Magyarnak lenni

Nemcsak azért, mert szívvel-lélekkel az vagyok, hanem mert idős korom ellenére többi dalos társammal együtt a magyar hagyományőrzést is ápolom Kassán. Több mint tizenöt éve szórakoztatjuk a Kassán élő magyarokat, mert sajnálatosan egyre kevesebb embert hallani a város utcáin magyarul beszélni. Vagyis nem csupán a saját szórakoztatásunkra énekelünk, hanem azért, hogy szálljon a magyar népdal Kassa utcáin és azon túl is. Szeretnénk, ha a fiatalok is átvennék ezt tőlünk, hogy ne fogyjunk már tovább. Abból a szempontból is fontos, hogy a kisebbségi kultúrának is biztosítsanak anyagi támogatást, mert ez a hagyományőrzés nem kis pénzbe kerül. Elsősorban a népviseleti ruhák, cipők és más ezzel kapcsolatos kiegészítők beszerzése. Azonkívül számos helyen felléptünk az elmúlt években, és az utazást is a saját zsebünkből kellett fedezni. Ezzel kapcsolatosan megjegyzem, hogy egy szlovák énekkarnak is tagja vagyok, ahol merőben más a helyzet. Dr. Pikla, a Jazerčan énekkar vezetője karöltve a városnegyed polgármesterével, Kovačevičová asszonnyal nagy figyelmet szentel az énekcsoportnak. Nekik köszönhetően jóformán minden évben kapnak pénzt a ruhák kiegészítésére, és az útiköltségeket is ők állják, ha Kassán kívül szerepelünk. Ezt az Őszirózsa magyar népdalcsoport nagyon fájlalja, hiszen ők is megérdemelnék ugyanezt. Ezért is fontos, hogy népszámláláskor mindenki vallja meg magyarságát. A Mečiar-kormány idejében sok magyar ezt nem merte megtenni, mert a magyargyűlölő Slota mindent megtett, hogy megkeserítse a magyarok életét. Ezért sok magyar félt az esetleges atrocitásoktól, kellemetlenségektől. Gondolom, ma már nem kell ilyentől tartani. Vallja hát magát mindenki annak, ami valójában. Én büszkén vállalom magyarságomat itt, Kassán, és bárhol élnék is ezen a világon. Sajó Sándor szavaival élve: Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.

Tóth Éva, Kassa