Férfi-lélek

Vajon miként hatnak a kedves olvasóra a fenti sorok? Megszokottan? Igaznak? Bántóan? Elismerően? Felületesen?

Lássunk néhány sztereotípiát, amire azonnal tudunk ellenpéldát is:

„A férfiaknak semmi keresnivalójuk sincs a konyhában!” – A legelismertebb szakácsok, séfek mégis férfiak.

„A férfiak semmit sem értenek az érzelmekhez, és a lelki dolgokhoz!” – Mégis Freud, Jung, Rogers és sok más gondolkodó-kutató óriási beleérzéssel végezték példátlan munkájukat.

„A férfiak agresszívek, durvák, és nem tudják kifejezni érzéseiket!” – Mégis a legnagyobb művészek (zenészek, festők, szobrászok) férfiak voltak.

Mit szűr le az olvasó az alábbi rövid párbeszédből?

„Látod azt a nőt?” – Nem látom. Én csak egy folyót, sziklákat és fákat látok. „A sziklákból kerítést rakok, a fákból házat építek, a folyó pedig megadja nekünk eledelül a halakat, ivóvizet, és a malomnak a sodrást. A ház teraszán pedig ott van az a nő, akivel együtt neveljük a gyermekeinket! No, menjünk a dolgunkra, mert van mit tennünk!”

Milyenek a férfiak? Mi tesz egy férfiembert férfivá? Milyen az igazi férfi? Milyen a lelke? Mitől más egy férfi, mint egy nő?

Tudomásul kell vennünk, hogy az európai társadalom évezredek óta apajogú, azaz patriarchális, ha úgy tetszik, férficentrikus, ami kétségkívül befolyásolja a férfiak életét, lelki fejlődését, szerepköreit, lehetőségeit és a férfi-női kapcsolatokat. De a társadalmi hatások – bár nagymértékűek – nem az egyetlen befolyásoló és irányt adó tényezők! Minden kornak megvan az idealizált férfiképe, mely részben a szükségletekre való válasz. Az izmos (Herkules, Rambo), hogy legyen, aki megvédi a gyengébbet. A bölcs (Mózes, Mátyás király), aki hűségesen vezeti a hozzá tartozókat. A vad (Zorró, Tarzan), aki fellázad a hatalommal visszaélő uralkodók ellen, de egyben gyengéd (…), aki lágyan felemeli és magához öleli a nőt.

Milyen egy férfi?

Az, hogy milyen lesz egy férfi felnőttkorában, olyan bonyolult folyamat, mintha egy félig megtöltött, zárt üveget a tenger közepén útnak eresztenénk, és végig kísérnénk, hogy mi minden történik vele mindaddig, amíg partot nem ér – vajon egyáltalán partot ér? Meghatározók az egyén adottságai, a környezeti hatások, a neveltetési közege és stílusa, az élményeinek feldolgozása, az érzelmi viszonyulásai. Mindezek a folyamatok dinamikusan gyűlnek össze, és időközönként értékelődnek a lelkében (főleg serdülőkorban vagy más változási fázisoknál, akár krízisek alkalmával), hogy egy egyedi személyiséggé, jó esetben férfivá váljon. Ebben a bonyolult folyamatban óriási szerepet játszik a nemiség. A szexuális magatartást irányító lélektani struktúra érzelmekből, beállítódásokból, viselkedéssémákból áll. Ezt a struktúrát nevezzük pszichoszexualitásnak. Ha csak annyit állítanánk, hogy egy férfi a nemisége folytán férfi, akkor degradálnánk a témát pszichoszexuális, biológiai szintre. Ha azt állítjuk, hogy attól férfi egy ember, miként viselkedik (erős, bátor, kitartó, bölcs), áttereljük a súlypontot a pszichoszociális társadalmi szférába. Ha azt állítjuk, hogy az az igazi férfi, aki annak érzi és vallja magát, kitesszük a témát az individualista idealizmus manipulálásának. Bár antropológiailag minden hímnemű ember, aki betölt egy bizonyos életkort, férfivá lesz, lélektanilag mégsem minden férfiemberből válik férfi. Ha minden tekintetben (azaz biológiai, pszichológiai, pszichoszexuális, pszichoszociális és spirituális szempontból is) férfi-önazonossággal bír, és vállalja is azokat a társadalmi normákat, melyeket saját környezetében adottságaihoz mérten be is tud tölteni, akkor férfi a férfi.

A férfi egyik legfontosabb ismérve a másik nemhez való viszonyulása, kapcsolódása. Ahogyan vágyakozik, ahogyan kívánja, ahogyan hiányzik neki, ahogyan harcolni tud érte. A kapcsolódás nem csupán egyoldalú folyamat, hanem kölcsönös viszonyban áll egymással, és kölcsönösen visszacsatolást nyújt. Olyan ez, mint amikor egy anyagról akkor tudjuk megállapítani, hogy mágneses erővel bír, ha közelébe helyezünk egy vastárgyat, mely erejével magához vonzza. E kapcsolódások hiánya joggal kétségbe vonja a férfiasságot. A kapcsolódás elvesztése által veszít a férfi voltából.

Szakmák szempontja

Korunk tán egyik legnagyobb kérdése: van-e különbség – és ha van, akkor mi a különbség – férfi és nő között? A társadalmi szerepeket nézve, bár azt kell megállapítanunk, hogy szinte nincsen olyan életterület, melyet mindkét nem ne tudna ugyanolyan szinten elsajátítani és minőségileg elvégezni (férfi és nő is lehet orvos, rendőr, pedagógus, politikus, művész, kutató, mezőgazdász, filozófus, katona stb.). Mégis, tudatosítanunk kell, hogy egyrészt természetből adódóan valamely feladatokra alkalmasabbak a nők, és másokra pedig a férfiak. Ez viszont nem azt jelenti, hogy bármelyik nemet ki kellene zárni az egyes feladatkörökből. Másrészt, a különböző hivatások és munkavégzések hosszútávú gyakorlása visszahat és befolyásolja a személyiségek alakulását. Vannak olyan feladatok, melyekhez kétségkívül nagyobb fizikai erőfeszítésre van szükség, és vannak olyanok, melyekhez finommotorika, másokhoz pedig szellemi erő kell. Példának okáért a fodrászat kifinomult esztétikai érzéket, mozdulatokat és türelmet igényel. Ez a szakma magát a fodrászt is befolyásolja és alakítja. Így a környezete is (ha történetesen férfiről van szó) kifinomultnak fogja titulálni. A hentes szakma viszont erős kezeket, gyomrot és pszichikumot is megkövetel. Következtetésképpen a hentes (ha történetesen nő) erős, szívós és határozott személyiségként fog hatni a környezetére. Egy patriarchális társadalomban viszont ez azt eredményezheti, hogy a fodrász férfit elnőiesedőnek, a hentesnőt viszont elférfiasodónak fogják tekinteni. Ha e fiktív személyek pszichikailag labilisabbak, és például neveltetésük folytán védekező pozícióba kényszerülnek, úgy könnyen engednek a nyomásnak, ami identitászavarhoz vezethet. Amikor viszont bármilyen külső hatalmi befolyással akarja valaki ráerőltetni a nemekre az egyes szerepköröket, ami által felborul az egészséges spontán folyamat, az olyan, mintha palacsintasütőben akarnánk gulyást főzni, és kuktában lágytojást készíteni.

Mire van szüksége a férfinek?

Bár a férfi biológiailag kétségkívül különbözik a nőtől, lelki téren számítanunk kell egy paradoxonnal: a férfinek pszichikailag ugyanarra van szüksége, mint a nőnek. Odafigyelésre, megértésre, elfogadásra, törődésre, biztatásra, meghallgatásra… ha ezeket megkapja, akkor igazi férfivá válik. Ha nem kapja meg, akkor önazonosulási problémái lesznek, és nem lesz képes férfivá válni. Lehet, hogy többet kell tennie azért, hogy önazonossá váljon, mint egy nőnek. Egy dologban a férfi nem cserélhet a nővel: fiziobiológiailag egy férfi sem alkalmas arra (sohasem volt és sohasem lesz!), hogy kihordjon és megszüljön egy magzatot. Egy nő sem járulhat hozzá a megtermékenyítéshez, mivel nem rendelkezik ondósejtekkel. Ez pedig azt jelenti, hogy csak egy nő válhat anyává, és csak egy férfi válhat apává. Ez a különbség nem pusztán biológiai, hanem lelki is. Ugyanis ezáltal a férfiből vált apa – ha úgy tetszik – egy fél lépéssel távolabb áll a megszületendő magzattól és bizony a megszületett csecsemőtől is, hiszen természetből kifolyólag nem tud szoptatni. Ez a távolság nem egy idegenséget jelez, hanem épp azt a plusz erőfeszítést, amit egy apának ki kell fejtenie ahhoz, hogy közelebb kerüljön a gyermekéhez. Pont ez az erőfeszítés formálja őt azzá, akivé válnia kell. De pont ez a távolság adja meg egyben annak a lehetőségét, hogy a csecsemő is megtanuljon differenciálni, messzebbre látni, kinyúlni, kilépni, felfedezni. Ha csupán az anyai szerep van jelen, akkor nincs szükség ezekre a lépésekre, azt is mondhatjuk, megáll a csecsemő fejlődése.

A fentiek értelmében arra juthatunk, hogy lelki dimenzióban nincs férfi és nő. Jézus egyik kijelentéséből is erre következtethetünk: „Mert amikor a halálból feltámadnak (a férfi és a nő), nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.” (Márk evangéliuma 12,25)

A kemény jégcsap

Már elcsépeltnek hangzik, hogy a férfiak kevésbé érzékenyek, mint a nők, ami csak fokozódik azzal a társadalmi elvárással, hogy egy férfi legyen erős, határozott és racionális. Ennek elsőrendű oka a nevelés és a társadalmi beállítottság, mely adott esetben kiűzi az érzelmeket az emberből – férfiből, nőből egyaránt. Természetesen emiatt meg is kapják a kellő kritikát, hogy nincsenek tekintettel a gyengébb nemre, érzéketlenek és alig beszélnek saját belső világukról. Pedig a férfiak ugyanúgy képesek átérezni, sőt kifejezni érzelmeiket, csupán egy biztonságos és elfogadó közegben. Senki sem osztja meg legbelső érzéseit ott, ahol kigúnyolhatják, kihasználhatják, megvetik vagy bántják. Nem a férfiak lelke érzéketlen, hanem a társadalomé. Ehhez meg már közel van az, amikor egy férfi felvállalja az érzelmeit, gyengének és férfiatlannak titulálják, és megbélyegzik a nőies viselkedéssel.

Így aztán érthető, hogy a férfiak többsége érzelmileg „lefagyott”. Pedig annak a férfinak is vannak érzései, akiről azt gondolnánk, hogy teljesen érzéketlen! „De akkor miért nem beszél soha az érzéseiről?! Sőt, egyáltalán nem beszélget velem! Tíz éve egyszer sem kérdezte meg tőlem, hogy érzem magam?!” – hallom gyakran a jogos panaszt. Mert el van zárva az érzelmi csatorna. Valami (vagy valaki) lezárta benne az érzéseket – természetesen nem tudatosan. Mint amikor télen megfagy a víz a csapban. Kemény jégcsap lesz belőle. Aki „megfagyott”, azt csak nagyon óvatosan lehet felolvasztani. Ugyanis egyáltalán nem veszélytelen dolog, amikor a tél után beköszönt a tavasz, és a meleg hatására megolvad a jég. Mert közben szétnyomhatta a csapot, ami megrepedt, és elkezd csöpögni. Gondoljunk vissza olyan esetre, amikor télen az ujjunk szinte lefagyott, és amikor melegre kerültünk, fájni kezdett. Ilyen belső fájdalmat érezhet a férfi is! Hogy miért? Mert túl gyors felhevítést él át, amikor azt szegezik felé: „miért nem mondasz semmit?” Valahogy így érezheti magát, akiben megfagytak az érzelmek. Kiolvadni veszélyes dolog lehet. Mivel a megfagyott érzésű férfi nem rosszindulatú ember, így nem akarja a mellette lévő nőt veszélybe sodorni.

Isten szándéka

Minden férfinek van egy gyenge pontja, vagy inkább fájó pontja, amit véd és őriz, mert annak érintése, vagy elvesztése az életerőnlétének az elvesztését is jelenti. A híres bibliai Sámsonnak ez a haja volt, de manapság a fájó pont a „nem vagyok elég jó” érzés, melyet kellőképpen el kell takarni. Paradox módon az a férfi tud igazán erős lenni, aki nem takargatja, hanem felvállalja gyengeségeit, és azzal együtt küzd.

Kétségtelen, hogy a férfit nem a fölényesség, gorombaság, agresszió, érzéketlenség, erkölcstelenség, hatalom, irgalmatlanság, sem a függőségek teszik férfivá. Ezt a célt tévesztett férfit testesíti meg a Bibliában Nábál, akinek mindezek a tulajdonságai – mint a vesztének előhírnökei – jelennek meg. A mai kor három legnagyobb veszélye, mely végzetes függőséget okoz: az alkohol, a munka és a pornó. Az alkohol enyhe, mégis tompító hatása alatt kevésbé érzik magukat teher alatt. A pornó határtalan fogyasztása lebénítja a szociális kapcsolódási folyamatokat, és elrabolja az értékes időt és kapcsolatokat. Végül olyan csalódást okoz, ami demotiválóan hat vissza az egyénre. A munkába való menekülés alibiként jól használható, hiszen a sok munka inkább erénynek titulálható, melyből a haszon szükséges a család eltartásához.

A fentieket is tekintetbe véve bibliai alapokon is felismerhetjük, hogy Isten szándékkal teremtette az embert férfiként és nőként különbözővé. Istennek ugyanis szándéka volt és van azzal, hogy nem egyformának teremtette őket.

Az élet egyik legfontosabb küldetése maga az élet tisztelete, megvédése és továbbadása. E tekintetben az életnemzésben a férfi nem csupán megtermékenyítő, hanem oltalmazó is egyben.

A szükséges különbözőségeknek köszönhetően felébred a differenciálódás felismerése, melynek folytán elindul a felfedezés vágya. Az ember részesévé válhat egy csodának: a különbözőségek ellenére eggyé válhat a férfi és a nő. Nem egyformák, mégis egyek.

Jézus mint igazi férfi

A bibliai tanítás szerint minden ember küldetése, hogy képmása legyen Istennek. Ebben a férfi különösen betöltheti a küldetését: ha hűséges, ha felelősséget vállal, ha felfedez, újat teremt és alkot, ha épít, ha védelmez és buzdít, ha küzd (elsősorban a belső harcait), ha meghódít, de ha engedi, hogy segítségül legyen egy társ. E felsorolással is már bizonyára megelégednénk, de mégsem tehetjük, hogy teljes legyen a kép: a férfi küldetése, hogy a benne rejlő erőt kezelni tudja és használja, hogyha elesik is, fel tudjon állni.

Jézus is így töltötte be küldetését, mint az igazi férfi: felfedte Isten fájó pontját, de küzdelmét nem feladta, hanem maga is bízott abban, hogy nagyobb ereje van az atyai szeretetnek, aki legyőzte a halált, hogy megőrizze és megváltsa a gyengébbet, az embert. A társadalmunknak szüksége van hitben erős, szellemiekben józan és érzelmekben gazdag férfiakra! „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (Pál apostol 1. levele Korinthoszba 16,13)

„Most már végre látod azt a nőt ott a teraszon?”

Süll Tamás, a ZIPS – Család- és párkapcsolatsegítő központ vezetője, református lelkész, mentálhigiénés szakember, egyetemi oktató

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene