Fotó: Unsplash
Ki hány nyelvet bír, annyin olvashat eredetiben, de becsüljük meg a fordítók áldozatos munkáját is, leginkább úgy, hogy elolvassuk kezük munkáját (és a nevüket is)
Amikor a szokásosnál is hevesebben forrong a magyar irodalom terepe, hogy a régiek közül ki legyen kötelező, és ki inkább mégse, a maiak közül pedig ki a jó szövegileg, politikailag, társadalmi szerepvállalásilag, jó kis menekülőút lehet a külföldi irodalmak felé vezető, enyhén mindig misztikus köddel borított ösvény. Irodalmi botrányokból és felszisszenésekből persze a nemzetközi terepen is akad, de talán kevésbé hallatszik el hozzánkig, megbízható klasszikusok és friss felfedezések pedig bőven akadnak.
Elágazásaink
Ennek a bizonyos nemzetközi irányú ösvénykének lehetnek aztán elágazásai, és hogy hány, az bizony elsősorban tőlünk függ, csak másodsorban a kedves fordítóktól. Mert ha ismerünk valamilyen idegen nyelvet, márpedig kisebbségi helyzetben általában legalább egyet ismerünk, akkor nemcsak annak a saját irodalma nyílik meg előttünk, hanem az ínyencek számára mindazoknak a köteteknek is a tárháza, amelyeket a magyar fordítók nem győztek még átmagyarítani, viszont a szlovák (cseh, ukrán, szlovén, román, kisebbségi közegből túllépve: angol, német, orosz…) kollégáik már igen. De ha nem vágyunk is ilyen speciális ízekre, az eredetiben olvasás élményéért megéri felszippantani egy-egy idegen nyelvet, aztán meg az eredeti olvasásával fenntartani a nyelvtudás szintjét. Vajon hogy is mondja Júlia eredetiben azt, hogy Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?, netán Hamlet királyfi azt, hogy Valami bűzlik Dániában, esetleg Edward király azt, hogy Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Hoppá, ez utóbbi becsapós volt, pont így mondta Arany szavaival, de egyébként megangolították: What! Each one fails, ye dogs of Wales, to toast the English king? Egy újabb ösvény: magyar irodalmat olvasni külföldiül.
Fordító barátaink
Maradván azonban az anyanyelvünknél (+ 1 magyarság), hagyatkozhatunk nyugodtan a fordítók szorgos társadalmára, hiszen elég nagy tempóban halmozzák elénk az importált irodalmi javakat magyarul is. Újabban már egyre gyakrabban olyan kegyesek a kiadók, hogy akár a címoldalra is kiemelik e háttériparosok nevét, de ahol ez elmaradt, vegyük a fáradságot, és pillantsunk oda, kinek köszönhetjük a teljes mű újraírását egy másik nyelven. Így legalább már ismerősen cseng majd a név, ha valamelyik fordítóból mondjuk köztársasági elnök lesz, mint ahogy A Gyűrűk Ura egyik fordítójával, Göncz Árpáddal történt.
És akkor nézzünk néhány veretes újraolvasási alapanyagot a fordító nevével. A. A. Milne: Micimackó – Karinthy Frigyes | George Orwell: 1984 – Antal György, Szíjgyártó László | Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – Rónay György és mások | J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat – Tóth Tamás Boldizsár | Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak – Molnár István | Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita – Szőllősy Klára | Umberto Eco: A rózsa neve – Barna Imre | Pavel Vilikovský: A gonosz önéletrajza – Hizsnyai Tóth Ildikó | Jane Austen: Büszkeség és balítélet – Szenczi Miklós (1958), Loósz Vera (2006), Weisz Böbe (2013). Hoppá ismét: itt újabb ösvények nyílnak, hiszen több fordítás közül választhatunk, arról meg már ne is beszéljünk (hisz volt róla szó e rovatban), hogy már olyan is megesett, hogy magyart fordítottak magyarra. Hogy mi is volt ez? Olvassák vissza és újra! (Na jó: Nádasdy követte el a Bánk bánnal.)
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/16. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.