Ad Történet egy idősotthonból

Az én nénikém is idősek otthonában, illetve panzióban élt, ott is halt meg. Szeretett egyedül lenni, így volt szobája és konyhája, ahol főzőcskézett magának még 94 éves korában is. A konyhafelszerelése aránylag új volt, nagyon jó állapotban. Új volt a vasalója is, a vasalódeszkája, a kávéfőzője és több használati tárgya. Történt egyszer, hogy elesett, és kórházi kezelésre szorult, majd elhunyt. Az ismerős kezelőorvosával – aki nem az idősek otthona alkalmazottja volt – előre megbeszélte, hogy mit hagy rám mint szeretetett, egyetlen rokonára, aki mindig a segítségére sietett, mivel nem volt saját családja. Az illető orvosnő fel is hívott, hogy amit szeretnék, vigyem el. Az egyik megbízható barátnőm kíséretében el is mentem az idősek otthonába, és megbeszéltem az igazgató úrral, hogy egy későbbi időpontban visszajövök a dolgokért. Amikor visszamentem, mindennek a hűlt helyét találtam, mind az ékszereknek, mind a használati tárgyaknak. Nagyon szomorú, hogy ilyenek megtörténnek. Megjegyzem, a néni sírját gondozom, és fizetem az illetéket is a sírhelyért. Ezt a hozzászólást amolyan figyelmeztetésnek szántam, hogy valóban megtörténnek ilyenek, és ez milyen szánalmas cselekedet. Remélem, az illetékesek okulnak a történtekből, és odafigyelnek, hogy ne veszítsék el jó hírnevüket!

Horváth Rozália