5 tipp, ha ma sem reggeliztél

1. Vegyél egy lángost.
Ebben az a jó, hogy lesz reggelid, és vidáman elvagy ebédig, a lángos ugyanis laktató étel. De persze csak azt laktatja, aki megeszi. Aki nem eszi meg, azt nem laktatja a lángos, hiába laktató étel. Ebből is látszik, milyen nehéz az átjárás a két csoport között. Valóságos kis gasztronómiai kasztrendszer. Pedig messziről milyen egyszerűnek néz ki ez is.

2. Vegyél két lángost.
Aki így tesz, két legyet üthet egy csapásra, hiszen a sajátján kívül egy másik ember étvágyát is csillapíthatja, egyben bebizonyítva neki, hogy a lángos valóban laktató étel.

3. Vegyél három lángost.
Ezúton szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a következő két tipp nem az lesz, hogy vegyél négy lángost meg ötöt, hogy abból öten megreggelizhessenek. Ennél azért többet érdemelnek a Vasárnap-olvasók, a hűséges Vasárnap-olvasók pedig még annál is többet. Viszont most még csak a harmadik tippnél tartunk, ami ugye az lenne, hogy vegyél három lángost. Aki így tesz, és mindhármat megeszi, már az ebédre sincs gondja. Sőt, könnyen lehet, hogy munkába sem kell bemennie, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy hasznát veszik. Három lángossal az emésztőrendszerében ugyan mire képes az ember? Csak az tudja meg a választ, aki kipróbálja. Vigyázat, könnyű rászokni!

4. Vegyél négy lángost.
Hát nem bírtuk ki. Mégis csak az lett a negyedik tipp, hogy aki ma sem reggelizett, vegyen négy lángost. De nem hülyeség ám ez! Nemrég jelentkezett ugyanis hűséges olvasónk, Pál, akit szülei 1968-ban vittek magukkal az NSZK-ba, ahonnan Pál Norvégiába került, és azóta is kalauzként dolgozik. Levelét teljes terjedelmében közöljük. „Kedves Vasárnap! Nagyon tetszik, hogy ennyit foglalkoznak a lángossal. Köszönöm. Pál.”

5. Utóirat.
Pál levele rövid ugyan, de hát ez nem is csoda, hiszen a skandinávok keveset beszélnek. Nyilván azért, hogy ne fújjon a szájukba a szél. Viszont leveléhez Pál utóiratot is csatolt, úgyhogy közöljük ezt is. „U. i: Egyszer jómagam is elhatároztam, hogy veszek négy lángost. Évekbe telt, mire rászántam magam. Miután ez mégis megtörtént, hazavittem a paksamétát, letettem a konyhaasztalra, és azt mondtam a feleségemnek: tessék. Azt hittem, őrültnek fog tartani, és elvitet egy szakemberhez, egyébként is ritkán szóltunk már egymáshoz az azt megelőző hónapokban. De meglepetésemre nem ez történt. Köszönöm, hogy elolvasták, amit írtam.” Aki nem hiszi, vegyen négy lángost, vigye haza, tapasztalataival pedig forduljon szakemberhez.