Ez mind tavaly történt?

Réges-régen egy messzi-messzi rádió híradójában a külpolitikai blokk címe a következő volt: Hírek a világ minden tájáról. Történt egyszer (amint írom, réges-régen), hogy a szerkesztő elszámolta magát, és csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy kifutnak az időből, ezért kivett egypár hírt a bemondó elől, méghozzá úgy, hogy ebben a bizonyos külpolitikai blokkban mindössze egy maradt. Az egyszeri bemondó pedig, gyorsan felmérve a helyzetet, korrigálva a rovatcímet, közölte: És most következzen egy hír a világ minden tájáról.

Valahogy így jártunk mi ebben az évben, egy hír maradt a világ minden tájáról, le se kell írnom, mi az. De azért csak történt még ez-az, még ha ez a járvány árnyékában, az pedig annak függvényében történt is. Vagy mégsem minden arról szólt?

Tűzzel kezdődött

Ausztrália egy évvel ezelőtt lángokban állt, és már jó ideje: szinte fél éve pusztított a klímakatasztrófa egyik tünetének is számító hatalmas tűz, ez idő alatt közvetlenül mintegy 34 ember, közvetetten több száz halálát okozta. Döbbenetes és ijesztő leírni is, hogy legkevesebb 500 millió állat esett áldozatul a vadonban, velük együtt az élőviláguk, ugyanis minden porrá égett 18,6 millió hektáron. A tűz a legnagyobb városokig is elért, közel hatezer épület pusztult el. Kezdődött mindez még 2019 júliusában, és csak tavaly márciusban sikerült megfékezni.

Áttételesen kötődik csak, de mégis itt említendő, hogy novemberben az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből (egy nappal a választások után, de erről majd később), amely többek között a hőmérséklet globális emelkedésének kíván gátat szabni.

És még mivel?

Ezzel párhuzamosan, a pandémia előtti időszakban történt még, hogy a szomszédos Ausztriában Sebastian Kurz ismét kormányt alakíthatott, az USA-ban megpróbálták leváltani az elnököt, miközben már egyre inkább eluralkodott a kampányhangulat, és életbe lépett a Brexit, avagy a véget nem érő huzavona után véglegessé vált, hogy Nagy-Britannia elhagyja az Európai Uniót. De persze ezzel még nem zárult le teljesen az ügy, hiszen az év folyamán megpróbáltak nyélbe ütni valamiféle megállapodást a további kapcsolatokról, de ahogy ez Brexit-ügyben lenni szokott, nem nagyon jött össze időre: a cikk írásakor épp az utolsó pillanatig tolták ki a határidőt; csak reméljük, hogy mire ezt önök elolvassák, lesz valamilyen konkrétum.

És hogy legyen egy kis bulvár is: tavaly januárban II. Erzsébet angol királynő unokája, Harry herceg és felesége, Meghan Markle bejelentette, hogy kivonulnak a királyi családból, nem kérnek többet az efféle kötelezettségekből.

Beütött a krach

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már január utolsó előtti napján kihirdette a nemzetközi egészségügyi vészhelyzetet, és ezután már következett a pandémiaspirál. Nem sokkal később, ahogy azt már Veres István a legutóbbi számunkban felidézte, Szlovákia új kormányt kapott, és ahogy azt talán jobban is tudják, mint szeretnék, ez az új vezetés küzd, küszködik, hadakozik kisebb-nagyobb sikerrel a járvánnyal – párhuzamosan gyakorlatilag a világ összes vezetőjével. Vlagyimir Putyin még gyorsan egy alkotmánymódosítással gondoskodott arról, hogy ebben nehogy hamarjában megszakítsák: elérte, hogy további több mandátumban is betölthesse Oroszország elnöki posztját, akár egészen 2036-ig. A Covid-infók záporán át eljuthatott még hozzánk a libanoni államcsőd, a zágrábi földrengés meg az észak-macedón NATO-csatlakozás híre, de akárhogy is, a lezárások, a rendkívüli intézkedések, az olimpia elhalasztása mindig nagyobbat szólt.

Black Lives Matter

A koronától megemelt ingerküszöbön George Floyd afroamerikai férfi erőszakos, rendőrök általi meggyilkolásának híre lépte át, sőt talán még inkább az ezt követő óriási tüntetéshullám, amely túlnőtte az USA határait. „A többségi társdalom hirtelen a kisebbség mellé állt, és tenni is akar azért, hogy radikális változás történjen” – írta akkor a megmozdulásokról Molnár Miriam, New York-i munkatársunk. Ha még emlékeznek, a szobordöntések is ehhez tartoznak, és erről külön is szólt Veres István: „Mostantól nyilván többen és bátrabban kommentálják majd a köztéri alkotásokat nálunk is, felhívva a figyelmet esetleges problematikusságukra, illetve az őket ábrázoló személyek ellentétes megítélésű tetteire.” Hogy ezután, mondjuk a Trianon-évfordulókor jobban megfigyeltük-e például (ha épp nem voltunk karanténban) a turulszobrokat és esetleges problematikusságukat, mindenki maga tudja magáról.

Hongkong és Minszk

Az autoriter hatalmak előretörését és a tüntetések kudarcát is példázhatnánk Hongkong és Fehéroroszország aktuális helyzetével. A viszonylagos autonómiát élvező városállam megregulázása ellen milliók vonultak utcára, de Peking úgy döntött, hogy megszorítja vasmarkát, és lesöpri az asztalról a szabadságjogokat, ha kell, hatósági erőszakkal. A legeltökéltebb tüntetők persze folytatást ígérnek, akár többéves börtönbüntetés kockáztatásával – akárcsak fehérorosz sorstársaik, akiknél szintén nem rózsás a helyzet. Talán bizonyos pillanatokban tűnhetett úgy, hogy sikerül megdönteni Aljakszandr Lukasenka elnök hatalmát, aki minden valószínűség szerint elcsalta a választást, a jelenlegi állás azonban azt mutatja, hogy ellenfele, Szvjatlana Cihanouszkaja kénytelen külföldön meghúzni magát, az otthoniak pedig elviselni a diktátort, még ha kiadták is az útját.

Közben egy másik diktátorhajlamú elnök, a török Recep Tayyip Erdoğan sem unatkozott, és gyorsan ismét mecsetté alakította a Hagia Szophia-templomot. Így és ehhez hasonlóan találták meg a legfontosabb teendőket a világ autoriter uralkodói és vezetői a világjárvány tombolása közben.

Elnökök, vezérek

A nagy vezetői jövés-menésben Jacinda Ardern megőrizte Új-Zéland kormányfői székét (egyébként a koronával való rendkívül sikeres harc után), egészségi gondokra hivatkozva lemondott a Japánt leghosszabb ideje vezető Abe Sinzó, és persze (erre szinte nem is kell emlékeztetni) elvesztette a választást Donald Trump amerikai elnök. És mivel nem (volt) teljesen egyértelmű, külön ki kell emelni, hogy talán át is adja békében a helyét a már megválasztásával történelemcsináló Joe Bidennek, de ezt majd csak most, januárban látjuk meg.

Ahogy azt is, hogy az új, az újrázó és maradó elnökök meg vezérek merre viszik tovább a világ ügyeit, azt mindenesetre még ki kell emelni az év végi eseményekből, hogy több cégnek is sikerült teszteltetnie és szabadalmaztatnia a koronavírussal szemben (remélhetőleg) védelmet nyújtó vakcináját. Tény azonban, hogy még ha sikerülne is teljesen visszaszorítani a vírust, a járványév utózöngéit még hallani fogjuk 2021-ben is.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/1. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene