Kép Bern Andrea archívuma
Életünk folyamán bizonyára mindannyian találkoztunk már az „épp olyan vagy…” kezdetű mondatokkal, amelyek valamilyen negatív hasonlattal végződnek, „… mint az apád, anyád…”, amiatt, amit feltehetőleg az említett szülő hagyott ránk örökül
Ezekben az esetekben általában nem genetikai hagyatékról van szó. Legtöbbször trauma áll a hátterükben, ami miatt a szülő nem tudott egész emberként gyermeket nevelni, csemetéje pedig így olyan mintákat kapott, amik egészen addig vele maradnak, amíg ki nem deríti az eredetüket, és le nem számol velük. Bern Andrea történész pont azért kezdett családtörténeti traumakutatással foglalkozni, hogy ebben segítsen klienseinek.
Mi hívhatja fel a figyelmünket arra, hogy az elakadásaink, szorongásaink hátterében generációkon átívelő tapasztalások húzódnak? Tulajdonképpen hogyan is zajlik egy ilyen kutatás? Milyen okok bújnak meg a családok a titkolózás mögött? Elképzelhető, hogy a történelmi traumák tapasztalása által az itt élők jóval traumatizáltabbak más nemzeteknél? Hogyan lehet meggyőzni valakit, hogy igenis érdemes szembenéznie a saját történetével? Külső segítség nélkül is a végére járhatunk a családunkat sújtó, generációkon átívelő traumáknak?
Tilajcsík Dóra cikkében ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.