A világ királyai, sejkjei, emírjei és szultánjai

Afrikai királyok

Afrikában például három királyság van. A lesothói, a marokkói és a szváziföldi. A Dél-afrikai Köztársaság közepén fekszik Lesotho, mely alkotmányos monarchia. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb döntéseket a parlament szavazza meg, mégis van egy uralkodója, III. Letsie. Lesotho a múlt században a Brit Nemzetközösség része volt, 1966-tól független. Azóta kilenc királya és régense volt. III. Letsie egy művelt vezető, az Egyesült Királyságban is több egyetemen tanult, jogi diplomát is szerzett. Országa mégsem túl stabil, a zavargások gyakoriak. Felesége nem nemesi származású, ezzel történelmet írt a Lesothói királyságban. Letsie királynak két lánya és egy fia van, utóbbi, a 2007-ben született Lerontholi Seeiso herceg az örököse.

Marokkó monarchia, így a királya egy személyben az uralkodó, a törvényhozó, jelenleg VI. Mohamed. Népe körében igencsak közkedvelt, hiszen a szinte napra pontosan huszonkét éves uralkodása alatt rengeteget fejlődött az észak-afrikai ország. Saját pénzét használta hazája fejlesztésére, így még inkább becsben tartják a helyiek. VI. Mohamed uralkodása alatt a turizmus fellendült, igyekezett leszámolni a korrupcióval, ipara megerősödött, és még női királyi tanácsadója is lett – arab országban ilyenre példa eddig nem volt. A királynak egy fia és egy lánya van, idősebb gyermeke, Mulaj Hasszán koronaherceg a trónörökös.

Szváziföld a Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik határán fekszik, államformája abszolút monarchia. Ez azt jelenti, hogy az uralkodót semmi nem korlátozza a törvényhozásban, a hatalom gyakorlásában. 1986-tól III. Mswati uralkodik az országban. Népes családja van, több mint hatvan testvére. Amikor 18 évesen trónra került, elvette első feleségét, közel harmincöt év alatt még tizennégyet vett maga mellé, és harmincöt gyermeke született. Édesapja idejében Szváziföld alkotmányos monarchia volt, ám III. Mswati feloszlatta a parlamentet, átírta az alkotmányt – többször is –, betiltotta az ellenzéki pártokat. Pazarló, korrupcióktól duzzadó és diktatórikus uralkodása a múlt hónapban zavargásokat váltott ki az országban. Egyes hírek szerint a király elmenekült az országból.

Emírségek, királyságok és szultánságok az Arab-félszigeten

Az Egyesült Arab Emírségek leginkább a mérhetetlen gazdagságról, a kőolajról és a turizmusról híres. Maga az államszövetség picit bonyolult, abszolút választásos monarchia. Ez azt jelenti, hogy a szövetség hét emírségből áll, mindegyik emírségnek megvan a maga uralkodója. Ők egymás között választják ki, hogy ki legyen az elnök, a hét emírség közös képviselője, uralkodója, akinek a szavát elfogadják. Demokratikusan szavaznak erről, és az alelnök személyéről is. Jelenleg az elnök 2004 óta Abu-Dzabi uralkodója, Kalifa bin Zayed Al Nahyan sejk. A sejk 2014-ben sztrókot kapott, azóta a nyilvánosság előtt a féltestvére képviseli.

Az Arab-félsziget közelében fekvő szigetország Bahrein, melynek uralkodója Hamad király. Huszonkét éve uralkodik az országban, amikor átvette édesapjától a trónt, a megnevezése még sejk volt, ám az évek alatt Hamad több reformot is hozott. Ezek egyike volt, hogy királlyá nyilvánította magát. Intézkedéseinek köszönhetően a feszültség is csillapodott az országban egy rövid időre. Mindemellett igyekezett Bahreint fejleszteni, az évek alatt szemmel látható lett az ország változása, fejlődése.

Katar a Perzsa-öbölbe nyúló félsziget emírsége, uralkodója Tamim emír. Az ország államformája monarchia, vagyis az uralkodó a törvényhozó, a hatalom gyakorlója. Tamim emír neves iskolákban tanult az Egyesült Királyságban, talán innen jön az a hihetetlen nyitottság, amit Európa és Amerika felé mutat. Rajong a sportért, befektetési csoportja a francia Paris Saint-Germain futballklub tulajdonosa, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is a tagja, valamit neki köszönhető, hogy a jövőre megrendezésre kerülő futball-világbajnokság helyszíne Katar lesz. Arab országban ilyenre még nem volt példa.

Kuvait jelenlegi emírje Navaf el-Ahmmad el-Dzsábir Ál Szabáh nyolcvannégy éves, és tavaly szeptemberben örökölte meg a trónt féltestvére halála után – igaz, csak ideiglenesen, amíg a Nemzeti Tanácsot össze nem hívják. Egész életében a politikában tevékenykedett, volt kormányzó, majd belügyminiszter, de védelmi miniszter, munkaügyi és szociális miniszter, valamint miniszterelnök-helyettes is.

Az ománi szultán, Hajszam szintén tavaly került hivatalba. A szultán egy 18. századi dinasztiának a sarja, mielőtt szultán lett, külügyminiszter-helyettes volt. Az ománi szultánság abszolút monarchia, tehát nincsenek politikai pártok, a szultán tevékenységét kritizálni sem a sajtóban, sem nyilvánosság előtt nem ajánlatos. Parlament ugyan van, ám ez csak tanácsokkal láthatja le Hajszam szultánt, aki egy személyben pénzügy-, belügy- és védelmi miniszter, valamint a hadsereg parancsnoka.

Jordánia királya a Hasim-házi II. Abdullah. A király édesanyja angol nemzetiségű volt, II. Abdullah ennek köszönhetően Angliába járt középiskolába, valamint kiváló brit egyetemeken végzett, egyebek mellett Oxfordban is tanult. A király igyekszik fejleszteni, modernizálni országát, feleségével, Ránija királynéval pedig sokat jótékonykodik. A királyné fontosnak tartja, hogy felszólal a nők és a gyerekek érdekében, valamint a sztereotípiák ellen, ezért több díjjal is kitüntették már.

Szaúd-Arábia az Arab-félsziget legnagyobb országa. És talán számunkra a legkülönlegesebb is, ami a politikai vezetését illeti. Az ország királya (otthonában szultán, külföldön királynak nevezteti magát) a nyolcvanöt éves Szalman bin Abdul-Aziz. Két felesége és tizenhárom gyermeke van, az örökösét már kiválasztotta. Halála után egyik fia, Mohamed bin Szalman herceg kerül majd a trónra. Szaúd-Arábia abszolút monarchia, amit leginkább a diktatúrához lehetne hasonlítani. Az országban nincsenek választások, hiszen parlament sincs. A törvény- és ítélethozásban a Koránt követik, ez maga az alkotmány is. Több kísérlet is volt arra, hogy az ország legyen demokratikusabb, ám eddig sikertelenül. Szaúd-Arábiában a rabszolgaság is működik, ám ezt hivatalosan tagadják. A halálbüntetést, ami általában nyilvános lefejezéssel jár, a király tavaly betiltotta. De csak abban az esetben nem alkalmazható, ha a tettes kiskorú.

Dél-kelet ázsiai uralkodók

A Szlovákia méretű Bhután szinte eltörpül a hatalmas Kína és India között. Az országon végighúzódik a Himalája, így meglehetősen ritkán lakott, alig nyolcszázezren élnek itt, főként buddhisták. Mégis végtelenül különleges. Az előző király elkezdte megreformálni az országot, amit a fia is folytat. Például, az abszolút monarchiából alkotmányos monarchia lett Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk 2008-as trónra lépésével. Édesapja volt az, aki feloldotta az internet és televízióadások sugárzásának tilalmát, a világon az utolsó országként. A művelt és tanult (az Egyesült Államokban is végzett egyetemen, Oxfordban pedig politikatudományt tanult) Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk is a modernizáció mellett van, ám fontos számára a hagyományok őrzése és tisztelete, valamit a lakosok boldogságának mérése. Ezt a világon egyedüliként Bhutánban végzik.

Kambodzsa, a délkelet-ázsiai ország királya Nordom Szihamoní. Az európai uralkodókhoz és a japán császárhoz hasonlóan tényleges hatalommal nem bír, az a kormányt és miniszterelnököt illeti, csupán reprezentációs feladatokat lát el. A kambodzsai király tizenhárom évig Prágában tanult, balett-, zene- és színművészeti szakon szerzett diplomát. Csupán gyerek volt, amikor Csehszlovákiába érkezett. Fiatal felnőttként Észak-Koreában tanult tovább, majd egy rövid időre hazament, ám az éppen hatalmon lévő rezsim miatt házi őrizetben kellett lennie a családjával. A nyolcvanas években Párizsba költözött, ahol a táncszenvedélyének élt, és a kambodzsai nemzetközi kapcsolatokat ápolta. Még akkor is a francia fővárosban tartózkodott, amikor a távollétében királlyá választották. A koronázási ünnepségre tért csak haza, Kambodzsába.

Malajzia nemcsak fizikailag oszlik meg – egy része a Maláj-félszigeten van, a másik része Borneó szigetén, és emellett még több kisebb sziget is a része –, maga az ország is kilenc részből áll. Mindegyik államnak van egy örökletes szultánja, és ebből a kilenc szultánból választja meg a parlament ötévente a legfőbb szultánt. A legfőbb szultáni cím tehát nem örökletes, hanem választás útján lehet elérni. A jelenlegi választott legfőbb szultán Abdullah pahangi, ő éppen most tölti uralkodásának felét, ugyanis két és fél éve van ebben a funkcióban.

Kambodzsához hasonlóan a thaiföldi király sem bír valódi hatalommal. A jelenlegi uralkodót két éve koronázták meg, Vajiralongkorn király feladata leginkább az, hogy védje a thai buddhizmust, a nemzeti identitást és az egységet. Ugyanakkor a királyt kritizálni és gúnyolni nem szabad, sőt, aki ilyenre vetemedne, azt szigorúan meg is büntetik. Vajiralongkorn 64 éves volt a koronázása idején, ezzel ő lett a legidősebb trónra kerülő thai király. Még valamiben rekorder, a világon ő a leggazdagabb uralkodó.

Brunei majdnem 6000 négyzetkilométer nagyságú, lakosai pedig picivel többen vannak 400 ezernél. A kicsi ország ennek ellenére igazán sokoldalú. A jelenlegi szultánja, Hassanal a 15. századtól uralkodó Bolkiah-dinasztia leszármazottja. Mindenről a szultán dönt, az ország államformája abszolút monarchia. Tanácsadók segítik a döntésben, a családja hatalmas előnyöket élvez, a sajtó csupán propaganda. A kis országnak hatalmas olaj- és gázkészlete van, így a világon itt a legmagasabb az életszínvonal, a szociális ellátás is példaértékű. Az állam vagyonából egy jó szelet a király zsebébe vándorol. Így tud a költséges hobbijának, a luxusautó-gyűjtésnek hódolni. Kedvencei egy légkondicionált garázsban állnak, körülbelül 7000 darab, ezzel övé a világon a legnagyobb magánautó-gyűjtemény.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/30. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene