Canva/Somogyi Tibor-felvétele
Az utóbbi napokban nagyon sokat gondoltam a gyerekekre. Vajon milyen lehetett nekik az iskolába való visszatérés, örültek-e egymásnak, egyáltalán, tudnak-e még örülni?
Vajon mit tanultak meg ebben az iskolaévben, mi ragadhatott rájuk a képernyők villózásán meg a hangszórók visszhangzásán által? Ahogy legutóbb az anyákat, most a gyerekeket és tanítóikat ölelném magamhoz, mind valamennyit, és mondanám nekik, amit Urbán Klári szokott idegesítő gyűlések után nekem: Nyugodj meg, kicsim! Aztán Vrabec Mária riportjából megtudtam, amin eddig csak gondolkodtam, viszont hirtelen magamon is gyanús jegyeket kezdtem felfedezni. Utána már csak ezen gondolkodtam.
A múltkor is. Minden héten kedden küldi Mártika, az asszisztens a friss Vasárnapok teljesítményét. Ki mit írt bele, mennyit, és azt kell nekem értékelnem, hogy hónap végére mindenkinek összeálljon a nagyon is megérdemelt kis fizetése. Én ezt minden kedden értékelem is, odaírom a számokat, és visszaküldöm neki. A múlt kedden meg kinyitottam, mint egy kedves olvasó, aki Kopertát olvas, jól megnéztem magamnak, majd lezártam, és szerkesztettem tovább az épp soron lévő szöveget. Ismétlem, kedden. Szombaton este meg, öntözve a virágokat, azon törtem a fejem, mit is főzzek holnap (VASÁRNAP), s mit gondolnak, mi jutott az eszembe? Aki arra tippel, hogy a kirántott hús, az nem nyert. Hát a Mártika! Teszentségesjóég! Eldobva a Gábortól kapott kiskannát, az Annabellától kapott nagy vitorlavirágot, rohanok a gépemhez, és remegő kézzel keresem, Istenem, legalább azt add, hogy nem töröltem ki. Nem. Beírtam hát gyorsan a számokat, és visszaküldtem Mártikának. Ismétlem, szombaton. Mely szombat amúgy meg még plusz ünnepnap is volt. (Persze, a húst nem vettem ki a fagyasztóból.)
Ugyanazon a héten meg egy válaszlevelet, mely kedves, számomra ismert férjemnek szólott volna egy szövege kapcsán, elküldtem egy kedves, számomra ismeretlen olvasónak, csak azért, mert gabbal kezdődött az ő címe is. (Még jó, hogy nem szerelmes levél volt.) Nem győztem aztán elnézést kérni tőle, mindenesetre jót csodálkozhatott elsőre, mikor megkapta a Vasárnap főszerkesztőjétől, hogy milyen remekül ír. Szerencsére nagyon empatikus kedves olvasó volt, hamar megnyugtatott. Akárcsak Mártika.
Hétfőn ráförmedtem a Julikára, kedden a Csabára, szerdán az igazgatónőre. Ezt mind online. Aztán olvastam Szórád Gyuri szerepében a horoszkópomat, melyben ez áll: Rá van kényszerítve, hogy olyan dolgokban vegyen részt, amelyekhez első ránézésre a legkisebb köze sincs. Ezek a helyzetek ugyan bosszantják, de a lelke mélyén érzi, hogy valamire majd jó lesz ez is, csak még nem tudhatja, hogy mire. Azóta azzal vigasztalom magam, csak kölcsönös ez a bölcsesség, és nekik is jó lesz majd valamire az én förmedezésem, csak még ők sem tudhatják, hogy mire.
Aztán egyik pillanatban például túlcsordul hálától a szívem, úgy, mint amikor tömeges ölelhetnékem támad, és szinte könnybe lábadt szemmel adok hálát az égnek a technika e manapság nélkülözhetetlen vívmányaiért. Szerdánként például az egyes gyűlésen, amikor a csapatunk ül össze egy-egy órára, még az sem zavar, hogy Editke falujában mindig szirénázik, puffan, csörren, koppan valami, vagy ha nem, hirdetnek a hangosbemondóban. Az sem, hogy a Máté fülhallgatójának zsinórja permanensen súrlódik a mikrofonközeli billentyűzethez, és olyan hangot ad ki, mintha megállás nélkül fűrészelne valaki a háttérben. Az sem, hogy Rékának mindig eldől a mobilja, és olyankor csak a homlokát látni, meg az sem, hogy Marinak meg leesik a kamerája, és őneki a plafonját. Bianka meg rendre kiesik, mármint a képe, de az sem zavar, hiszen úgy örülünk, hogy lett. Veres István bezzeg! Miután bezárja gyermekeit egy szobába, és rájuk heggeszti az ajtót (ő mondta, nem én), eleve úgy állítja be magát, hogy a micisapkája legyen fókuszban. Ha már… Mici néni két élete. Én meg csicsergek, csevegek, mondom, ölelném magamhoz mindet – de rossz lehet nekik ott a túloldalon! Aztán másik pillanatban azt gondolom, az ördög vinné, aki kitalálta ezt a sok fertelmes ketyerét, a számítógépet, a laptopot, a kamerát, a mikrofont, a telefont, (a simogatós telefont meg pláne!), az ördög vinné a fenébe. Meghibbantam?
Halló!
És az a sok telefon! Mintha minden nőismerőse kizárólag VASÁRNAP délelőtt jutott volna telefonhoz.
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:
Československá obchodná banka, a.s.
Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023
Variabilný symbol: 999
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/20. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.