Karácsony és év vége

A hosszú készülődés, az ajándékok kiválasztása, a fáradságos előkészületi munkák, a sok sütés-főzés a múlté. Az új lakásdísz, amit minden évben úgy érezzük, muszáj megvennünk, már a régi karácsonyi díszek között lapul. Most mindnyájan értékelünk, úgy teltek-e ezek a napok, ahogy elterveztük.

Milyen szép, amikor együtt az egész család, érezzük egymás szeretetét, az összetartozás örömét, a kölcsönös tiszteletet, megbecsülést, amikor kis ajándékunkkal mosolyt tudunk varázsolni szeretteink arcára. De vajon gondolunk-e ilyenkor azokra, akiket a sors megfosztott mindezek átélésétől? Akiket e fránya vírus tartott távol a családtól, akiknek ilyenkor is dolgozniuk kell, talán épp azért, hogy mi békében ünnepelhessünk: orvosok, ápolók, tűzoltók, rendőrök stb. S hány embert érintenek a különböző betegségek, a gyász vagy más családi tragédia. Hány családban nincs meg a béke, viszálykodás, ellentétek uralkodnak. És hány családot keserít meg az alkohol, a drog vagy más káros szenvedély, a problémák a gyerekekkel, a házastársi perpatvarok. Bizony, ezek elronthatják az együttlétet. Pedig nagyon fontos, hogy szíve mélyén minden ember megtalálja a lelki nyugalmát és békéjét, legalább az ünnepek alatt. Hogy tudja kizárni a hétköznapi gondokat, munkahelyi problémákat, ne zavarja a bizonytalan jövőkép. Mindezek megteremtéséért mi vagyunk a felelősek, emberek. Ha az ünnepek adta nyugodt időszakban magunkba fordultunk, bizonyára elgondolkodtunk az új esztendőn is, vajon mit hoz. Nos, hogy mit hoz, az elsősorban csakis tőlünk függ. Persze, jöhetnek nem várt események, betegségek, balesetek, amit nem mindig tudunk elkerülni. De semmiképp nem azonosulhatunk azokkal, akik eleve kijelentik, hogy ők bizony semmilyen fogadalmat nem tesznek, mert úgysem tudják betartani. Ha előre így tekintünk az új esztendőre, sok pozitív változást biztosan nem is hoz számunkra. Ha az ember meg sem fogalmazza, tervezi vágyait, akkor el sem érheti őket. Ne feledjük, életünket nem azért kaptuk, hogy méltatlanul, boldogtalanul éljük le, viszont magunknak kell megtöltenünk tartalommal. Ide kívánkozik két pozitív gondolat:

1. Aki nem próbalja meg a lehetetlent, az a lehetséges dolgokat sem éri el.

2. Ha egyszer valamit feladtál, később ez szokásoddá válik.

Talán túl okoskodónak tűnhetnek soraim, elnézést kérek, de úgy szeretném, ha volna erőnk, kitartásunk, meggyőződésünk az új esztendő fogadalmainak megvalósításához. Nem tud mindenki nagy dolgokat megfogadni, de próbáljunk hozzánk közel álló dolgokon változtatni. Ha valaki le akar szokni a dohányzásról, az, ugye, eleve nem fog cigarettát vásárolni. Ha valaki le akar szokni az alkoholról, az eleve nem megy a kocsmába, és nem fog magának italt vásárolni. Ha valaki le akar fogyni, nem fog magának vacsorát készíteni a kedvenc ételeiből, s elfogyasztani egy jó sör kíséretében, utána elnyúlni a tévé előtti kanapén. És a mozgás, a sport hiánya, de sok ember kényelmesebb ennél! Pár száz méterre is autóval megyünk. Ha már a sportolásra nem vagyunk is képesek, legalább gyalogoljunk sokat, tornázzunk rendszeresen, hiszen minden második ember derékfájdalmaktól szenved. Nem szabad elintézni azzal, hogy munka közben mozgok én eleget. Fogadalomtételként említhetném még, hogy jobban odafigyelek a társalgásomra, nem fogok csúnyán beszélni, káromkodni. Több időt töltök családtagjaimmal, barátaimmal, szomszédaimmal, közelebbi kapcsolatot teremtek velük. Ugye, nem is olyan nagy fogadalmak ezek? S ha mindebből csak párat sikerül megvalósítanunk, már biztosan szebb lesz a jövőnk, amihez kívánok minden kedves Vasárnap-olvasónak erőt, egészséget, kitartást, szorgalmat és vasakaratot.

Halász József, Jászó