Szabadulhat-e a lelkünk a karanténból?

Felmérések szerint a kisebb szünettel több mint egy éve tartó megszorítások legjobban az iskoláskorú fiatalokat viselték meg lelkileg – tekintettel arra, hogy az alapiskola felső tagozatát látogatják, vagy végzős egyetemisták.

A kisebb szünet, amikor tavaly enyhült a karantén, épp a nyári vakáció idejére esett, úgyhogy az osztálytársakkal való együttlétben, a szabályozott napirendben akkor sem volt részük, de legalább a hosszú szobafogságot kipihenhették. Aztán alighogy elkezdődött a tanév, már be is fejeződött, legalábbis a normális része. Ami azóta történik, az a fiatalok életében egyáltalán nem normális, hiszen elmaradtak a kortársakkal való találkozások, bulik, csellengések, mindaz, ami ehhez az életkorhoz hozzátartozik. Nem csoda, hogy a Focus közvélemény-kutató ügynökség április elején végzett felmérése szerint a gyerekek feszültek, motiválatlanok, nem képesek koncentrálni és folyamatosan híznak. „Éjfél után úgy kell ágyba zavarnom, reggel alig bírom felkelteni. Végigüli a tanórákat, aztán lefekszik, négyig alszik, és éjfélig megint a számítógép előtt ül. Bármit mondok neki, ingerült, mindenre az a válasza, hogy elege van ebből az egészből. Hát nekem is elegem van, mert nem elég, hogy a saját munkám otthonról végzem, naponta főznöm kell, hisz mindenki otthon van, és még a tananyagot is újra kell magyaráznom, amikor a leckét írjuk” – mondja Szabó Andrea, egy ötödikes fiú édesanyja. Sok szülő jár hasonló cipőben, és a Focus-felmérés szerint mára odáig jutottak, hogy lassan a gyerekeik tanulmányi eredményei érdeklik őket legkevésbé.

Nincs napirend, elvész a motiváció

„Sokkal jobban aggasztja őket, hogy a gyerekeknek nincs napirendjük, nem szocializálódnak a kortársak között, elveszítik a szokásaikat és az érdeklődésüket” – mondja Martin Slosiarik szociológus, a Focus ügynökség igazgatója. A februárban végzett felmérés során 601 olyan szülőt szólítottak meg, akiknek legalább egy gyermeke látogatja az alapiskola 5–9., vagy a nyolcosztályos gimnázium 1–4. osztályát. Többségük nemcsak a gyerekén látja, hogy lelkileg megviselte őt az elszigeteltség, hanem maga is túlterhelt. „96%-uk számolt be arról, hogy az online tanítás után még el kell magyarázniuk a gyereküknek a tananyagot, 60% számára jelentett komoly anyagi megterhelést, hogy számítógépes technikát kellett vásárolniuk az online tanuláshoz. Ez főként azokban a családokban jelentett gondot, ahol három vagy több gyermeket nevelnek. Ha több gyermek alapiskolás, akkor a figyelem megosztása sem egyszerű közöttük, hiszen a kisebbeknél az online tanítás során is szükség van szülői felügyeletre” – magyarázza a szakember.

A felmérés azt igazolta, amit olvasóink közül sokan saját tapasztalatból is tudnak: lelki, pszichikai értelemben a karantén legnagyobb vesztesei a tinik. Az első számú veszteségük a barátokkal való kapcsolattartás – a megkérdezett szülők 78%-a látja úgy, hogy a gyermeke kifejezetten szenved ettől. „A lányom már hetek óta könyörög, hogy engedjem be a városba csak úgy lógni a barátnőivel. Nem engedem, mert el sem tudom képzelni, hol fognak csellengeni, amikor minden zárva van. Mondtam, hogy jöjjenek ők ide, de őket sem engedik a szüleik. Marad a napi nyavalygás, hogy ő mennyire magányos, és meg is értem, de nem tudom, mit tehetnék érte. Sajnos, ma már nem úgy van, mint az én gyerekkoromban, hogy az utcán összeverődtek a gyerekek, és együtt játszottak. Mindenki egyedül ül a számítógépe előtt, s attól tartok, ez a jó idő beköszöntével sem lesz másként” – mondja Burján Petra, egy 14 éves kislány anyukája.

Délben kel, hajnalban fekszik

A járványt megelőzően sok szó esett arról, mennyire leterheltek a mai gyerekek a szakkörrel és edzéssel, most viszont kiderült, hogy ezek az aktivitások – normális mértékben – segítenek ellazulni, és keretet szabnak a napjaiknak. A szülők 74%-a szerint már a gyerekeknek is nagyon hiányoznak a szakkörök és foglalkozások, azért is, mert ezeken hasonló érdeklődésű kortársakkal lehettek együtt, és azzal foglalkoztak, amit szerettek.

Azt, hogy milyen nagy gond, ha a gyerek naphosszat a számítógép előtt ül, ecsetelni sem kell, nem véletlenül aggasztja a szülők 75%-át. De azt kevesen gondolták volna, hogy a szülők csaknem 70%-a szerint a gyerekeik a tanáraikkal való személyes kapcsolatot is hiányolják. „Szinte valamennyi szülő aggasztónak találja, hogy a gyermekének összefolynak a napjai, ha nincs órája, délben kel, délután reggelizik, este ebédel, hajnalban fekszik le. Arról is többen beszámoltak, hogy a tinik most már tanulni sem akarnak, azt mondják, minek, amikor felmérők, felvételik úgysem lesznek, ha online felelnek, mellettük van a könyv” – mondja Martin Slosiarik. A másik véglet az, amikor a pedagógusok szigorúan megkövetelik a leckék, dolgozatok, fogalmazások leadását, a gyereknek percre pontosan kell mindent elküldenie. „Azzal nem számolnak, hogy hiába az online oktatás, mégiscsak egyedül kell kidolgoznia a feladatot, és csak az interneten böngészhet. Minden kérdésnél a pedagógust sem lehet felhívni, mert ha huszonöt gyerek ezt tenné, meg is bolondulna szegény. Nem olyan ez, mint amikor az iskolában egy mondattal elintézik a dolgot” – véli Eszter, akinek a gimnazista kislánya három hónapja folyamatos fejfájásra panaszkodik. „Teljesíteni akar, de nem megy úgy a dolog, ahogy elvárná magától, ettől ingerült, rosszkedvű és egyre fáradtabb.”

Magyaráz és feleltet a szülő

A szülők 96%-a panaszkodik arra is, hogy az online oktatás felszínes és átláthatatlan, ha azt akarják, hogy a gyerekük megértse a tananyagot, újra el kell magyarázniuk, majd ki is kell kérdezniük őket. Az iskolások mellett ezért a szüleik azok, akiket a leginkább megterhelt lelkileg a karantén. Több mint 20%-uk egész nap foglalkozik a gyermekével, több mint 80 napi két-három órát tölt azzal, hogy tanul velük. Ez inkább a negyvenévesnél fiatalabb és ötvenévesnél idősebb, egy iskoláskorú gyermeket nevelő szülőkre jellemző, a többgyermekesek csak akkor foglalkoznak a gyerekeikkel, amikor ez elengedhetetlenül szükséges. Érdekes eredmény, hogy a kreatív munkakörökben vagy menedzseri beosztásban dolgozó szülők is úgy válaszoltak: nem felügyelik a gyermekeik tanulását. Ez a felmérés szerint abból is következik, hogy ezekben a családokban rendelkezésre állt a szükséges számítógépes technika, a gyerekek önállóbbak, kreatívabbak. Sokkal nagyobb megpróbáltatást jelent az online tanulás azokban a családokban, ahol a szülők először szembesülnek a különböző számítógépes programokkal, webkamerával és folyamatosan műszaki gondokkal is küzdenek. „Ez megviseli őket. Stresszelnek, hogy minden rendben lesz-e, képesek-e gyermekük számára biztosítani a körülményeket. Szinte kivétel nélkül minden megkérdezett azt mondta, belefáradt ebbe az egészbe, és alig várja, hogy visszatérjenek a dolgok a rendes kerékvágásba” – teszi hozzá Martin Slosiarik.

Depressziós egyetemisták

Nem érzik magukat sokkal jobban az egyetemisták és főiskolások sem, közülük minden harmadik szenved depressziós tünetektől, és minden ötödik szorong. A pozsonyi Comenius Egyetemen oktató pszichológusok és pszichiáterek az egyetem 1800 diákjának részvételével készítettek felmérést, amelyből az derült ki, hogy 72%-uk érzi úgy, az elmúlt egy év során romlott a lelki egészsége. Több mint 10% orvosi kezelésre, pszichoterápiára vagy/és gyógyszerekre szorult, 16,5%-uk válaszolta azt, hogy folyamatosan szorong a jövője miatt, és depressziós tünetei vannak. Ez a 2018-ban végzett hasonló felmérés adatainak a duplája, ennyit romlott a fiatalok lelkiállapota. Minden negyedik megkérdezett kilátástalannak érzi a jövőt, és semminek nem tud örülni.

Az egyetemisták egynegyede vallotta be, hogy rendszeresen fogyaszt alkoholt, 38%-uknak vannak alvásproblémái, 42%-uk érzi úgy, hogy a barátaival is megromlott a kapcsolata. Sokan különösen nehezen élik meg azt, hogy még mindig kénytelenek a szüleiknél lakni, és nem élhetnek olyan élénk társasági életet, amely egy fiatal huszonéves számára természetes lenne. Mások nem tudnak idénymunkát vállalni és nincs jövedelmük, vagy nem találkozhatnak a szerelmükkel a lezárások miatt – egy-két ilyen tényező is elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze, tönkrement a fiatalsága. „A tavalyi év ugyanezen szakaszában, vagyis egy hónappal a lezárások után még sokkal jobbak voltak az eredmények, akkor még mindenki abban bízott, hogy ennek hamar vége lesz, kereste a lehetőséget, hogyan segítsen másokon, hogyan tartsa a kapcsolatot a szeretteivel. Mostanra a fiatalok belefásultak a karanténba, elfogytak az erőtartalékaik. Létezik egy pszichológiai fogalom, a tanult tehetetlenség, ami azt jelenti, hogy az ember feladja, és már nem küzd, nem keres kiutat, csak szenved. Ez egyenes út a depresszióhoz” – magyarázza Michal Hajdúk pszichológus, a felmérés egyik készítője.

Ha a járványnak vége lesz, a szakemberek szerint a legtöbben hamar visszatérnek régi életükhöz, de azok számára, akik hajlamosak valamilyen pszichikai megbetegedésre, komoly kockázatot jelent a mostani bezártság és a kapcsolatok hiánya. Ezért különösen oda kell majd figyelni a tizen- és huszonéves fiatalokra, mert tőlük életük egyik legszebb szakaszát, vagy legalább annak jelentős részét rabolta el a járvány. Bár Michal Hajdúk szerint ez a „legszebb életszakasz” is inkább csak elvárás, hiszen a tinédzserkor és a fiatal felnőttkor sok bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal, szorongással jár, most mindezt még csak tetézte a járvány.

Az idősek jobban viselik

Mindezek után nem meglepő, hogy lelkileg a hatvan éven felüliek viselik a legjobban a karantént, legalábbis azok, akik nem egy nyugdíjasotthonban, a családtagjaiktól elzárva élnek. Akik eddig is egyedül éltek, azok megszokták a magányt, vagy hogy ritkábban látják a gyerekeiket, és nem érzékelnek jelentős változást. Az idős embereket segíti a mostani helyzetben az is, hogy többségük már egyébként sem élt aktív közösségi életet, megvolt a maga kis otthoni rutinja. Akik pedig a gyerekeikkel élnek egy háztartásban, azok kifejezetten élvezik, hogy nincsenek egyedül, több figyelem, törődés jut nekik. Michal Patarák pszichiáter szerint azonban csakúgy, mint a kisgyermekes szülőknek, az idős szülőkkel együtt élő felnőtt gyerekeknek is komoly lelki megterhelést jelent az összezártság. „Százszor meghallgatni naponta ugyanazt a történetet, ellátni őket, szembesülni a rigolyáikkal és azzal, mennyire megöregedtek, egyáltalán nem egyszerű. A fiatal számára egy idős ember soha nem szellemi társ, nem azonos a világuk, az élményeik, még ha nagyon jó a kapcsolatuk, akkor is mindkettőnek, de főként a fiatalnak szüksége van kortársak társaságára. Ahhoz, hogy az ember elviselje ezt a más impulzusok nélküli bezártságot, nagyon sok türelemre és szeretetre van szüksége, de egy idő után elfogynak a belső források, ami fokozott ingerültséghez, konfliktusokhoz vezet. Ilyenkor csak az a megoldás, ha mindkét fél más társaságban, más aktivitásban, ideális esetben más helyszínen keres feltöltődést.”

Vagyis minden bajunkra az lesz a megoldás, ha kinyitnak az iskolák, kávézók, mozik, szülők és gyerekek egyaránt házon kívül is találkozhatnak a saját barátaikkal, hogy ismét öröm legyen az együtt töltött idő. Reméljük, erre már nem sokat kell várnunk.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/16. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene