Fotó: Unsplash
Advent 25. napja – december 23. – SZERDA
Dönci kezében a virgáccsal hadonászott az ujjongó manók felé, akik Fedort és Hannát a vállukra véve hömpölyögtek be a hatalmas gyárcsarnokokba.
– Nem szabad beengedi ide az embereket! A Télapó külön utasítása, hogy emberszem nem láthatja a manók műhelyét! – sipítozta Csavaros Dönci, a testes kis toronyőr.
– Ugyan, Döncös, ezek csak gyerekek – vetette hátra Szekerce Pindur szőke manóhaját lobogtatva.
– Éppen a gyerekek miatt! Ha elmesélik, hol készülnek a karácsonyi ajándékok, oda a meglepést, pedig a lényeg éppen a meglepetés – okoskodott tovább Dönci, de senki sem figyelt a dühös manóra.
Hanna és Fedor álmélkodva nézelődött az ajándékhegyek, a szebbnél szebb játékokat szállító futószalagok, az apró manóműhelyek között.
PÓNILOVAK ÉS UNIKORNISOK – toppant meg Hanna az egyik műhely bejáratánál villogó táblát böngészve. Lassan kibetűzte a feliratot, de nem hitt a szemének. Egy egész gyárrészleg csakis pónilovakat és unikornisokat készített, kézzel festet patkókkal, szivárványos ecsetekkel.
– Ez lenyűgöző! – kiáltotta, és máris vagy egy tucat manólány mutogatta neki a fantasztikus gyártósort.
Fedor az öreg manóval karöltve célirányosan tartott a TRAKTOROK ÉS KISAUTÓK feliratú műhelycsarnok felé, igaz, elolvasni nem tudta a táblát, de amit a gigantikus gyárcsarnokban látott, az magáért beszélt. Megszámlálhatatlan felhúzható kisautót teszteltek éppen az apró mesterek, csak úgy zengett a millió kerék alatt a talaj. Autópálya méretű hullámvasúton száguldoztak fel-le a játékokat szállító kisvonatok. A traktorokat pedig igazi manók vezették egy sáros versenypályán, hogy kiküszöböljék az esetleges tengelyhibát a nehéz terepen.
És az öreg manó munkaasztalán valóban ott állt a zöld traktor, szebbet álmában sem látott Fedor, csillogtak-villogtak a karosszériaelemek, kellemes gumiszag áradt a kerekből, és akár egy tucat kisautó elfért volna a széles raklapon.
– Ez a legjobb traktor, amit valaha készítettem – kacsintott a kisfiúra az öreg manó –, és csakis neked, Fedor.
Fedor már majdnem hozzáért az ajándékához, amikor egy mély hang rászólt:
– Még nem száradt meg a festék, különben sem kaphatod meg az ajándékod karácsony előtt – figyelmeztette a dörmögő hang a háta mögül. A Télapó volt, nyomában a még mindig kotnyeleskedő Döncivel.
– Én mondtam nekik, hogy nem jöhetnek be a műhelybe – mondogatta.
– Ami történt, megtörtént, nagyobb bajunk is van ennél a két kisgyereknél – búsult el a Télapó. Ekkora Hanna is megérkezett kezében egy lila pónilóval az öccsét keresve.
– Télapó! – kiáltott fel a meglepetéstől.
– Én vagyok az, Hanna, a legszerencsétlenebb Télapó, amióta csak Télapók vannak a világon.
– Mi a baj? – kérdezte Hanna együttérzően.
– Nem érkeztek meg a skandináv gyerekek levelei, sajnos odalett a kutyaposta zsákja.
– Hiszen azok nálunk vannak, Fedor, add csak oda a Télapónak Dédimama tarisznyáját, abba gyűjtöttük össze a leveleket.
– Ha megvannak is a levelek, sajnos elfogyott a csomagolópapír, és a rénszarvasok sem tértek haza. A holnapi nap teljes kudarc lesz, Télapó – jelentette be zengő hangon Dönci.
– Ezt nem hagyhatjuk! – ellenkezett Hanna. Aki a pónilovak műhelye előtt észrevett egy nagy halom üres cipősdobozt.
– Ezekbe fogunk csomagolni, és kutyaszánon szállítjuk ki az ajándékokat a gyerekeknek – mondta Hanna lelkesen.
*
Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.