Közülünk valók: Ondrejcsák Róbert, a londoni követ

A két ünnep között, december 27-én költözött londoni rezidenciájába Szlovákia új nagy-britanniai nagykövete, Ondrejcsák Róbert. Újév napjáig kicsomagol, berendezkedik, ismerkedik az alkalmazottakkal, aztán beleveti magát a munkába. Lesz is dolga bőven, hiszen Anglia fontos kereskedelmi partnerünk, mintegy százezer szlovák állampolgár él és dolgozik ott, ráadásul az ország épp most szakad el az Európai Uniótól.

Negyvenhárom évesen az egyik legnagyobb és legfontosabb külképviseletünket vezeti. Ez nyilván eddigi munkájának az elismerése, de hogy lesz valakiből a gyakorlatban nagykövet? Megszólítják, vagy nem árt, ha jelzi is, hogy érdekelné a dolog?

A legfontosabb, hogy az ember ebben a szférában dolgozzon. Több mint húsz éve külpolitikával, biztonságpolitikával foglalkozom, a szakmában ismerik a nevemet, belföldön és külföldön egyaránt. Az ajánlat természetesen a külügyminisztertől érkezett, és örömmel elfogadtam, mert a londoni kiküldetés összhangban van a szakmai jövőmről alkotott elképzeléseimmel és eddigi karrieremmel.

Emeli az ajánlat rangját, hogy akkor kapta, amikor a parlamentbe sem került be a Híd, amelynek a jelöltjeként az előző kormányban a honvédelmi minisztérium államtitkára volt?

Ez a szakmaiságról szól, és az eddigi közéleti tevékenységemről, amit Szlovákia európai és euro-atlanti irányultsága érdekében fejtettem ki. Mindig is volt egy erős szakmai identitásom, akkor is megtartottam a szakmai kapcsolataimat, amikor politikai pozíciót vállaltam. Azt gondolom, ez a tényező döntött.

Meg, hogy mindig határozottan kiállt Szlovákia euro-atlanti orientációja mellett, nyíltan beszélt az SNS vezette védelmi minisztérium furcsa üzelmeiről. Az ott töltött négy éve kívülről nézve kész vesszőfutás volt.

Nem volt egyszerű, de senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Gyakran eszembe jutott, megéri-e ez az egész, de megérte, mert sok mindent sikerült elérni, vagy épp megakadályozni a negatív dolgokat. Azért is tartottam ki, mert a szakmai közösség támogatására mindig számíthattam.

A szakmai karrierje innen nézve annak is a bizonyítéka, hogy megéri nem csak tisztességesnek és elvhűnek, de szókimondónak is lenni. 

Tisztességesnek mindenképp megéri, sőt, csak így éri meg. Jó, hogy teljesen biztos lehetek abban, hogy hozzám nem fog éjszaka bekopogni senki, és nem fog számon kérni semmi törvényelleneset, épp ellenkezőleg. A szókimondás pedig morális kérdés is, mert alapvetően ugyan nem keresem a konfliktust, de amikor a dolgok elértek egy olyan szintet, hogy ha meg akartam tartani az integritásomat, nem maradhattam csendben, akkor nem haboztam. Sajnos, ez sokszor előfordult az államtitkárságom alatt.

A diplomata viszont nem lehet ilyen szókimondó. Vagy igen?

A diplomata is értékeket képvisel, ezek mellett ki kell állnia. Nem úgy kell elképzelni ezt a munkát, mint a mondás tartja, hogy a diplomata sokat beszél, de semmit nem mond. Ez elég bosszantó sztereotípia, mert a valósághoz semmi köze. Ne tévesszük össze az udvarias beszédet az üres beszéddel.

A Smer-kormányok idején a szlovák külpolitika meglehetősen kétarcú volt, a politikusok mást mondtak Brüsszelben a szövetségeseknek, és mást itthon a választóknak, hivatalosan az EU és a NATO tagjai voltunk, a gyakorlatban Oroszországgal barátkoztunk. Ez most változott?

Nem is kis mértékben. Azt gondolom, hogy most a kormánypártok között egyértelmű a konszenzus az euro-atlanti irányultságot illetően. Ez azért is fontos, mert így nagykövetként is könnyebb dolga van az embernek.

A szlovák titkosszolgálat igazgatója nagyon nyíltan beszél arról, milyen biztonsági kockázatot jelent számunkra Oroszország és Kína. Ezt nagykövetként is szem előtt kell tartania? 

Ez nem új információ, már a SIS tavalyi jelentése is tartalmazta, hogy Oroszország ellenséges tevékenységet folytat Szlovákia területén, szakmai körökben pedig évek óta evidenciának számít. A húszéves biztonságpolitikai tapasztalataim ezt csak megerősítik, és tisztában vagyok azzal, hogy nagykövetként mire kell figyelnem.

Nagy-Britanniával jók a kapcsolataink?

Értékek és érdekek mentén is nagyon jók, mert Nagy-Britannia az egyik legfontosabb és legerősebb szövetségesünk a NATO-ban, az egyik legnagyobb befektető Szlovákiában, mindketten a demokrácia, az emberi jogok és a szabadság értékeit képviseljük, és hasonlóképpen tekintünk a kelet-európai történésekre is. De természetesen mindig lehet erősíteni, fejleszteni a kapcsolatokat, ez lesz az én dolgom.

A Brexit ezt biztosan megnehezíti.

Mindenképp bonyolultabb időszak elé nézünk. És nemcsak gazdasági szempontból, hanem az ott élő szlovák állampolgárok szemszögéből is. Olyan százezren lehetnek, nem véletlen, hogy Londonban működik a legnagyobb konzulátusunk. Szeretnék szorosabb kapcsolatokat kiépíteni azokkal a Nagy-Britanniában élő szlovák állampolgárokkal, akik sikeresek a szakmájukban, komoly eredményeket értek el – többen már jelentkeztek is nálam. Ez gazdasági és tudományos szempontból is fontos lehet, az egyetemek és szakintézetek közti kapcsolatokat is szeretném fejleszteni. Ugyanakkor személyesen is kíváncsi vagyok az ott élő szlovák állampolgárok véleményre, tapasztalataira.

A brit életmód, a híres angol hidegvér és visszafogottság mennyire áll önhöz közel?

Elméletileg nem áll távol, bár azt gondolom, hogy a britek is nagyon sokfélék. Londont nagyon szeretem, sokszor jártam ott munkaügyben és a családommal is. Örülök, hogy most még jobban megismerhetem egész Nagy-Britanniát, London pedig egy igazi világváros, kulturális, művészeti, szakmai, sőt még gasztronómiai szempontból is, ahol gyakorlatilag minden megtalálható a világ minden tájáról.

A lánya, Anna, tizenhárom éves. Ő hogyan éli meg ezt a nagy kalandot?

Nagyon izgatottan várja, különösen megtetszett neki a város, amikor másfél éve egy hetet töltöttünk ott. Nemzetközi iskolába fog járni, vele együtt választottuk. Már elég jól beszél angolul, de ez az ő életében is komoly váltás lesz.

Nagy Britanniában a királynőnek kell átadnia a megbízólevelét. Lehet már tudni, mikor fogadja II. Erzsébet?

Még nem, mert most a vírus bonyolítja a helyzetet Nagy-Britanniában is. De erre általában a Buckingham-palotában szokott sor kerülni.

Itthon részt kell vennie valamilyen képzésen, mielőtt elfoglalja a posztját?

Nemzetközi kapcsolatokból doktoráltam, a fő szakterületem, a biztonságpolitika pedig azért fontos, mert Nagy-Britannia ezen a téren az egyik legfontosabb szövetségesünk. Nagykövet-helyettesként dolgoztam már Budapesten, tehát van már külügyes tapasztalatom is. De mindemellett természetesen van egy több hónapos felkészülési folyamat, szakmai és technikai jellegű is.

Mennyit kell utaznia egy nagykövetnek. London-központú a munkája, vagy be kell járnia Észak-Írországot, Walest, Skóciát is?

Utazó nagykövet leszek, ez hozzátartozik a munkámhoz, és szeretném is megismerni az országot. Természetesen London a főváros, munkám oroszlánrészét ott fogom végezni, de Nagy-Britannia politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is sokszínű ország, ezért meggyőződésem, hogy Szlovákiát csak akkor képviselhetem jól, ha minden fontos városba, régióba ellátogatok.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/1. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene