Testképzavarom tortúrája, avagy Anorexia? Ne már!

Vasárnap

3. rész

 

Megembereltem magam, megment. És ez nem is fájt. Az már annál inkább, mikor behívták anyut is a várakozóba, majd elkezdett kérdezősködni a doki báʼ:

– Eszik a kislány eleget?

Ó, hogy utáltam már ezt a kérdést. Én aprón bólogattam, anya viszont egy határozott nemmel válaszolt.

– Miért nem? – Na, anya, gyerünk, akkor válaszolj erre is.

– Mert attól fél, hogy azonnal meglátszik rajta…

Igen, pontosan. És ez baj? Csak néztem kérdőn a dokira, miközben ő magyarázta, hogy nem kaphatok injekciót, mert a nyálkahártya vékony. Hiába is szúrna meg, nem menstruálnék tőle. Jó, injekció nem lesz, én nem bánom. Egyébként rendben vagyok, szépen fejlett… Anyunak suttogtam:

– Na, ugye? Mondtam, hogy felesleges ide jönni.

Aztán a doki folytatta:

– Írok egy beutalót pszichiáterhez és endokrinológushoz.

Jaj, doki, kérlek szépen, ne menj el, anyu meg fog enni! Amint eltűnt az ajtó mögött, anya le is csapott rám:

– Pszichiáter! Ugye, tudod, ez mit jelent?

– Igen, és nem is értem, miről beszél. Ez bolond! Hisz hallottad, hogy jól vagyok. Minek mennék pszichiáterhez?

Kicsit később anya a dokitól való leletet az orrom alá böködte:

– Ezért! Olvasd csak el!

Kíváncsian próbáltam kiolvasni, mi áll benne, amitől anya ilyen pipa lett. Megvan, már látom! ANOREXIA?? két kérdőjellel. Ne már! Miért vannak a körülöttem lévők erre a szóra rácuppanva? Fárasztó már. Nem vagyok anorexiás. Hagyjon már ezzel békén mindenki!

 

A vészcsengő

Egy hónap múlva kaptam a pszichiáterhez időpontot. Addig próbáltam elfelejteni. Petra viselkedése nem tetszett. Pattanásig feszültek az idegei, olyan robbanékony lett, hogy már kérdezni sem mertem tőle. Tudtam, hogy a súly elvesztésével a türelem elvesztése is párosul. Így testközelben átélni sokkal ijesztőbb volt. Ő nem tudott a szünetekben sem a helyén ülni, és tanulni, mint eddig mindig, neki az osztály legtágasabb részében sétamenetet kellett járnia. Oda-vissza, oda-vissza. Felmerült bennem a kérdés. Petra itt mellettem lett szép lassan anorexiás? Ha anyu látná őt, vajon mit szólna? Ő mégsem járja az orvosokat. Felhívott telefonon egy este. Sokat beszélgettünk. Mondta, hogy tisztában van vele, hogy amit csinál, az nem jó, és nem akarja tönkrevágni magát. És akkor akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy szerintem mi már így is sok mindent elszúrtunk. Mert valóban. Valljuk be, én is. Ha nem fogyok ennyit, nem marad ki a menzeszem, nem tűnnek el a melleim, a seggem, nem töredezik és potyog a hajam, nem fáznék ennyire, és talán aludni is könnyebben tudnék. Csak szűnne már ez a megmagyarázhatatlan bűntudat az evések után. Úgy szeretnék újra egy jóízűt enni! A kedvenc ételemből, önmarcangolás nélkül. Tudom, hogy Petra és Léna is ezt szeretné. Istenem, hol állhatok én a sorban? Végignézve a két lányon, én még mindig messzebb vagyok tőlük. Talán, mert anyu időben bevetette magát, vagy pusztán csak a génjeim hátráltatnak.

Valami megmozdult bennem. Talán a tudatalattim üvöltött fel fájdalmasan, és kongatta a vészharangot az agyam bejáratánál. Már nem tiltakoztam az orvoshoz menés ellen. Végig kell járnom, hiszen ez az én utam. „Az élet egy országút, ahol te ülsz a volán mögött, és te adod a sebességet. Itt a könnyű, és ott a nehéz út. Csak rajtad áll.”

 

Sokkoltam a szervezetem

A következő kivizsgálást az endokrinológus végezte. Szokás szerint úgy kezdtük, hogy a nővérke vért vett. Utána mérlegre állított, és csodálkozva kérdezte, hogy nem vagyok 50 kiló? Nem. Ellenkező esetben itt sem lennék. Csak nekem nyilvánvaló? A doktornő nyílt volt, szimpatikus, sokat beszélt, de mindent meg is indokolt, magyarázott, és nem csak a száraz tényeket közölte. A kezdetkor megkérdezte, hogy eleget eszem-e, hogy érzem. Igen. Eleget. Megkérdezte anyutól is. Persze, hogy nem. Anyu szerint épp csak annyit eszek, hogy ne fogyjak tovább. Kiszámolták a BMI-met. 16,8… 17-es BMI alatt a szív is sérülhet. Egyiküknek sem tetszett. Az is kérdés volt, mitől félek, hogy ilyen keveset eszek. Hát, hogy újra sok kiló leszek. Egyértelmű.

– De tornázol, hogy híznál el? – döbbent le a doktornő.

– Nem tornázom. Anya nem engedi. – Anyához fordult.

– Maga nem engedi? Miért?

– Mert a torna mellett nem eszik. Nem engedhetem – válaszolt anya.

– Anyuka! Engedjük meg neki a tornát, a lelki megnyugvásért. Természetesen csak könnyebbet és szigorúan evés mellett! Okos, értelmes lány ő. Ha nem eszik és tovább fogy, senki sem fog könyörögni, megy a pszichiátriára.

Rettenetesen örültem. Az agyam ebből annyit hallott meg, tornázhatok. Újra! De hiányzott! Szóval, ha rendesen eszek, tornázhatok… Boldogság! Be is mutattam anyának egy yes-t, fülig vigyorral a képemen. Bírom a doktornőt! Innentől kezdve mondhat bármit, szeretem. Csacsogott is lelkesen. Hallgattam, hallottam, de elterelte a figyelmemet a torna szó hatására felgyülemlett boldogsághormonom. Mesélte, hogy az anorexiásoknál a TSH-érték, a pajzsmirigyserkentő hormon általában határérték vagy annál rosszabb. De majd a vérből kiderül. A testemet a hirtelen 8 kiló fogyással lesokkoltam. És tettem mindezt a lehető legrosszabbkor. Egy serdülő lánynak a menzesz utáni két év a legmeghatározóbb. A legnagyobb fejlődésen megy keresztül. Én a menzesz utáni egy évre ebbe beleavatkoztam. A sokktól leállhat egyes szervek kellő növekedése. Hoppá! Ez kicsit kizökkentett a boldogságomból. Egy kérdésre választ kaptam. Az én lábfejem akkor már egy éve nem nőtt. Megállt a növekedésben. Az osztályban a legkisebb lábam van. Egyébként sosem zavart. Ott tartottam, hogy én örököltem húgom cipőit. Vicces.

Megtudtam azt is, hogy a menzesz fontos, a női nemi hormonok fontosak. A csontok növekedéséhez, erősödéséhez például. Ha nincs elég női hormon, felszínre kerülnek a férfihormonok, hiszen én megtagadom a nőiességem. Lekicsinyítem a testem, ovisnak degradálom azzal, hogy pálcika akarok lenni. Egy idő után majd elkezdek szőrösödni… Fúj! Na nem, azt soha! Ha nincs megfelelő hormon, a test is gyorsabban öregszik. Ezt sem akarom! Azt is tudom már, hogy a menzesz csak akkor jön meg, ha megnyugszik a test és nem ingázik a súly.

 

Mikor leszek rendben?

Napi ötszöri étkezést írt elő, ami lehet egészséges, de semmiképp nem diétás. Sok gyümölcs, zöldség és mindenképp kenyér, rizs, köret is. Rengeteg folyadék, mert attól nagyon ki volt akadva, hogy a testem nem tud méregteleníteni. Azzal zárta a beszélgetést, hogy a testem már épp eleget sínylődött, ideje jót tenni vele. A kitűzött súly 52-53 kg. Elküldött szonográfiára, és délutánra visszavárt egy pontos ebédleírással.

Anyával ebédelni mentünk. Nagy szelet szezámmagos húst választottunk, sült krumplival és párolt zöldséggel. Őszintén elmeséltem neki, hogy még mindig lelkiismeret-furdalásom van, ha többet eszek bárkinél, vagy ha azt hallom valakitől, hogy ma még semmit sem ettem. Anya szerint mindaddig nem vagyok rendben, amíg ez az érzésem velem van. És ezért fontos a pszichiáter. A húst, a köretet és mindent, ami a tányéromon volt, elpusztítottam. Anya arcán mosoly jelent meg. Letette az evőeszközt, és sóhajtott picit, hogy ő már jóllakott. Mi? Bepánikoltam.

– Könyörgöm, anya! Azt ugye ott nem hagyod a tányérodon? Ne csináld! Erről beszéltem! Többet ettem, mint te, anya!

Anya mélyen a szemembe nézett, sok mindent kiolvastam az övéből. Felfogtam, nem fogja megenni. Fenébe!

Folyt. köv.

 

Morovics Tünde

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/19. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?