Kép Unsplash
Minden ember reménykedik, és valami szépet és jót vár a nyártól. A gyermekek a szabadban való játszadozásnak, a diákok a szünidőnek örülnek.
A két hónapi szabad életnek, ahol nincsen kötöttség, tanulás és nagy felelősség. A felnőttek is örülnek a nyárnak, sokan a szabadságra készülődnek, hogy végre kipihenhessék fáradalmas napjaikat. Minden korosztály reménykedik, és valami különös jó érzéssel futnak neki a nyárnak. Természetesen nem lehet általánosítani, mert bizony sok család nem engedheti meg magának, hogy külföldre menjenek, a sós tengeri lubickolásokat, sőt, hogy egyáltalán nyaralni menjenek. A világjárvány miatt sokan elveszítették az állásukat, és arra kell most vigyázniuk, hogy a család, a gyermekek ne éhezzenek, ne nélkülözzenek. Az idős korosztály is örül a nyárnak. Kint a szabadban tölthetik napjaik egy részét, hogy a meleg napsugár átjárja, gyógyítgassa fájó testüket. És várják, hogy a kormány betartsa végre az ígéreteket, hogy nem kell majd fizetni az életmentő gyógyszerekért, vagy legalább olcsóbbak lesznek. A mezőgazdászok várják, hogy beérjen a termés, és learassák. Legalább azt a részt, ami nem fagyott meg, vagy nem verte el a jég. Nem akarok ünneprontó lenni, de parasztésszel úgy gondolom, sok nyárnak kell még eljönnie ahhoz, hogy valami jót hozzon a szegény embereknek. Mert ahogy tapasztalni, egyre emelik az árakat, és ez különösen érinti az alacsony jövedelmű nyugdíjasokat és az olyan gyermekes családokat, akik kis fizetésből élnek. A kormány emberei és a sok ügyeskedő meg élik fényűző életüket, és a tengerparton pezsgőzés mellett bizony nemigen fognak arra gondolni, hány szegény ember kénytelen nélkülözni, holott tisztességesen dolgoznak.
Tóth Éva, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.