Világgá kürtölt szerelem

Előbbit azok mondják, akik már megtapasztalták – a kételkedőknek mondom, bizony van ilyen, láttam már nem egyet, és jó eséllyel, kedves Olvasó is, ha máshol nem, hát a történelem- és irodalomkönyveken keresztül biztosan Ön is találkozott vele. A második választ, vagyis a határozott nemet azok választják, akik kevésbé szerencsések, nem élték még át ezt az érzést – még nem késő ám, higgyünk benne –, és a végtelen szerelem helyett az üres csalódottság maradt. Mégis, az örök szerelem kérdése, kutatása sokkal több egy eldöntendő kérdésnél. Ha ilyen egyszerű lenne a válasz, akkor nem foglalkoznánk már vele. Mi most azt mondjuk az igen és a nem helyett, hogy ez igazából döntés. Méghozzá két ember közös döntése.

Egy nagy vagy sok kicsi?

Hihetetlennek hangzik, de igenis akarni kell mindkét félnek a szerelmet. Azt, hogy életük végéig együtt maradnak. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha egyszerűbb lenne külön utakon járni. Mert ha a nehéz napokat közösen átvészeljük, akkor erősebben, kéz a kézben, szeretetben és szerelemben tudunk tovább menni. Együtt. Valami ilyesmi fogalmazódik meg a házassági esküben is. Szeretetben, boldogságban, betegségben, szegénységben… mindennap. Miért is jobb ez annál, mint párévente újra meg újra új szerelmet, új mindent elsöprő perzselést választani? Ha minden este teamécsest gyújtunk, az magától, hamar el fog égni. Ám, ha a kandallóban tápláljuk a tüzet, az akár napokig is kitart. Így van ez a szerelemben is. Meg is kaptuk a választ. Melyik ad több fényt? Hol lehet jobban melegedni? A mécses mellett ülve, vagy a kandalló közelében?

Szerelemből szeretet?

Hallani olyan véleményeket is, hogy a szerelem egy kapcsolat kezdeti állapota. Hogy néhány hónapig tart, jó esetben akár egy-két évig, majd fokozatosan átalakul szeretetté. Gondoskodó, mély, társas, segítő, családi szeretetté. Ez sem hangzik rosszul, igaz?

Amikor minden nappal egyre jobban szeretjük azt, aki mellett ébredünk. Amikor, ha arra gondolunk, nélküle kellene tovább élni, összeszorul a szívünk. Amikor nem tudjuk elképzelni, hogy egy napot is külön töltsünk el. Milyen szerencsés, milyen boldog, aki ezt érzi! És talán nem is értékeli eléggé. Mert természetesnek veszi. Azt, hogy van. Pedig sokan cserélnének ám vele. Sokan szeretnék ugyanezt átélni.

Azok a májusfák!

Keressük, kutatjuk egy életen át a szerelmet. Romantikus regények állandó része, a legtöbb színdarab, zeneszöveg, idézet, festmény a szerelemről szól. Olyan érzés, ami megihlet minket. Amit nem tudunk, és nem is akarunk figyelmen kívül hagyni. Mi is erre törekszünk most. Megpróbáljuk körbejárni, a szerelem témáját a szerelmesek hónapjában.

Emlékszünk még a májusfára? A szerelem jelképére? Régen a fiatal lányok május elsején, ha arra ébredtek, ablakuk alatt májusfa tornyosul, tudták: szerelmük világgá kürtöli érzéseit. Ma már nagyon kevés májusfát látni. Az érzéseinket is inkább titkoljuk. Félünk attól, sebezhetőek leszünk, ha kiadjuk őket. De ha világgá nem is, legalább a szerelmünknek súgjuk a fülébe, hogy igenis szerelmesek vagyunk belé. Akkor is, ha évek óta így érzünk. Hogy tartson még jó soká a szerelem tüze. Egészen a sírig.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/18. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene