A padlás virtuális ünnepe

szinhaz

„Fellőttük a felhők közé a darabot” – így kommentálta A padlás 999. előadását, a Vígstreamház első közvetítését Presser Gábor, a harminchárom éve töretlen sikerrel futó, félig mese, félig musical Kossuth-díjas zeneszerzője.

Streamelni annyit jelent: nézők nélkül, interneten keresztül, online térben leadni az előadást. A padlást pár héttel ezelőtt negyvenvalahány országban több mint tízezren láthatták ily módon, s ha majd elmúlik a koronavírus által kialakult borzalom, s megindul az olvadás, mert a Covid miatt a színház is befagyott, ünnepelni fog a csapat.

Színházilag is új időszámítást kezdtünk. Koronavírus előtt, koronavírus után. Így fogjuk emlegetni majd ezt az időszakot. A padlás azonban stream formájában is szépen teljesített. Ég és föld között jutott el a világ különböző pontjain élő gyermekekhez és az anyanyelvüket őrző szüleikhez, de már csak a félig magyarokhoz is. Azokhoz, akik még egy kicsit értik, de már csak picit beszélik felmenőik nyelvét. Dél-Amerikában, Ausztráliában vagy a skandináv államokban.

Szívmelengető előadás született 1987. november 30-án Marton László rendezésében a Vígszínházban. Egy fiatal tudós (Rádiós) szuperintelligens számítógépén végez titokzatos számításokat, de nem tud nyugodtan dolgozni, mert hol egy hegedülni tanuló fiatal lány, hol egy mamóka, hol egy gengszter, hol egy undok házmester vagy éppen földön kívüli lények zavarják meg munkájában.

„Éjszakai ötlet volt. Ki is pattantam azonnal az ágyból – mondja Sztevanovity Dusán, A padlás dalszövegeinek írója. – Akkoriban költöztünk új helyre, egy régi házba, ahol enyém lett a padlástér. Azóta át is alakult. Úgy néz ki, mint egy dolgozószoba, de amikor először felmentem oda, és egy hiányzó cserép helyén kinéztem az égre, megéreztem, hogy ez a hely ott, ég és föld között egy titkos találkahely, és nemsokára meglátogatnak egy hihetetlen történet lehetetlen szereplői. A padlásunk pontos mása azóta a Vígszínházban várja, hogy újra és újra megtörténjen, ami egy réges-régi éjszakán nálunk, velem megtörtént.”

Azt a bizonyos két-három oldalas, kockás füzetlapokra írt történetet Presser Gábor elolvasta, leült a zongorához, és dalokat komponált hozzá. A dalszövegekhez pedig Horváth Péter kerekített pompás színpadi helyzeteket. Az első próbák kis térben, zaklatott körülmények között, a Vígszínház negyedik emeletén, a Házi Színpadon zajlottak. A díszletek egykor használt bútordarabokból álltak össze, csupán a padlás tetőszerkezetének gerendái voltak frissek. Filléres jelmezek, befuttatott kellékek szolgálták a színészeket. Zenekarra sem volt pénz. Minden hangszeren Pici bácsi játszott, de ott és akkor, a mese boldogságteremtő erejével megszületett egy földön kívüli világ, amelyben mindenki számára megnyugtató hinni.

Nincs mása, külföldi rokona a darabnak. A padlás eredeti mű páratlan szerzőkkel, s az évek során változó, de minden este remek színészekkel.

A kislánya még nem látta

A Herceget, vagyis a finom lelkű szellemet, aki csók helyett varázsdallal akarta felébreszteni Csipkerózsikát, a Gútán érettségizett Telekes Péter formálta meg a streamelt előadásban.

„Ünnep volt ez az este – mondja. – Nyolc évig játszottam a szerepet, s most, hogy két évad után visszaszerződtem a Vígszínházba, újra magamra ölthettem. Üres nézőtér előtt játszani teljesen egyedi helyzet. Hogy a világ különböző országaiban ezen az estén mégis tizenvalahány ezren követtek bennünket, óriási élmény volt számunkra. Teljes odaadással játszottunk így is, bár a nézők energiája, amit mindig megkapunk, ha ott ülnek a nézőtéren, most csak az előadás után jutott el hozzánk. Sok olyan videót kaptunk ugyanis, amelyekben a gyerekek otthon tapsolnak a számítógép előtt, s ez hátborzongatóan szép élmény volt. Az én egykori osztályfőnököm például Prágából jelezte, hogy látta az előadást.”

A szerepet annak idején beugrással vette át Telekes Péter.

„Stresszes este volt. Izgultam, hogy el tudom-e énekelni a dalokat. Nagyon szeretem A padlást. Minden egyes alkalommal boldogan jövök be a színházba, ha ez a darab van műsoron. Presser Gábor, akárcsak a szüleimnek, nekem is elsősorban az LGT-t jelenti. Óriási ajándék az élettől, hogy a Herceg révén ilyen szoros alkotói kapcsolatba kerülhettem vele. Apai módon tekint az előadásra. Most is ott volt velünk, és megköszönte a munkánkat. Felnézek rá nagyon.”

Különleges este volt A padlás 999. előadása, de a színészek abban reménykednek, az 1000.-en már nem az üres nézőtér várja őket.

„Nem gondolom, hogy ez lenne a színház jövője. A streamelést kényszerhelyzet szülte. A nézők hiányát nem tudja pótolni a technika. Két fiunk többször látta már az előadást, a lányunk még nem. Szeretném, ha majd ő is élőben látná. Legyen egy olyan élménye, hogy apa a színpadon! Nem fogom őt felkészíteni arra, hogy milyen szerepben fog látni. Hagyom, hogy felismerjen.”

Fel kellett szívnia magát

Süni, a fiatal lány, Antóci Dorottya, a Vígszínház frissen szerződtetett tagja Vajdaságból került Budapestre.

„Sokáig tanultam a dalokat a meghallgatásra. Presser Gáborral is többször találkoztam, mielőtt megkaptam volna a szerepet. A szívem csücske ez az előadás. Örülök, hogy benne lehetek – mondja a friss diplomás színésznő. – Amivel a legtöbbet foglalkoztunk, az az operaparódia, a Mélyen tisztelt műértők, amit azért is szeretek, mert imádok magas hangon énekelni. Presser Gábor sok mindent megmutatott, de az ő hangján, az ő habitusával. Nekem azt le kellett fordítanom magamra. Ez nagyon izgalmassá tette a közös munkát. Megtisztelő s egyben varázslatos vele dolgozni. Alig vártam, hogy otthon, Martonoson elmondhassam, hogy hát igen, tegnap bementem a Vígszínházba, és találkoztam Presser Gáborral. A szakmaisága, a profizmusa mellett az embersége is lenyűgöző, hogy minden, ami vele kapcsolatos, úgy igaz, ahogy én azt hittem és elképzeltem, még mielőtt személyesen megismerkedtünk volna.”

Kérdezem tőle, hányadik Süni a sorban. Szemérmes mosollyal közli: a negyedik vagy az ötödik, nem tudja pontosan. De nem is ez a fontos, hanem az az óriási élmény, amit az előadás jelent számára. És az, amit színházról, szakmáról épp A padlás révén tanulhatott meg.

„A poénokat, a mondatokat próbálom úgy elmondani, ahogy az előttem levő Sünik mondták. A padlás hagyományát akarom én is továbbvinni, de valami olyat is szeretnék hozzáadni, ami én vagyok. Figyeltem magamon, hányadik előadás után fogom azt érezni, hogy már nem zavar, hogy átvettem a szerepet. A nyolcadiknál vagy a kilencediknél történt. Azóta eltelt két év.”

A 999. előadás egészen rendkívüli élmény marad számára.

„Próbáltunk délután. Nagyon nehéz volt felszívni magamat, hiszen tudtam, hogy este nem lesz közönség. De ugyanazzal az örömmel és lendülettel játszottunk, mint máskor, telt ház előtt. Volt az előadásnak egy nagyon furcsa energiája. Fokozottan figyeltünk egymásra. Éreztük, hogy a virtuális térben rengetegen vannak velünk. Mintha belestek volna közénk. Mintha lett volna még egy csomó szellem a padláson.”

Távolban a nagymama

Barrabás, a gengszter igazi bombaszakértő. Csapó Attila személyében ő a gyújtópontja a darab bonyodalmának.

„Három évig számoltam, hányadik előadásnál tartunk. Az elmúlt egy-két évben feladtam. Gyakorlatos voltam a Vígszínházban, amikor beugrottam a szerepbe. Közel lehetek a 300. előadáshoz, mint A Pál utcai fiúkkal. Mindkét darabot Marton László rendezte. Belegondoltam, hogyan éltük meg, amikor ott volt a 900. előadáson, aztán A padlás bemutatójának 30. évfordulóján, és milyen volt most, amikor a tanár úr már nem lehetett velünk. Amikor az Örökre szépeket énekelem, mindig eszembe jutnak azok, akiket elveszítettünk, és már nem lehetnek velünk. Nekem már az édesapám és a testvérem is elment, így lélekben nekik is éneklem a dalt. A 999. előadást az is különlegessé tette, hogy a nyolcvanéves nagymamám otthon, Szilvásváradon laptopon nézhette. A járvány miatt rég találkoztunk. Nem mehetek haza, vigyáznom kell rá. Az előadás végén teljesen meghatódott. Azt mondta: Érdemes még élni, és sok ilyet látni. Ausztráliából is kaptunk visszajelzéseket. Volt, aki azt írta: Nálunk már lecsengett a Covid. Tudjuk, hogy nálatok most nagyon rossz, de veletek vagyunk! Igen, üres volt a nézőtér, nem is néztünk oda. Ünnep volt, hogy játszhattunk. Egy lépéssel az 1000. előadás előtt eszméletlen súlya volt ennek az estének. Sok minden eszünkbe jutott. Hogy ezt a kelléket fogta annak idején Kaszás Attila, hogy ezen a ponton állt Méhes László, hogy ebben a jelmezben játszott Hegedűs D. Géza. Voltak pici bakik is. Átadtam a tükröt a mostani Rádiósnak, Wunderlich Józsefnek, és kiesett a kezéből. Koppant, de nem tört össze. Volt egy megdöbbentő érzésünk a végén. Mintha azok is velünk lettek volna, akik már nincsenek köztünk. A sok elveszített kolléga.”

S bár a nézők tekintetében megkapaszkodni nem tudtak a közreműködők, egymásban annál inkább.

„Ezerrel toltuk – mondja Csapó Attila. – Azt akartuk, hogy az energia a képernyőn is átmenjen, de színészileg ne legyen sok, hiszen rengeteg közelit mutattak a kamerák. Ebben a formában is meg kellett találni az arany középutat. Ez volt nagyon nehéz, de úgy érzem, sikerült. Magunknak és a kétkedőknek is bebizonyítottuk, hogy ez így is működik, ebben a formában. Csak nagyon nagy hit és alázat kell hozzá.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/2. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?