Mi van veled, sport?

A 47 éves Szauder Gábor kanadai ügyére azért lettem figyelmes, mert ennek szlovákiai vonatkozása is van. 2013 és 2018 között – így a riói olimpia idején is – a szlovák műúszó (azelőtt szinkronúszó) válogatott szövetségi kapitánya volt, innen ment Kanadába, s lett vezető edző. Előtte pedig a magyaroké volt. 2012-ben a magyar lányokkal kijutott a londoni olimpiára, de utána elvált a páros. Ekkor keresték meg a szlovákok, akik a felesége révén ismerték meg, Nora ugyanis a szlovák szinkronúszásban tevékenykedett.

Mi történt?

De ne vágjunk a dolgok elébe: a The Associated Press nemrégiben adott hírt róla, és a CBS is beszámolt, hogy Kanada tokiói olimpiára készülő műúszócsapatának négy tagja az elmúlt hónapban „rasszista és gyűlöletkeltő” megnyilvánulásokkal, védencei sértegetésével, dehonesztálásával, szóbeli bántalmazásával vádolta meg Szaudert. „Amikor az egyik úszó szembeszállt vele a megjegyzés kapcsán, Szauder állítólag verbálisan agresszív lett” – idézi a lap az egyik műúszót. Egy másik arról számolt be, hogy „volt egy lány, akit nyilvánosan megszégyenítettek a súlya miatt, az egész csapat előtt.” A lányok szerint Szauder hajlamos a hangulatváltozásokra, elragadtatja magát, könnyeket és szorongást okozva: „Volt, hogy olyannyira lekiabálta őket, hogy pánikrohamaik voltak a medencében, az edzőteremben.” Az ügy kivizsgálásának idejére be is zárták a montreali edzőközpontot.

Miért lesz tabu?

A hírek és fejlemények sorjázása épp egybeesett azzal, hogy a Szlovák Olimpiai és Sportbizottság elfogadta a sportbeli diszkrimináció, a fizikai és szexuális erőszak és zaklatás, az érzelmi bántalmazás elleni dokumentumot, amelyet előtte A sport és a nők bizottság tagjaként nekem is véleményeznem kellett. Ahogy mélyebbre ástam, meglepett, hogy hasonló jelek mind a magyar, mind a szlovák lányok esetében felmerültek. A magyar sajtó a londoni olimpiát követően ezt írta: „A Magyar Szinkronúszó Szövetség vezetői a botrány kirobbanása utáni első elnökségi ülésen veszni hagyták a remek alkalmat, nem foglalkoztak a zaklatással megvádolt szövetségi kapitány, Szauder Gábor ügyével.” S ugyanez történt Szlovákiában is. „Aki megszólalt, azt eltaposták” – panaszolta néhány szülő (négy lány most is megszólalt), s hiába fordultak a hazai szövetséghez, az nem segített. Néhány napja megkérdeztem az egyik vezetőjét (kérte, ne nevezzem meg), és fogadkozott, hogy semmi ilyenről nem tudnak, egyben azért megígérte, hogy az akkor beérkezett postát és dokumentációt újra ellenőrzik. Csakhogy valamiről mégis tudniuk kellett, mert az egyik ügy akkor nagyon is nagy nyilvánosságot kapott – ez a tehetséges, akkor 14-15 éves Viktória Reichová körül zajlott. Ő a vád szerint azért került konfliktusba Szauderrel, mert „többet edz a kelleténél”. Miután kizárták a válogatottból, a lány szülei a lausanne-i sportbírósághoz (CAS) fordultak, s az ítélet a versenyzőnek adott igazat, sőt a hazai szövetséget tavaly pénzbírságra is ítélte.

Mivé lett a fair play?

Nagyon bánt, hogy a sport, amely azért van, hogy egészséges színteret biztosítson a versengéshez, minden, csak nem fair play. Ahogy jobban beleástam magam, látom, hogy a sok-sok esetet csak több kötetes könyvben lehetne felgöngyölíteni. Akad belőlük itthon és Magyarországon is. Emlékeznek a magyar úszók szövetségi kapitányának, Kiss Lászlónak az ügyére, akit 2016-ban ítélt el a bíróság? Kiss 1961-ben két társával csoportosan nemi erőszakot követett el egy úszólánnyal szemben, és ezért három évet töltött börtönben.

Az idei év elején megjelent riportkötetben a párosban 2000-ben világbajnoki bronzérmes műkorcsolyázó, Sarah Abitbol tízszeres francia bajnok azzal vádolta meg volt edzőjét, a 62 éves Gilles Beyert, hogy az 15 éves korában és utána két évig, 1990 és 1992 között rendszeresen megerőszakolta. Az edző ellen, aki a francia válogatott igazgatója és vezető edzője volt, Créteil ügyészsége a 2000-es évek elején eljárást indított a műkorcsolyázónők szüleinek feljelentése alapján. Arra is keresték a választ, hogy az edzőnek, aki elismerte, „nem megfelelő intim viszonyt” folytatott Sarah Abitbollal, voltak-e más áldozatai is. A sportminisztériumban külön vizsgálták az ügyet, s ennek nyomán ugyan 2001. március 31-én megfosztották Beyert a sporttechnikai tanácsadói tisztségétől, de a párizsi klubban folytathatta a munkát, és a vizsgálatot végül az ügyészség is vádemelés nélkül zárta le.

A francia sajtóban időközben további műkorcsolyázónők fogalmaztak meg hasonló vádakat Beyer és más edzők ellen. Beyert vádolta meg Hélene Godard is, azt állítva, hogy 13 és 14 éves kora között rendszeresen megerőszakolta. A volt korcsolyázónő Jean-Roland Racle-t is szexuális visszaélésekkel gyanúsította meg. Anne Bruneteaux és Béatrice Dumur egy másik edzőről, Michel Lotzról állítja, hogy az 1980-as években, amikor 13 évesek voltak, szexuális visszaéléseket követett el ellenük. Jóllehet a feltételezett bűncselekmény már elévült, Rémy Heitz párizsi ügyész arra keresi a választ, hogy Beyer edzőnek voltak-e más áldozatai is. Az ügyben Roxana Maracineanu sportminiszter felszólította az illetékeseket mindazok felelősségének megállapítására, akik az edző klubjában és a Jégsportok Francia Szövetségénél fedezték Gilles Beyert.

Miért?

Egyvalamit nem értek (pontosabban: próbálom magam eltávolítani tőle, mert nagyon is érthető): hogy a szövetségek – több hasonló eset volt idehaza és a szomszédban is, nem kell a világba mennünk – miért söprik szőnyeg alá ezeket az eseteket? Mert ha a versenyzők részéről rágalmazásról, hamis vádról, kitalációról van szó, akkor a sportág vezetésének érdeke, sőt kutyakötelessége, hogy megvédje az érintett edzőt vagy bárki mást a klubokban, válogatottban. Ha pedig a tréner vagy vezető a vétkes, akkor ugyanaz érvényes, sőt! Elvégre ők csak azért vannak azon a poszton, mert léteznek sportolók. Ha nem lennének, ők sem lennének ott, ahol! Ráadásul törvénybe ütköző, ha a rájuk bízott kiskorúakat bántalmazzák. De ugyancsak az, ha elmúltak 18 évesek!

Nahát!

→ Az ulmi egyetemi klinika kutatói néhány éve 1800 élsportolót kérdeztek meg, és a kétharmaduk „szexuális visszaélés jellegű dolgokról” számolt be.

→ A michigani bíróság 2018-ban 200 év börtönre ítélte Larry Nassart, aki a tornászválogatott orvosaként több mint 20 éven át molesztálta az amerikai női csapat tagjait (az évek során 125 lányt), mindezt úgy, hogy néha a szüleik is látták. Köztük volt a 2012-es olimpiai bajnok Simone Biles is.

→ A tavalyi év elején közzétett tanulmány szerint a női sportolók 37 százalékát éri pályafutása során szexuális zaklatás a Koreai Köztársaságban.

→ Januárban Sim Szuk Hi kétszeres olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó vádolta meg edzőjét azzal, hogy többször megerőszakolta őt. Emellett cselgáncsozók, taekwondósok és birkózók is tettek feljelentést szexuális zaklatás miatt trénereik ellen.

A visszaélés 4 típusa

1. Fizikai visszaélés: amikor az igénybevétel meghaladja a versenyző képességeit.

2. Gondatlanság: az edző nem gondoskodik a biztonságos környezetről száraz vagy jeges edzésen.

3. Érzelmi visszaélés: állandóan kritizálják a játékos képességeit, teljesíthetetlen elvárást helyeznek rá; például mindig átöltözik, de soha nem játszik.

4. Szexuális visszaélés: amikor egy felnőtt hatalmával visszaélve szexuális cselekményre kényszerít egy gondjaira bízott sportolót, illetlen megjegyzéseket tesz.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/1. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene