy legyek így hiteles? Hogy álljak ki eléjük, és adjam át a tudást? Aztán jött ez a koronavírus, és most, nyugdíj előtt kell mindent újra megtanulnom. Próbálok olyan feladatokat adni, amikhez kreativitás kell, de nagyon nehéz az iskolai órákat online átültetni. Amint nem úgy áll a kamera, hogy tökéletes képet mutasson, máris rosszul érzem magam, tudom, kinevetnek. Nem egyszerű ez ám nekünk. Fent kitalálnak valamit, de az idősebbekre nem gondolnak. Nekünk soha nem kellett ezelőtt ilyennel foglalkozni, és csak remélni merem, hogy többet nem kell használnunk.”

Sok állásban

A digitális oktatás elszenvedőinek harmadik résztvevői a szülők, ők sem maradhatnak ki. Mert nekik sem könnyű ám. Munka mellett kell otthon is helytállniuk, ráadásul sokukból tanárok is lettek. „Egy ideig tolerálta a főnököm, hogy nem vagyok mindig elérhető, hiszen neki is kisgyerekei vannak, de úgy érzem, nem lesz a végtelenségig ilyen elnéző – Júlia egyedülálló anyuka, aki bár otthonról dolgozott, mint mondja, sokkal nehezebb volt, mint amikor a gyerek iskolába járt. – A napköziben minden feladatot elvégeztek, mire Iván hazajött, már csak a játék maradt, nem is kellett vele tanulni, mégis tiszta egyes tanuló. Aztán most meg… nem is tudom, mi lesz, ha ismét online fog folytatódni a tanítás. Nagyon nehéz, mindennap főzni, dolgozni, tanulni, és ezek után a gyerekkel játszani is kell, hiszen nem ültethetem a gép vagy a televízió elé, hogy foglalja le magát. Egész délelőtt a számítógépet bámulja, nem akarom, hogy a szabadidejét is ez tegye ki. Így meg én merülök ki teljesen, de azt hiszem, ebben a történetben most másodlagos szereplő vagyok, a fiamat kell támogatnom, amiben csak tudom, amennyire az erőmből kitelik. Irigylem azokat a családokat, ahol kettő felnőtt jut a gyerekekre, mert el tudják egymás között osztani a feladatokat. Eddig nem hiányzott a mindennapokból a volt férjem, sőt sokkal jobban éltünk nélküle, mert minden pénzünket eljátszotta. Most viszont jó lett volna, ha legalább napi fél órát tudok töltődni, pihenni. A szüleim se tudtak segíteni, hiszen ők a veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak. Mindenesetre csak remélhetem, hogy már túl vagyunk ezen a nehéz időszakon. Azért egy picit haragszom azokra, akik a nyáron mindenfelé lófráltak, mert most ott tartunk, hogy ha nem vigyázunk, kezdhetjük az egészet elölről. Megéri? Nekünk Ivánnal biztosan nem.”

Hogy mi lehetne a digitális oktatás tanulsága? Leginkább az, hogy bizony a türelem minden oldalról nagyon fontos. Hiszen, ha csak elvárások vannak, megértés meg nincs, azzal sérül az egész rendszer. Senkinek sem egyszerű, ám mindenki egyet akar. Hogy a gyerekek a legkevesebb kárral vészeljék át ezt az időszakot. Ehhez pedig az kell, hogy mindenki ott segítsen a másiknak, ahol tud.

Mayer-Ázsoth Réka

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?