Identikus transzformáció

Az elhangzott kérdéshez azért feltétlen tudni kell két dolgot. Az egyik, hogy a piszok szó nyájas fogadtatás, hosszabban kifejtve valami olyasmit jelent, hogy megéred ám a pénzed, tudom, te akasztófáravaló, olyan sok van a rovásodon, hogy azt számon se lehet tartani, és sosem fogod tudni helyrehozni semmivel, de (és ez adja meg a piszok igaz árnyalatát) mit csináljak, ha egyszer úgy szeretlek. Vagy kevésbé direkten: kedvellek. De akár még ez is örömmel elfogadható: elvisellek. Megszoktalak. Keresnélek, ha nem jönnél haza a kutyasétáltatásból. (Volt egy ismerősöm, aki este azt mondta a párjának, leviszem a szemetet, aztán három hét múlva ért haza.) A másik dolog közismert: a magyar nyelv szépségét, gazdagságát mutatja, itt egyebek közt azt, hogy a piszok nem feltétlenül negatív árnyalatú, sőt (az én konkrét esetemben legalábbis) kifejezetten hízelgő. Piszoknak tituláltatni, piszoknak lenni jelenti, hogy akire mondják, mondhatnának rá sokkal rosszabbat is, mégsem teszik. Így aztán a piszok, az nem egyéb, mint szerencse (kiegyensúlyozott házasélet, békés együttélés, határtalan türelem, megbocsátó-beletörődő legyintés stb.), mondjuk is némely érdemtelenre, hogy piszok egy szerencséje van.

Identikus transzformációt végeztem, válaszolom. Ami megint csak a magyar nyelv szépségét és gazdagságát mutatja: egyszer ráakadtam az Osiris Helyesírásban, hogy a helybenhagy szó azt jelenti (amit tudtam is): jóváhagy, megver. Ugyanez különírva, tehát helyben hagy, azt jelenti, nem nyúl hozzá, otthagyja, vagy ha hozzányúl is, visszateszi ugyanarra a helyre. Csakhogy a nevezett szótár ennek a helyben hagynak így adja meg az értelmét: identikus transzformációt végez. Nagyon szép kifejezés, magamtól sosem jöttem volna rá, s ha valahol olvasom vagy hallom, akkor az Idegen szavak szótárában nézem meg, mit is jelent. A mostani csekélyke késedelmemnek sem bevásárlás, fagylaltozás (és ezekhez hasonló önző magánutak, személyes jellegű kényeztető s kímélő kerülő utak stb.) volt az oka, hanem a kukák mellé támasztott kerékpár. Egy sok sebből vérző, láncától megszabadított Prométheusz, messziről láthatóan elhagyott és feledésre ítélt szerkezet, amelyben egy szemfüles megfigyelő (én) azonnal felismeri a fogyasztói társadalom pazarlását és a tulajdonjogok megváltoztatásával elérhető újrahasznosítás talán soha vissza nem térő lehetőségét. Samuval (ő a kutya) néztük egy darabig, rendes férfibicikli hajlított kormányvégekkel, az első kerék s a pedálok rendben, a fék nem érdekes, reparálható. Más egyéb nem volt rajt, de ettől még komolyan veendő kerékpárnak látszott, s a magyar nyelv hajlékonyságára utal az is, hogy bár csak egy kereke volt, attól még kerékpár volt. Ha lett volna nyerge, biztos ráülök, így csak megfogtam, picit megdöntöttem, megforgattam s alaposan szemügyre vettem. Nem tudom, ez mennyi időt vehetett igénybe, olyan sokat, hogy ez otthon is feltűnjön, biztosan nem. És, ez a lényeg: helyben hagytam: nem hagytam jóvá és nem vertem meg, hanem identikus transzformációt végeztem vele, na, most kezdem kapiskálni, hogy talán ez tarthatott a kelleténél tovább. Egy identikus transzformáció bizony esetenként eltarthat egy ideig. De még mindig sokkal kevesebb ideig voltam távol, mint ha, mert persze ez is felötlött bennem, valamiképp eltolom a bejáratunkig és fölcipelem a hetedikre. De persze akkor kötve úszom meg a piszokkal, sőt tán bebocsátást sem nyerek lakásunkba. Tudnék arról is mesélni sokat, midőn az értékes szerzeményeimet a kacat szóval illették, engem pedig a handléval. S itt ismét látszik, mennyire árnyalt a magyar nyelv, csupa zene, csupa kép. A handlé, mondjuk, rongyszedőt jelent, s rongyot tudtommal még nem szedtem s vittem haza, de mást (rezet, cserepet, drótot, csavart, könyvet, tuskót stb.) igen, hiszen az ember nem tudhatja előre, későbbi élete során épp mire lesz szüksége.

Amúgy már előfordult, hogy helybenhagytak, mármint kedves élettársam s egy személyben legjobb barátom néhányszor jóváhagyta valamely cselekedetemet, most hirtelen egy sem jut eszembe a házasságkötésre vonatkozó ajánlatomon kívül, a ma hazacipelt nagy cserép páfrányt például már tegnap határozottan ellenezte, de mégsem küldött vissza vele, vagyis a páfrány helybenhagyva (igaz, csak a liftajtóig, a lakásba már nem), meg pedig csak egyszer vert, de önkritikusan el kell ismernem, annyit akkor meg is érdemeltem. Azóta jó vagyok s jól vagyok, meg- és elvagyogatok, ahogy mondani szokás, nem kívánkozom elszökni otthonról, megbékéltem ezzel az identikus transzformációval, hogy mást ne mondjak, kifejezetten jólesik, jó helyen vagyok.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/28. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene