Adventi mesekalendárium 22.: Szarvashiba

A tizenkét rénszarvas úgy száguldott át a déli irányban elterülő zúzmarás gyep felett, hogy vagy fél óráig hullámzott utánuk a deres havasi fűtenger. A szarvasok nem hittek a lemminggyereknek, ezért pont az ellenkező irányba indultak, mint amerre Hanna és Fedor elcsatangoltak böhömnagy medveparipáikon.

Szaloncukor élénk rózsaszínű sörényét oldalra csapva olyan hátraarcot csinált, hogy a többiek egytől egyig belerohantak a rénszarvaslányba.

– Beléd meg mi ütött, Szaloncukor, megzizzentél? – rikkantotta Ajándék, aki egy patanyomnyira kerülte el a totális ütközést Bejgli hátsójától.

– Bocs a hirtelen fékezés miatt, csak az jutott eszembe, hátha visszamásztak a gyerekek a sárkány felhőjére. Hogy is mehetne két ilyen csöppség tovább abban a nagy hidegben? – aggodalmaskodott Szaloncukor.

– Nem beszélsz zöldségeket – dicsérte meg Jégcsapretek a maga hűvös stílusában a rénszarvaslányt. – Te visszamész a sárkányhoz. A többiek pedig délre tartanak.

– Talán szétválhatnánk, az a négyballábas Reményke mesélt valamit egy zubogó folyóról, meg valami világ közepének nevezett helyről és a hegycsúcsokról, ahol szánkóznak a gyerekek, meg Holle anyóról, a kemencéről, a kiserdőről, de az is lehet, hogy Hanna és Fedor már rég hazaértek a Csikós Béla utcába.

– Akkor hát váljunk szét, Szegfűszeg a folyóhoz, Ajándék az erdő közepébe, Dió a hegyekbe, Bejgli Holle anyó kunyhójához, Esthajnalka a kemencéhez, Mézeskalács a kiserdőbe, Száncsengő pedig a gyerekek házába megy. A biztonság kedvéért én folytatom az utat délre, Narancshaj nyugatra, Mentatea keletre, Hópehely pedig térjen vissza északra, hátha mégsem a járt úton találjuk meg az embergyerekeket – osztogatta a parancsokat az őrsvezető rénszarvas, aki meg volt győződve róla, hogy a lemmingek sosem mondanak igazat, így Hanna és Fedor csakis délre mehetett, ennélfogva ő viheti majd vissza a Télapóhoz az elcsatangolt gyerekeket, és neki jár a dicséret, a répalakoma és a lapockasimogatás.

A rénszarvasok pillanatokon belül elszáguldottak a szélrózsa minden irányába. Hópehely viszont nem sietett, mi értelme visszamenni északra, hiszen abból az irányból indultak el, ha ott lennének a gyerekek, bizonyára összefutottak volna a szarvasokkal – gondolta csüggedten. És ebben a pillanatban átérezte Reményke bánatát, ők a legkisebbek a szánhúzó csordában, ha Reményke nincs itt, hát Hópelyhen köszörüli a nyelvét a többi szarvas. Pedig ők mindent megtesznek, hogy szeressék és elfogadják őket, elsőként kelnek fel, és friss vizet hoznak az istállóba, ők húzzák a legelszántabban a Télapó szánját. És mégis, amikor a feladatok kiosztásáról van szó, hát ők kapják a legkönnyebb munkát. Mintha bizony nem lennének elég ügyes szarvasok. Na jól van, Reményke tényleg folyton elfuserálja a dolgokat, de igyekszik rendbe hozni, és ezért lehet őt nagyon szeretni.

– Igen, rendbe kell hoznunk a dolgokat. Jégcsapretek téved, a gyerekek Reménykéhez tartanak – ugrott be hirtelen Hópehelynek.

Most kellett volna látnia a többi rénszarvasnak, mire képes az apró hófehér szarvasgida, mintha csak egy óriási katapultból lőtték volna ki, Hópehely villámgyors bukórepülésbe kezdett, majd alig két lépéssel a föld felett kiegyenesítette a röppályát, és lendületből suhant északi irányba keresztül a megdermedt mezőn, át a vörösfenyő-rengetegen, majd a végeláthatatlan hótenger felett, ahol a huncut lemmingek riadtan bújtak vissza az üregeikbe, mert ilyen szélsebes hóörvényt még soha nem láttak arrafelé.

A többi rénszarvas komótosan röpült úti célja felé, de persze mi tudjuk, hogy hiába, hiszen Fedor és Hanna ott szendergett két megtermett jegesmedve hátán, akik szebbnél szebb altatódalokat énekeltek a zölden kavargó sarki fény alatt.

– Édes kis emberbocsok, hogy átfáztak ebben a nagy hidegben – sóhajtozott Jeliszavéta.

– Az én kis lovasom nem vacog, szerintem álmában nevet – kuncogott Jermák hátrapillantva a nagyokat szuszogó Fedorra, aki még álmában is bivalyerősen markolta a jegesmedve vastag hófehér nyakát, és néha-néha a fülébe suttogta: édes macikám.

*

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.