Ej, de sokszor ordítottuk világgá jókedvünket ezzel a fülbemászó dallal a falusi mulatságban!
Akkor még alapkövetelménye volt a megjelenésnek az öltöny, a fehér ing és nyakkendő, na, nem a kétszáz fix tiszteletére, hanem megbecsültük azt a három, legfeljebb négy alkalmat évente, amikor falunk valamely szervezete, többnyire a tűzoltók bált rendeztek. Szóval, a banda húzta, mi meg fejtörés nélkül zengtük a két háború közötti pénzkérdést taglaló strófát – hja, akkor még széplányok társaságában mulatozó, dalos kedvű fiatalok voltunk. Valószínűleg csak a hecc kedvért, egy alkalommal mégis megkérdeztem az asztalfőn hangot vivő Mózsi bátyámtól, valójában miről is szól hát ez a falusi éjszakát harsogva szaggató havi kétszáz. – Ej, te gyerek! Ne törődj a felnőttek dolgával! Sose halunk meg, dalolj! – Közben fújta szemem közé a szivarfüstöt, mert az ilyen jeles alkalommal szivart szívott az Öreg a hétköznapi Detva helyett. Hogy jelesre válaszolja a kérdést, hamiskásan kacsintva, tele szájjal, a nagy hangzavarban mégis alig érthetően hozzáfűzte: – Beszélsz ilyen marhaságot, ez csak nóta, mindenki tudja, hogy a pénz nem boldogít. Vannak egyéb értékek is az életben, a szépség, a jóindulat és hasonló, vásárlóerőt nem képező, manapság nagyrészt már semmibe vett csökevények.
Ez a megállapítás már akkor is elgondolkoztatott, a lejtnek álló erkölcsi értékek árfolyama. Közben szapora egymásutánban sorjáztak az évek, és nem az erkölcsi értékek javára, a széplányokból unokákat nevelő tisztes nagymamák lettek, jómagam dombját is fehérre csipkézte a múló idő, mégis érdekel, mert manapság is aktuális a pénzzel kapcsolatos könnyű viccelés esete. Mert mondanom sem kell, a mindennapok történései homlokegyenest más irányba mutatnak az elcsépelt, pénz nem boldogít eseténél. Gondolom, a politikusok ebben a témában szó szerint értették a közmondást, és miheztartás végett elkönyvelték, a (kétszáz fix) pénz híján levőkkel szükségtelen viccelni. Minden valószínűség szerint így van, mert az egyébként sem alacsony villany- és gázszámlákat tovább növelve nagylapáttal tesznek a családi kasszák terheihez. Más oldalról a főiskolai tandíjak emelésével lehetőséget teremtenek a kevésbé szolvens családok takarékoskodására, a számukra hovatovább elérhetetlen felsőfokú végzettség helyett a kilátásba helyezett szebb jövő lehetőségéből nagylapátot forgatva meríteni. Ráadásként az olcsóbb gyógyszerekkel történő betegkezelés hatékonyságát arcátlanul, nagy hangon bizonygatják, viszont az államkassza ez alapon növelt aktuális teherbírását agyonhallgatják. A dolgok mai állása szerint valószínűleg rá is férne némi pihentetés, a világjárvány kezdeti zűrzavarában hangos egymásra mutogatással szellőztetett négyszáznyolcvan milliós, egyesek szerint túlzott költekezés diszkréten, csendben ad acta lett egalizálva, mert felülírták az egyéb leletek. Mindezek után mégse legyünk szőrszálhasogatók, régen tudott dolog, a pénz nem boldogít, legfeljebb a boldogsághoz vezető utat egyengeti. Mármint akinek elég van belőle. A többieknek ott a havi kétszáz fix tanulsága, daloljuk egészséggel.
Gazdag József, Jányok
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.