Fotók: Veres István archívuma
Mi kell ahhoz, hogy egy kiszolgált régi tálalószekrény kapjon egy második esélyt? És mi kell ahhoz, hogy valaki régi tálalószekrényt kapjon? Manapság mindkettőhöz leginkább szerencse szükséges, a felújításhoz pedig már csak elszántság, türelem és persze ötlet.
A szóban forgó bútor véletlenül került a szemünk elé az interneten, nézegettük békésen, milyen jó, hogy ilyen is van, csak utána kérdeztünk rá a tulajdonosnál, készültek-e fázisfotók a felújítás során. Kiderült, hogy bizony készültek, sikerült is előbányászni őket a digitális családi archívum mélyéről.
Az eredeti állapot
Eltávolítani a festékrétegeket
„Közel százéves darab, a férjem dédmamája testvérének tulajdonában, konyhájában állott Pozsonyban. Szinte tökéletes állapotban maradt, pedig sokáig várt egy pincében a feltámadásra” – mondja a tulajdonos, akit az egyszerűség kedvéért most nevezzünk Erikának. Statikai problémákkal tehát a bútor rendbehozásakor nem kellett foglalkozniuk, ráadásul a tálalószekrény faanyaga nem volt szuvas vagy egyéb módon károsodott, úgyhogy ilyen szempontból sem igényelt különösebb beavatkozást. A legnagyobb munka a felületi kezelés volt. Az eredeti krémszín alatt ugyanis „csodálatos” piros és fekete réteg húzódott, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a szú messziről elkerülte. Az olajos festékrétegeket hőpisztollyal felmelegítették és felkaparták. Utána következett a gépi és a kézi csiszolás.
Erikáék szinte teljes egészében meghagyták a bútor eredeti elemeit. A fogantyúgombok, pántok (lecsiszolva) mind visszakerültek rá, egyedül a kulcspajzsokat kellett kicserélni, mert egy bakelitre emlékeztető anyagból készültek, és széttöredeztek. Ezek beszerzése volt a legnehezebb, végül Csehországból rendeltek pontosan olyan takarókat, amilyenek az eredetin is voltak, persze fémből. Az üvegezést profi üvegesre bízták.
A melegítés és kaparás után a felületet lecsiszolták
Új színek, régies hatás
Amikor a csiszolással elértek a nyers fáig, következhetett az új szín. „Évek óta angol festékekkel dolgozom, a tálaló volt az első munkám Annie Sloan festékeivel. A tálaló esetében két szín kombinációját alkalmaztuk, imádom a fantázianeveiket: Duck egg blue és original” – avat be a részletekbe Erika. Egy réteg kék festék fölé került egy réteg fehér, utána pedig kézzel csiszolták, hogy helyenként előbújjon a kék szín. Az antikolásra azért volt szükség, hogy a végső látvány ne legyen túl steril. Erre való az úgynevezett sötét viasz (dark wax), ami biztosítja a „koszos”, kissé kopottas megjelenést. Mindezek után az egész még rendesen le van kezelve világos viasszal (clear wax).
Családi csapatmunka
A végeredmény
Érzékeny és nagyon jó minőségű anyagokról van szó, a képek nagy többsége azért is készült beltérben, mert a festékekkel 20 Celsius fok alatt nem lehet dolgozni.
A tálalószekrény tehát új külsőt kapott, és tálalószekrényként szolgálhat tovább, immár egy felső-csallóközi faluban.
Duplán szerencsés történet, hiszen a bútor és az új használói is jól jártak. De talán még azok is, akik inspirációt merítenek a képekből.
A teljes írás a VasárnapHáztartás mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.