Más másság

Vasárnap

Annyi minden hangzik el mostanság a másságról, amióta Magyarország elfogadta azt a szégyenteljes törvényt, mely egy platformra helyezi a pedofilokat a melegekkel és transzneműekkel, hogy születésem óta összesen ennyi butaságot nem hallottam, mint azóta

Nekem óriási szerencsém van: fehérnek születtem, heteroszexuálisnak (igaz, nem férfinek, de nekem sem juthat ki minden), Közép-Európába, középértelmesnek, középosztályba, ép testtel, ép lélekkel, ráadásul kereszténynek. Könnyű nekem, gondolhatnám, s élhetném a létem elviselhetetlen könnyűségét tovább, ám mint tudják, nem hiszek a szerencsében. Miért születtem hát pont én mégis pont ilyennek? Olyan jó lennék, kegy ez, hogy elkerüljön a baj, az emberek megvető vagy szánakozó, esetleg lesújtó tekintete? Egyáltalán nem. Hiszem, ez az én próbatételem. Hadd lássuk, Liszka fiam, képes vagy-e határtalan jó dolgodban a szeretetre? Meglátod-e az emberben a felebarátodat, a testvéredet akkor is, ha merőben más, mint te, s képes vagy-e elfogadni a másságát, és elismerni, hogy ugyanannyi joga van mindenhez, mint neked? És ha elfogadod, csendben maradsz, vagy oda is mersz állni a kirekesztettek mellé? Igen, én ebben hiszek. És most már csak azért imádkozom Istenhez, hogy adjon elegendő erőt, és tudjam elfogadni, elviselni azokat is, akik mindennemű másság ellen hörögnek, és szítják a gyűlöletet, amerre csak tudják. Tudom, szerencsétlen emberek ők, ezért vetítik ki másokra keserűségüket, mégis kutya nehéz megértő szívvel gondolnom rájuk. Holott ők is csak mások.

Ebben a lapszámban is annyiféle másság rejtőzik, s annyira megejtő és emberi mind. Legszembetűnőbb, ugye, az a színházi darab a rossz anyáról, konkrétan a homoszexualitásról, már csak ezt a beszámolót olvasva is összefacsarodik az ember szíve. De a Sorsok gyönyörűséges kis Damiánja ugyancsak a másság mintapéldája, az esete meg a mi bizonyítványunk. Hogy képesek vagyunk irigyelni az édesanyját, amiért nem jár munkába? Miféle elfajzott teremtménye lett Istennek az ember? Válogatunk, mint Petőfi anyjának tyúkja a kendermagban? Autista gyerek nem, otthon maradás igen, kerekesszék nem, rokkantnyugdíj igen, roma szomszéd nem, cigánynóta igen, zsidó filantróp nem, alapítványi pénz igen, homoszexualitás nem, Versace-cuccok igen, meg Pilinszky-versek is (sőt Tormay Cécile-t a tankönyvekbe!). És bizony azt is a Vasárnapban olvashatták, nem is olyan régen, hogy akad, aki e nagy válogatásban nem átallja a mássággal küszködőt felhasználni saját anyagi gyarapodására, akár egy beteg kisgyereket, begyűjtve a fényképével meghirdetett adományokat.

Sztakó Zsoltról, aki a nagyon modern mesét írta, olvashattak a Vasárnap karácsonyi számában, ő az, aki kisfiú korában egyszer csak elveszítette magát, leesett lábról, és kommunikálni is csak írásban tud. De hogy írni tudjon, ahhoz rengeteg, emberfeletti erőfeszítésre volt szüksége, önszorgalomból, kitartással tanult meg mindent, ami másra könnyedén ráragadt az iskolában. Egyik pillanatról a másikra lett más ő is, de bizton állíthatom, ezzel az ő másságával olyan tükröt mutat nekünk sértetleneknek, mi több a sérthetetlenség illúziójában ringatózóknak, hogy abba csak kevesen képesek belenézni.

És ha úgy vesszük, másság az egész Vasárnap, hiszen Szlovákiában magyar nyelven jelenik meg, mások vagyunk mi is, akik ezt olvassuk vagy ezt a nyelvet használjuk itt. De tévednek, ha most azt gondolják, a kisebbségek és a másmilyenek nevében szólítok fel toleranciára, együttérzésre. Nem, nem azért kell elfogadni, tisztelni mások másságát, mert holnap majd a miénket célozhatják meg valakik. Nem azért kell tisztelni az emberben az embert, mert mi is tiszteletre szomjúhozunk, esetleg kerek perec fel is szólítunk rá boldog-boldogtalant (tessék jobban tisztelni a magyarokat!). Egyszerűen csak azért, mert nem a mi tisztünk eldönteni, Istennek vagy ha tetszik, az univerzumnak melyik teremtménye mennyire létjogosult. Nagyon parányiak vagyunk mi ahhoz, hogy felülbíráljuk a Teremtést. Inkább nézzünk mélyen magunkba!

Ott a másságunk.

Eljött a VASÁRNAP. A szép leányt nagyon boldogan táncoltatja a gazda fiú, de a lány le se veszi a szemét a bús szegény fiúról.

Nagy Olga: Asszonyok könyve. Az okosabb nem engedett

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/28. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?