Kép Unsplash
Mondanám, úgy születünk, hogy vannak vágyaink, céljaink, terveink, de ez nem feltétlenül lenne igaz
Abból a szempontból igen, hogy valamiféle belső ösztönből fakadó vágy vezérel bennünket, amikor elkezdünk mászni, járni, szólni, de amiről most beszélek, azok a vágyaink, terveink, céljaink, melyek az életünk során „rakódnak” ránk. Hiszem, hogy minden életkornak, szakasznak megvannak a sajátjai, s nem csak biológiai értelemben, mint amikor az ember családot alapítana.
Másra vágyunk tizen-, huszonévesen, s másra minden további iksz beköszöntével. Ami azonban közös bennük, az a belső hajtóerőnk. Az a fajta kapcsolódási faktor, ahogy mi magunk viszonyulunk a saját vágyainkhoz. Ez önmagában ugyanis egy jövőbe kihelyezett valóság, amelyet a jelenben még elutasítunk. Azért vágy és nem maga a jelenben bekövetkezett valóság, mert még nem engedtük meg magunknak, hogy megjelenjen a mindennapok szintjén, a jelenünkben.
Félreértés ne essék, nincsen semmi gond velük, rendben van, hogy megjelennek az életünkben, és az is, hogy nem egyik pillanatról a másikra. A kulcskérdés azonban az, hogy mit kezdünk velük. Hagyjuk, hogy megrekedjenek egy bizonyos szinten, vagy felismerjük, hogy mindezekből nem lesz semmi, ha nem teszünk azért, hogy megvalósuljanak. A vágyakat ugyanis, ha valóban úgy döntünk, megvalósításra érdemesek, mindenképpen célokká kell tenni. A céljainkért pedig tennünk kell. Neked mi a vágyad?
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/28. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.