Kép Szászi Fanni
Már hagyományszerűen, idén ötödször vált a Duna menti Vajka község az In Situ művésztelep helyszínévé. Július utolsó napjai és augusztus első hete teljes mértékben az alkotásról szólt a szimpóziumon résztvevő képzőművészek és építészek számára.
A művésztelep harmadik éve tematikusan, természetművészeti alkotóműhelyként funkcionál. A természet, a táj, a természetes anyagok, a község helyspecifikumait felhasználva készítette el projektjét a tizenegy alkotó. Nézzük, ki min dolgozott, mi inspirálta!
Václav Kinga
Építész lévén alaposan megvizsgálta a község épületeit, pontosabban azok színeit. Mindegyiket lefotózta, és a színek átlagából megkapta Vajka színét. Valamint katalógusba is rendezte a falu tónusait, egy-egy település arculatát, hangulatát ugyanis nagyban befolyásolja annak színvilága. Ha valaki döntésképtelen lenne, hogy milyen színűre fesse lakóhelyét, elég ezt a nyomtatványt fellapoznia, és máris inspirálódhat.
Gyenes Gábor
Őt is a falu arculata, annak változása ihlette meg. Nála az emlékezés került központba. Egy helybeli lakost kért meg arra, hogy Vajka három pontján idézze fel a település egykori látképét, a már nem létező épületeket. Az elmesélés alapján rárajzolta a jelenlegi látképre a régit. Így egyfajta tér-idő találkozás jött létre.
Csanda Máté
Nála is központi szerepbe került Vajka. Projektje a Máté ötletei nevet kapta. Készített egy dobozt (ún. disszeminációs berendezést), amelybe huszonöt megvalósításra váró koncepciót helyezett. Egy hivatalos, a községházán tartott sorsoláson pedig kiválasztásra került a megvalósítandó ötlet. A sorsolást egy 3,75 éves, születésétől fogva vajkai lakos végezte, csokoládéjutalomért cserébe. A dobozban maradt huszonnégy ötlet pedig a falu egy pontján elásásra került.
Török Bianka
Őt sokkal inkább a természet foglalkoztatta, egész pontosan a természet és az ember közti kapcsolat, kötődés. Azzal kísérletezett, hogy miképpen tudna fizikailag összefonódni egy természeti anyaggal. Saját levágott haját kötötte össze végül növényekkel, gyökerekkel. A fonatok lenyomatát kőzeteken jelenítette meg egy speciális fotós eljárással, a cianotípia segítségével. A lenyomatokat tartalmazó köveket pedig visszahelyezte a természetbe, kitéve őket a környezeti hatásoknak.
Pézman Andrea
Az ember és természet kapcsolata vált központivá nála is. Egy természetidegen, hálószerű anyagba burkolódzva tűnt fel a táj különböző pontjain. Hol nagyon elidegenítően hatva, hol pedig a természettel teljes mértékben egybeolvadva tette ezt. Projektjét a test mint objektum, báb, áramlás, átjárás, mindenütt jelenlét, adaptáció, transzformáció, álom, testnélküliség és mulandóság címszavakkal jellemezte.
Szőke Erika
Mondhatni varázsolt a földből. Áramkört hozott létre só, víz és föld keverékéből. Az így kapott áram segítségével pedig egy régi diavetítőt működtetett. A vetítő újraélesztette azokat a növényeket, melyek 2015 óta kihaltnak számítanak országunkban. Ezt még tovább fokozta azzal, hogy a kihalt növényeket saját fotótechnikával, a földet vörös pigmentként használva teremtette újra.
Ferdics Béla
Egy különleges jelenség, az árnyék, annak önállósulása volt idei munkájának témája. Két helyszínen és napszakban is komponált. Nappal az ember szántóföldre vetülő árnyékát próbálta meg rögzíteni. Az árnyékok fedték egymást, egy domborművet létrehozva. Este műfényt használt, az erdő mélyén két személy egy fóliából kivágott négyzetet mozgatott. Ez a mozgás változtatta az árnyék helyzetét. Az alkotó tehát szembe helyezte az ember természetét, saját árnyékát és az ember által művileg létrehozott formákat az árnyékvilágban.
Aradský Richard
Szobrai, objektumai invazív növényekből készültek. Utalva ezzel az ismeretlenre. A szobrok olyan allegorikus figurákat formálnak, melyeket esti, erdei sétái során vizualizált. A szobrokat megvilágítással tette még drámaibbá, a már amúgy is drámai környezetben, reflektálva ezzel az aktuális társadalmi és ökológiai helyzetre az ártéri erdők ezen térségében.
Funczik Mónika és Norbert
Közös térobjektumuk két alapvető koncepcióra támaszkodott, egy líraira és egy dinamikus szkulpturálisra. Egy híd kilenc tartóoszlopát kötötték össze egy vörös szalaggal, mely huszonnégy darabból álló részét az alkotótábor tagjai közös erővel varrtak eggyé, a kapcsolódások helyére pedig rövid üzenetek kerültek. Mivel esetükben is építészekről van szó, az alkotás egyfajta építészeti térformáló objektumként is működik. A vörös szalagok kontrasztosan lengtek a víz felett a zöld tájban, megjelenítve a térben jelenlevő, de nem érzékelhető összekötő energiákat.
Pálmai László a többiek alkotásainak filmre vitele mellett egy saját kisfilmet is leforgatott a művésztelep napjai alatt. Ebből egy részletet már láthattak a zárórendezvényre ellátogatók, de a teljes alkotás bemutatója 2021 decemberében várható. A WTB (What a beauty!) irányított video-happening az egyén önmagába zártságáról szól jelen társadalmunk tükrében.
Mivel az alkotások, performanszok legtöbbje térhez és időhöz kötött volt, ezért azokat fotó- és videódokumentáció segítségével nézhették meg az érdeklődők a rendezvény zárónapján. Az In Situ egy szlovákiai magyar viszonylatban meglehetősen egyedi, hiánypótló kezdeményezés, melynek résztvevői a művészet egy hazánkban kevésbé ismert válfajában alkotnak. Vajka tökéletes helyszín az elvonulásra, egymás inspirálására, kreációk létrehozására – vallják az itt alkotók. Az első években a helyiek furcsán néztek, ha esetleg szembejött velük egy-egy kész mű, vagy éppen belefutottak az alkotási folyamatba, mára már megszokták, hogy a nyár egy bizonyos időszakában bárhol objektumokra, éppen felvétel alatt álló happeningekre bukkanhatnak, sőt néhányan kíváncsian látogatnak el a szimpóziumot záró kiállításra is.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/34. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.