Nem vagyunk egyformák. Élnek köztünk például olyanok, akik múlt héten megfeledkeztek a nőnapról. Nekik próbálunk segíteni, ha ugyanis az alábbi varázsigéket elmormolják, talán még menthetik, ami menthető.
1. Síelni vittelek volna. Az lett volna, drága bogaram a nőnapi figyelmesség, hogy elviszlek síelni a Tátrába. Persze, tudom, hogy a síközpontok zárva tartanak, de bevetettem minden kapcsolatom, és elintéztem, hogy nekünk majd az egyiket kinyitják. Ki is nyitották volna, csak aztán egy nappal nőnap előtt szóltak, hogy mégsem nyitják ki, mert Szicílián kitört az Etna. Kérdeztem őket, ez a két dolog vajon hogyan függ össze, de nem válaszoltak. A napok meg csak teltek, hát sajnálom, idén ilyen a nőnap.
2. Oltásokról vitáztam. Jöttem volna én, de valaki beírta a Facebookon, hogy nem értek az oltásokhoz, úgyhogy vissza kellett írnom neki, hogy te nem értesz, te semmirekellő bohóc. Mire ő beírta, hogy én meg egy utolsó fajankó vagyok. Szívem, elismerheted te is, hogy ezt nem hagyhattam annyiban, úgyhogy még szakmailag arra is rámutattam az oltásokkal kapcsolatban, hogy szerintem annyi agya van, mint egy lepkének. Látod, és már itt is vagyok!
3. Úgy jártam, mint Piroska. Minden földi jót bepakoltam, szívem a kosárba, és mivel légvonalban az volt a legrövidebb út, az erdőn keresztül indultam hozzád, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából felköszöntselek. Az öreg bükkfánál viszont elém ugrott egy furcsa szerzet, akinek már csak a vezetéknevére emlékszem (valami Farkas), és előadta, hogy szerinte virág nélkül a nőnap olyan, mint a templom egere, meg hogy majd ő megmutatja, hol nőnek a virágok, csak kövessem. Követtem is, mire pechemre úgy elkeveredtem, hogy csak másnapra értem volna ide, ha a védett területről gyűjtött virágok miatt a rendőrök be nem visznek. Ezért késtem…
4. Nem nyitottál ajtót. Mindent szépen elterveztem. Hogy éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal. Máskor nem is jöhettem volna, csak hajnali egy és öt óra között, mert kijárási tilalom van, rendőrautók cirkálnak az utcákon, én pedig az egyik kivételbe sem fértem bele, hiszen se kutyám, se gyerekem, te vagy nekem csak. Az élelmiszerbolt ráadásul a másik irányba esik, és bár természetes szépségnek tartalak, virággal a kezemben azt sem hazudhattam, hogy a természetbe készülök, amikor egyértelmű, hogy hozzád. Szóval… igen, én csengettem hajnali kettőkor, nem a szomszéd Kevin.
5. Brüsszel megállított. Úton voltam feléd a csokorral meg a Tatiana bonbonnal, ami 1996 óta a kedvenced, úgyhogy mindig azt veszek. Szóval, fordulok be a sarkon a Lőrinczék garázsánál, hát ott állt egy kopasz, kigyúrt, hétfejű, fekete bőrkabátos Brüsszel, oszt azt mondja: csak akkor mehetsz tovább, ha hozol nekem egy kancsó vizet az uniós forrásból. Emlékszem, úgy tanultuk, hogy mi állítjuk meg Brüsszelt, nem pedig fordítva, de szegény nagyon szomjasnak tűnt, hát gondoltam, nem hagyom bajban. Az uniós források körül viszont rengeteg adminisztratív akadályba ütköztem, teljesen elnyelt a papírmunka, úgyhogy szerintem ahhoz képest még egész időben itt vagyok. Kicsit a bonbon doboza meg is nyomódott. Nem baj?
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.