Ad Segélykiáltás

Vasárnap

Március 9-én hallottam a rádióban, hogy a gazdaság fellendítésére az EU-tól kapott milliárdokból a mezőgazdaságra nem terveznek adni! A kommentátor riporter ezt azzal zárta le, hogy ez rendben van!

Olvasom a frissen jött Vasárnapot, rögtön az ugrik be, hogy a pénzosztogatók biztos olvasták a Csallóköz-sivatag novellát. Ugyebár, ha már úgyis sivataggá válik, minek oda a pénz? Régebben már, még munkába jártam, mondtam egyszer dühömben, hogy az embereknek itt, Európában is kellene pár szűk esztendő. Olyan, mint a háború után, amikor az élelmet csak fejadagként osztották. A nagypénzűek esetleg elrágcsálhatnák a bankóikat, a jó minőségű cellulóz még jót is tenne az emésztőrendszerüknek. Mondtam ezt azért, mert az élelmiszernek már nincs értéke, meg az embereknek sem, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. A Segélykiáltásban ez is benne van: „kizsigereljük a termőtalajt, ami már a kimerülés határán van”. De hát ki is szóljon a mezőgazdaságért? A kormánypártban magát magyar nemzetiségűnek valló képviselő is az ellen emelte fel a szavát, hogy a népszámlálásban ne lehessen második nemzetiséget jelölni. Az ország déli részén élők számára (de az egész ország részére is) meg főleg a termőtalaj számára sokkal fontosabb lenne, ha azzal foglalkozna, hogy a mezőgazdaság fellendítésére is jutna valami. A „mindennapi kenyerünk” már annyira természetes, mint a levegő, hogy ott van mindig több, mint amennyi kell, nyúlunk érte, vesszük, másnap kidobjuk, veszünk frisset. A mezőgazdaságról csak úgy esik szó, hogy mennyire szennyezi a környezetet. Olcsón, szinte ingyen akarjuk az élelmiszereket. Arra nem gondol senki, hogy semmi sem olcsó. Az, ami itt olcsó, az valahol drága, arra valahol valami – a természet – ráfizet, nagyon ráfizet.

Félre a mezőgazdasággal, 30-40 évvel ezelőtt minden folyékony árut üvegben árultak! Tej, sör, bor, pálinka, olaj stb. Az olajosüvegen kívül mindent visszaváltottak. Most, a vírusveszélyben hangzott el a tanács: az egyszer használatos maszkot műanyag kesztyűvel vegyük le, tegyük bele kesztyűstől műanyag zacskóba, kössük be, és úgy dobjuk a kukába. Mennyi műanyagot dobunk így ki naponta, kit érdekel! A műanyag flakonok visszaváltása ellen akkora volt a felháborodás, meg annyi indok felsorolva, miért ne (mennyi rengeteg pluszmunka mindenkinek!), hogy a miniszter úr inkább megfutamodott. Mondjuk a magunkét, mindenki „félti a környezetet”, mindenki „mindent” megtesz a védelmében!? De a kényelmet is mindenki most akarja, a legjobbat a gyermekének, az unokájának is, most!, nem sajnálva se pénzt, se fáradságot. Ezért nem törheti a fejét a környezetszennyezésen, amikor a gyerekről van szó. Ugye? A kör pedig bezárul!

Sedliak Ilona, Martos

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?