Plavec Gyula felvétele
Nem hiszem, hogy létezik ember, akinek ne kezdene hevesebben kalimpálni a szíve egy ló vagy lovas fogat láttán.
Ez a kötődés évszázadok folyamán alakult ki, és a mai napig megérinti a lelket. A kutyáról azt tartják, hogy az ember leghűségesebb társa, talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a ló meg a leghasznosabb segítője. Őseink sokoldalúan felhasználták a munkabírását. Földet műveltek, fuvaroztak és utaztak a lovak vontatta alkalmatosságokkal, sőt ínséges időkben meg is ették. A lovat. A jelen életszínvonalunkat is a lovaknak köszönhetjük, a mai kényelmünket is ők alapozták meg. A várak, kastélyok, templomok, középületek vagy akár a falusi parasztházak építkezéseihez is ilyen fuvarosok ezrei hordták össze az építőanyagot.
Mára a lovakat kiszorították a pöfékelő bádogdobozok, de ha az emberiség továbbra is ilyen fékevesztett, tékozló módon fogja pazarolni a nyersanyagkészleteket, mint ahogy most teszi, hamarosan eljöhet ismét az a pillanat, mikor a lovak visszanyerhetik megérdemelt becsületüket. Ebből a megfontolásból is fogadtam el kedves ismerősöm, a vilkei Oláh Gyula invitálását, aki tart lovat, és megkért, próbáljam dokumentálni lova újrapatkolását.
Miért nem olcsó mulatság manapság a lótartás? Miért annyira fontos a patkolás? Mi mindent kell tudnia, megtennie egy patkolókovácsnak? Milyen időközönként ajánlatos megismételni ezt a procedúrát?
Mindezt megtudhatják, és a helyszínen készült képfelvételeken meg is nézhetik, ha elolvassák Plavec Gyula írását.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.