Kormányválságból székfoglaló

Vasárnap

Négy hétig stresszelte és terhelte a polgárokat a szlovák kormány azzal, hogy feloszlóban vagy legalábbis átalakulóban van, míg eljutott oda, hogy tulajdonképpen nem változott semmi.

Éppen csak az elengedhetetlen minimum, azaz hogy Igor Matovič távozott a kormányfői posztról, és Marek Krajčí többé nem egészségügyi miniszter. Matovič ezentúl is kormánytag marad, csak posztot cserélt az előző pénzügyminiszterrel, így az egész válságosdi arra a népi mulatságra emlékeztet, amikor az egyre gyorsuló muzsikaszóra mindenki addig szaladgál a bálteremben, amíg nem talál egy széket.

Akinek nem jut szék, az kiesik a játékból, itt ez egyedül – és megérdemelten – Marek Krajčí volt. A többiek lökdösődtek egy kicsit, futottak néhány kört, aztán rendezték soraikat, elfelejtették, ki kinek a tyúkszemére lépett, és mosolyogva helyet foglaltak. Igor Matovič ugyan sokáig körözött még a saját széke körül, de aztán nagy nehezen átadta Eduard Heger pénzügyminiszternek, s azonmód lecsapott az övére. Ettől a többiek megnyugodtak, mert már nem látták veszélyben a saját székeiket, a tánc véget ért, a mulatság folytatódhat.

Végre velünk is foglalkoznak?

Ez persze ironikus és leegyszerűsített változata a történteknek, de az elmúlt hetekben mindenki annyira belefáradt annak követésébe, épp ki kinek adott ultimátumot, ki menne mindenáron, ki maradna milyen feltételekkel, hogy mire megszületett az egyezség, a választók nagy része már csak legyintett. Most ott tartunk, hogy ezen is túl vagyunk – egyelőre és ideiglenesen, mert ez a kormánykoalíció már mindörökre magában hordozza a konfliktus lehetőségét, tagjai pedig a személyes sérelmeiket. Amiket Igor Matovič és Richard Sulík üzentek egymásnak a sajtótájékoztatókon és a közösségi oldalakon, azt nem lehet egy pizza mellett tisztázni, és borítékolható, hogy a legelső kormányülésen, ahol tétjük lesz a döntéseknek, újra fellángol a viszály.

Ha bármi tanulságot levonhattunk a márciusi válságból, az az, hogy ez a két ember nem fér meg egy kormányban, vagy ha igen, folyton a választókat fogják frusztrálni a konfliktusaikkal. Richard Sulík azért, mert keresi (emlékezzünk csak arra, hogyan buktatta meg Iveta Radičová kormányát a Szlovákiából oly kevéssé befolyásolható görög mentőcsomag miatt), Igor Matovič pedig azért, mert egyszerűen élvezi. Ezért aztán fokozza is, még akkor is, ha maga látja kárát, mint az emlékezetes sajtótájékoztatón, amikor bejelentette Marek Krajčí egészségügyi miniszter távozását és a koalíciós válság végét, de nem bírta ki, hogy még egyet ne rúgjon a többiekbe. Amivel azt érte el, hogy végül neki is mennie kellett, de legalább véget ért a kínos húzd meg-ereszd meg, az optimisták most bízhatnak abban, hogy végre nemcsak önmagával, hanem a járványellenes intézkedésekkel és a csőd közelébe jutott vállalkozókkal is foglalkozik majd a kormány.

Matovič próbája

Az egész történetben a legabszurdabb, hogy azok a koalíciós pártvezetők, akik négy hétig azt ismételgették, mennyire nem képes sem emberi, sem szakmai szempontból Igor Matovič arra, hogy felelős posztot töltsön be, a lemondása után már arról beszéltek, hogy ez államférfiúi gesztus volt a részéről, és szó nélkül elfogadták, hogy ezentúl az ország kasszájáért felel. Pedig államférfiúi gesztust akkor gyakorolt volna, ha azonnal lemond, amikor erre a koalíciós partnerei és a köztársasági elnök felszólította, és nem teszi a végletekig próbára a választók türelmét. Sulík és Remišová pedig szintén jobban tették volna, ha hallgatnak, mert miközben Igor Matovičot méltatták, és arról beszéltek, hogyan fognak együtt pizzázni, szinte hallani lehetett, hogyan esett le a kő a szívükről, hogy vele együtt ők is maradhatnak.

Kétségkívül fontos mindegyikük számára a korrupció elleni küzdelem, ezt az eddigi elszántságuk bizonyította is, de ugyanilyen erős motiváció lehet a kormányban maradásra az a több mint 6 milliárd euró is, amit Szlovákia az EU helyreállítási alapjából kap. Ennyi pénz felhasználásáról dönthet a regnáló kormány, szerezhet a révén szavazókat, szövetségeseket, biztosíthatja be a támogatóit. De ez a pénz lesz Igor Matovič nagy próbája is a pénzügyminiszteri poszton, mert az elosztását árgus szemekkel fogja figyelni minden választó és valamennyi pénzügyi szakember. Hogy Matovič mennyire ért a pénzügyekhez, az ezen a ponton nem is túl lényeges, sokkal fontosabb, mennyire lesz képes hallgatni azokra, akik tényleg értenek hozzá. Ezt illetően ugyan vannak kételyeink, de előlegezzük meg a bizalmat, hogy ugyanazok az emberek ugyanazokkal a tulajdonságokkal, sérelmekkel és ambíciókkal képesek megváltozni.

Unalomra vágyva

Ezért a legtöbbet a higgadtságáról híres új kormányfő, Eduard Heger tehet, akiről egyelőre semmi mást nem tudunk, mint hogy a végsőkig támogatta Igor Matovičot. Valószínű, hogy ezentúl sem fog vele szembeszállni, még akkor sem, ha a főnökeként ezt már megtehetné, és nem csak azért, mert Matovič juttatta őt a parlamentbe, hanem mert konfliktuskerülő alkat. Ez végeredményben még jól is jöhet, hiszen az utóbbi egy év, amit Matovičcsal és a koronavírussal töltöttünk, jócskán kimerítette a hazai választópolgárokat. Egy unalmas kormányfő, aki nem fog rendszeresen posztolni a közösségi oldalakon, egyórás sajtótájékoztatókat tartani, hanem „csak” a munkáját végzi, gyógyító hatással lehet az állampolgárok lelkiállapotára. A gond az, hogy az ilyen unalmas fickók a munka elvégzése után nem szoktak választásokat nyerni, de reméljük, hogy ilyesmin egy darabig még nem kell gondolkodnunk.

Addig sokat tehet az újjáalakult kormány elismertségéért az új szociális és munkaügyi, valamint az egészségügyi miniszter is. Előbbi személyét lapzárta idején még nem ismertük, de a nemrég váratlanul lemondott Milan Krajniak teljesítményét nem lesz nehéz túlszárnyalnia. Marek Krajčí egészségügyi miniszter utódja a rózsahegyi központi katonai kórház volt igazgatója, Vladimír Lengvarský, és lehet, hogy a hazai egészségügynek az imádságos tehetetlenség után most katonás rendre van szüksége. Bízzunk tehát abban, hogy az elmúlt egy hónap viszontagságaiból minden kormánytag okult, s a következő hónapokban sikerül elfeledtetnie a választókkal, hogy a járvány tetőzése idején magukra hagyta őket. Ezt a kicsinyes, önző és kínos közjátékot komoly munkával, normális kommunikációval, tényleges eredményekkel lenne érdemes jóvátenni. Már csak azért is, mert az előrehozott választásokon nagy gondban lennénk, kire adjuk a voksunkat.

Volt miért összefogni

A kormányválság olyanokat is inspirált, akik korábban nem siettek: az előrehozott választások emlegetése húsvét előtt összerántotta a nyolc hónapja tárgyaló magyar pártokat. Az MKP, a Híd és az Összefogás egyesüléséről szóló „örömhír” bejelentése visszafogott keretek közt zajlott, ez talán nem is meglepő, hiszen láttunk az idáig vezető út során sokfélét. Az egyesült pártról egyelőre csak annyit tudunk, hogy az országos elnökségbe az MKP 9, a Híd 5, az Összefogás pedig 4 tagot delegál, a közös pártban valamennyien külön platformot hoznak létre, a párt vezetésében pedig minden szereplő azonos arányban képviselteti magát. Az új párt teljes neve Szövetség: Magyarok, Nemzetiségek, Régiók (szlovákul Aliancia – Maďari, národnosti, regióny), első elnökét az MKP, a párt Országos Tanácsának vezetőjét a Híd, szakmai alelnökét pedig az Összefogás adja. Arról, hogy kik töltik be ezeket a tisztségeket, még nem született végső döntés, és egyelőre abban sincs teljes egyetértés a három párt képviselői között, hogy mint viszonyuljanak a szlovák pártokhoz és a magyar kormányhoz.

Lesz mit elfelejteni

Tárgyalnivaló tehát lesz még elég, és félnivaló is, mert a viszály csírái itt is el vannak vetve. Azt a bizonyos decemberi sajtótájékoztatót, amikor az MKP és a Híd bejelentette, hogy ezentúl csak kettesben folytatják a tárgyalásokat, majd az Összefogás elnöke váratlanul és hívatlanul közbeszólt, hogy a Hídban egyesek a NAKA rajtaütésétől tartanak, ezért sürgetik a pártegyesítést, sokan nem fogják egyhamar elfelejteni. Emellett ott van még az MKP és az Összefogás közti rivalizálás a budapesti kegyekért és pénzekért, és akkor még szót sem ejtettünk arról, ki hogy viszonyul a hazai szlovák pártokhoz. A Híd például folyamatosan bírálta Matovič kormányát, míg az MKP általános alelnöke, Berényi József Igor Matovič tanácsadója volt, az Összefogás elnöke, Mózes Szabolcs pedig a népszámlálás kapcsán az OĽaNO-s Anna Záborskával és Gyimesi Györggyel tartott sajtótájékoztatót. Utóbbiak a (szerintük) hagyományos családot védelmező törvény kapcsán a fasisztákkal szavaztak, ami egy magyar és egy keresztény ember esetében védhetetlen és megmagyarázhatatlan, bármi legyen is a téma. Pontosabban, az egységes magyar párt és minden platformja számára megengedhetetlen, hogy más kisebbségek ellenében akarjon kisebbségi politikát művelni, de e téren egyáltalán nem tudjuk, mire számíthatunk. Mégis, mindennek ellenére az egyetlen lehetőségünk arra, hogy valaha legyen magyar párt a szlovák parlamentben, az összefogás, és csak remélhetjük, hogy a belső konfliktusokat jobban tudják kezelni és leplezni, mint a Matovič-kormány. Nagy szükségünk lesz legalább az egység illúziójára, és félő, hogy a népszámlálás eredményei ezt a végszükséget csak alátámasztják.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/15. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?