Miért nem vesz kokaint?

Vasárnap

Kedves Vasárnap-olvasók, Önöknek jelzem csak boldogan, hogy megérkeztem, túléltem a két hét szabadságot, és méghozzá úgy, ahogyan azt Réka a lelkemre kötötte. Rögtön az első napján kimentem a kertbe, s csak a negyediken jöttem be, gép és telefon nélkül, metszőollóval, kapával-kaszával foglalatoskodtam.

Az első szabadságolásom hosszú évek óta, hogy nem lázzal, gyengeséggel, náthával küszködtem, igaz, horzsolás, karmolás és egyéb fizikai jelek azért kerültek rám ehelyett. Persze az utazásig fennmaradó két napban azért itt-ott csak felnyitottam a laptop fedelét, hiába, no, nem bírtam a kíváncsiságommal. Komolyan nem rosszból, hanem mert egyszerűen izgatott, mi történhet odabenn. El kell, hogy mondjam, úgy dolgoztak itt, mint a huzat, minden felmerülő problémát flottul megoldottak, ők egyszerűen ilyenek.

Az utazásunk meg, a nyaralásunk mármint, egy amolyan hosszított hétvége, négy nap a Magas-Tátrában: csend, nyugalom, jó levegő…, majdnem azt írtam, hogy túra, de nem, hanem séta a madam módján. Egy eldugott kis hegyi faluban a Csorba-tónál, melynek központjában tájékoztató tábla a falu rövid történetével, nevezetességeivel, a környék látnivalóival szlovákul, lengyelül, angolul és fogódzkodjanak meg: magyarul. Az utolsó mondata: Reméljük, jól érezték magukat nálunk, s ha igen, térjenek vissza máskor is, szívesen látjuk. Na most én nem különösebben szoktam magam jól érezni idegenben, elvagyok, jól vagyok, ez a megfelelőbb kifejezés, de ha kimondottan rosszul éreztem volna is magam, ettől biztosan helyre jövök. Szóval, csend, nyugalom, jó levegő, túr…séta, és szíves üdvözlés az én anyanyelvemen is. Kész. Itt maradok. Még jó, hogy előtte mégis belekukucskáltam a gépbe, láttam, megy nélkülem is, mindenkinek jó lesz.

A panzióban érkezésünkkor csak egy kiskamasz volt a szállóvendégek közt, minden étkezésnél unott képpel nyomkodta a mobilját. Meg kell hagyni, csendben. Istenem, először a saját puffadt kamaszkori nyaralásaim jöttek elő, én könyvet olvastam, hogy ne kelljen beszélgetnem, igaz, a szobán, étkezések közben csak bámultam előre. Aztán a gyerekeim puffadt kamaszkori nyaralásai villantak be, ők állandóan menni akartak, a puffadtságot az okozta, hogy az egyik műemlékekre volt kíváncsi, a másik kalandokra. Vagyis egyszerre mindig csak egy volt puffadt, de étkezések közben soha senki.

Másnap viszont hirtelen négy kisgyerekkel is bővült a közös étkező, mind a négy más-más szülőkhöz tartozott. Az egyik még etetőszékben ült, alig totyogott. A másik már önállóan jött-ment, de még nem beszélt. A harmadik hároméves forma, már egyedül étkezett, s annak ellenére, hogy szüntelen teli szájjal mondták neki, szépen egyél, a korához képest szépen is evett. A negyedik egy életrevaló kislány három és négy év között, felszabadult, önfeledt, aki azonnal megtalálta a játszósarkot, s ott mindent ki is próbált látható élvezettel. Egyikük sem zajongott, nem randalírozott, öröm volt nézni őket. A vacsoránál is mind ültek fegyelmezetten az asztal mellett (az első a magasított etetőszékben), még a negyedik sem moccant, olyan fura érzésem támadt, mintha beakadt volna a film, mégis fura zavart éreztem, zavaró hangokat, idegesítő valamit, amikor jobban megnézve látom ám, hogy az első, a második, a harmadik, de bizony-bizony, jól látom, még a negyedik csodálatos kisember előtt is ott a feltámasztott okostelefon (a harmadik előtt tablet), és bámulja ki-ki a neki beállított katyvaszt, azok összesített lebutított orrhangját hallom, miközben a szülők ugyancsak a sajátjukba bámulnak, közben esznek, egymásra nem nézve, egymáshoz nem szólva, gépiesen nyomva valamit ritmikus időközönként az első, a második, a harmadik és a negyedik kisember szájába is. Hirtelen beugrott Gazdag Jóska Vekerdy Tamással készített interjúja, az Új Szó Szalonjában jelent meg vagy három éve, melyben a neves gyermekpszichológus egy angol tudományos dolgozatból idézve kérdez: okostelefont vettél a gyerekednek? Miért nem vettél hozzá mindjárt egy gramm kokaint is? Mert mint mondja, az agyfiziológiai vizsgálatok bizonyították, az okostelefon ugyanolyan függőséget alakít ki, mint a kokain. Annyira horrorisztikusan sci-fis látványt nyújtott e csendes, jó levegőjű kedves hely köröttem hirtelen, hogy majdnem felüvöltöttem.

És hazajöttem.

VASÁRNAPonként elment a Hyde Parkba, hogy megnézze, mit viselnek mostanság az előkelőségek.

Emma Donoghue: A cafka

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?