Mutasd a vágódeszkád, megmondom, ki vagy!

Kétféle munka létezik: az egyiknek a kitalálása tart soká, a másiknak az elvégzése. A vágódeszka-barkácsolás az első csoportba tartozik. Egy vágódeszkán igazából nincs is nagyon mit barkácsolni, hiszen ha megtaláltuk a megfelelő alapanyagot, csak ki kell szabni, lecsiszolni, esetleg lyukat fúrni a nyelébe, és már használható is. Aki így gondolja, természetesen téved.

Milyen faanyagot válasszunk?

Kezdjük ott, hogy a szakirodalom szerint egy háztartásban minimum négy darab, közepes és nagy méretű vágódeszkára van szükség. Egy a kenyérfélékre (ha van lisztérzékeny a családban, akkor plusz egy deszka a gluténmentes kenyérféléknek), egy a nyers húsokra (valaki a halakra is külön számol egyet), következő a zöldségekre, további egy pedig a felvágottak szeletelésére (sonka, szalonna, kolbász, szalámi és társaik). Gyorsan tudjuk le a műanyag vágólapok kérdéskörét: egyre többen használnak ilyeneket, mert a mosogatógéppel könnyű őket tisztán tartani. Ha körülnézünk, be fogjuk látni, hogy ezekből is csak a drágábbak azok, amelyek nem vetemednek, nem csúszkálnak és nem „rojtosodnak”.

Mi tart sokáig a vágódeszkánk kitalálásán? Először is faanyagot kell szerezni. A fenyőt gyorsan felejtsük is el, mert puhafa, a gyantája pedig méreg, keményfát kell keresni. A tájainkon beszerezhető faanyagok közül szóba jöhet a tölgy, a bükk, a dió, az akác, a cseresznye, a körte. A tájainkon nem őshonos fafajták közül remek választás lehet az olajfa, elsősorban látványos erezete miatt. Drága faanyagról lévén szó, próbálkozzunk inkább a hazaiakkal, olajfából készült vágódeszkát pedig kérjünk karácsonyra. Választhatunk faanyagot „pofára” (nekem márpedig akác kell!), erezet szerint (ez esetben mellőzzük a bükköt, mert az erezete szinte semmilyen látványelemet nem tartalmaz), vagy aszerint, hogy mi van kéznél. Ha nem rendelkezünk megfelelően kiszárított faanyaggal, érdemes egy ismerős asztalost meglátogatni, nem tud-e szolgálni valami hulladékkal. Egy 30 x 40 centis deszkadarabnak ő már aligha veszi hasznát, mi viszont elkészíthetjük belőle a világot jelentő vágódeszkánkat. Ellenőrizzük a felületet, az asztalosok ugyanis sok esetben már a méretre vágott lapokat teszik a gyalugépbe, nekünk pedig szintén simára gyalult felületű alapanyagra van szükségünk. Éleket és egyebeket tudunk majd dörzspapírral vagy csiszolóval korrigálni, de ha otthon nincs gyalunk, akkor mindenképp gyalult felületű hulladékot kérjünk az asztalostól.

Szabálytalan szabásminta

Ha megtaláltuk a megfelelő alapanyagot, vigyük haza, tegyük le az asztalra a nappaliban, és főzzünk egy kávét. Kortyolgatás közben néha pillantsunk az alapanyagra, vegyük kézbe, és az erezet mintái alapján próbáljuk kitalálni az alakját. Nézegessünk az interneten egyedi alakú vágódeszkákat, és lepődjünk meg, milyen sokféle létezik (kinek jut már eszébe, hogy pont ilyet gyártson?!). Ha nagy méretű alapanyagot sikerült szereznünk, amely rendelkezik adott esetben legalább három centiméteres vastagsággal, akkor húsvágó deszka lesz belőle, kerek vagy akár szögletes. Kezdetnek viszont inkább kisebb méretű, úgynevezett kínálódeszkát barkácsoljunk. Barátkozzunk a gondolattal, hogy ez a vágódeszka nem fog szabályos formát követni, szabadjára engedhetjük tehát a fantáziánkat, grafitceruzával berajzolhatjuk az alakot, és a nyélben a felfüggesztésre szolgáló zsinór helyét.

Következik a kiszabás. Mielőtt nekiállunk, fúrjuk ki a zsinór számára kijelölt lyukat a nyélben. Ezt azért ne hagyjuk a végére, mert egy elvékonyított nyél végébe lyukat fúrni kockázatos vállalkozás, hiszen ha ügyetlenek vagyunk, vagy nincs szerencsénk a csomókkal, elhasadhat a fa.

A szabásnál legkönnyebb dolgunk dekopír fűrésszel lesz. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a dekopír ujjnyi fűrészlapja inkább csak a puhafák alakítgatására szolgál, elárulom, hogy saját két szememmel láttam, ahogy egy négy centiméter vastag tölgyfa munkalapból dekopír fűrésszel kivágták a mosdó helyét (persze nem hobbigép volt). Aki ügyel rá, hogy vágódeszkája a gépi munka kizárásával készüljön, sima lombfűrésszel alakítsa. Ha kiszabtuk a deszka alakját, következik a csiszolás. Ha itt is tartózkodni akarunk a gépi segítségtől (sarokcsiszoló), akkor szükségünk lesz egy ráspolyra, aminek ráadásul éle is van. Ha venni kényszerülünk, a félkerek formájút válasszuk, hogy a belső sarkak egyenlőtlenségeit is el tudjuk simítani vele. Hogy a ráspollyal dolgozni tudjunk, a vágódeszkánkat valahogy rögzíteni kell. Legideálisabb a satu, viszont semmi esetre se szorítsuk közvetlenül a satu bordázott „pofái” közé, mert mélyedést hagynak a deszkában. Fogjuk inkább két másik (lehetőleg tiszta, szennyeződésmentes) lécdarab közé.

Ha már egész simák a peremek, jöhet a dörzspapír (számozásban 150-től felfelé). Fussunk át vele a deszka (gyalult) lapjain is, ne maradjon a vágódeszkán olyan szennyeződés, amelyet barkácsolás közben szedhetett össze.

Kenni vagy nem kenni

Ha kész a deszkánk, nedves ronggyal vagy szivaccsal erősen átdörzsöljük, és elmossuk (mosogatógépbe soha ne tegyük, mert a gőz hatására elhasadhat és vetemedhet). A nedves felületen már megmutatkozik az erezet mintája. Egy vágódeszka használható felületi kezelés nélkül, nyers formában is (elsősorban kenyérfélék szeletelésére), ha viszont olyan alapanyagokat vágunk majd rajta, amelyek nedveket bocsátanak ki, szükség lesz az impregnálásra, hogy a deszka ne szívja be a hús vagy a zöldségek levét, a halról nem is beszélve. Ha ezt nem végezzük el, a deszka előbb vagy utóbb felveszi a szagokat, és baktériumok tenyészetévé válik (még akkor is, ha mosogatószerrel mossuk el). A keményfából készült deszkákon ugyan nem tudnak a kések olyan mély vágásnyomokat ejteni, mint mondjuk egy nyárfából vagy nyírfából készült deszkán, idővel mégis keletkeznek apró vágások, amelyek miatt a deszka csírátlanítása lehetetlenné válik. A nyers fa kedvelői gyakran érvelnek azzal, hogy át lehet évente dörzspapírral csiszolni a húsvágó deszkát, ez viszont nem túl észszerű tevékenység, ha arra gondolunk, hogy egy zsíros nedvekkel már valamennyire megszívódott fadarabot csiszolgatunk, amelyet vissza szeretnénk vinni a konyha higiéniai körülményei közé (persze ahány konyha, annyi higiéniai körülmény). Egy mutatós, saját készítésű vágódeszka könnyen a család szívéhez nő, ha pedig impregnálással meghosszabbítjuk az élettartamát, könnyen a tulajdonosát is túlélheti.

A teljes írás a VasárnapHáztartás mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most még egyszerűbben megteheti IDE KATTINTVA.