Bárczi Zsófia karácsonyi otthona

Bárczi Zsófia karácsonyi otthona

Bárczi Zsófia, Madách-díjas szlovákiai magyar író, egyetemi docens, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja most olyan ünnepi pillanatokat oszt meg Olvasóinkkal, amire ez ideig nem volt példa. A pillanat megélésén túl arra is törekszik családjával, hogy mindenki igényei, elképzelési maradéktalanul érvényesüljenek. Számára az ünnep nemcsak hagyomány, hanem életérzés, megnyugvás, megérkezés.

Az advent, a karácsonyt megelőző időszak mennyire van jelen az életetekben? Az elmúlt hónapok segítik-e vagy inkább hátráltatják a hangolódást?

Az advent különleges időszaka az évnek, a számvetés és a felkészülés ideje. Viszont a legtöbb munkahelyen ilyenkor még nagyobb a hajtás, mint egész évben. Le kell zárni az évet, leadni, kimutatni, kiszámlázni, kifizetni, amit kell, egyszóval befejezni a folyamatban lévő ügyeket. Ez nem kedvez az ünnepre való ráhangolódásnak. Különösen nehéznek érzem ezt az évet, amikor a pandémia által kiváltott bonyolult helyzet jócskán elbizonytalanította a jövőt. Naponta futunk bele olyan problémákba, amelyek megoldására nincs előttünk minta, tervezhetetlenné vált még a közeljövő is. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy egyfajta állandósult bizonytalanság telepedett rá az életünkre. A naptár lapjai viszont így is peregnek, lassan téliesre fordul az idő, egyre korábban sötétedik, így, ha más nem is, az időjárás és a fényviszonyok felidézik az advent megszokott hangulatát.

S ha már a szakmai életnél tartunk, te mennyire tudod magad mentesíteni a munka alól az ünnepek alatt?

Nagyon törekszem arra, hogy legalább ez alatt a három nap alatt ne kelljen munkaügyekkel foglalkoznom. Persze, nem lehet mindent tökéletesen időzíteni, de ami rajtam múlik, azt megteszem. Például nem vállalok olyan feladatokat, amelyeknek a határideje karácsony utáni napokra esik. Ezalatt a három nap alatt nem nézem meg az e-mailjeim, ahhoz pedig, hogy valaki munkaügyben ilyenkor telefonon keressen, vagy elképesztő érzéketlenség kell, vagy teljes kétségbeesés. Szóval megpróbálom maximálisan kizárni a külvilágot.

Köztudott, hogy a férjed spanyol. Hogyan lehet jól ötvözni a karácsonyi asztalnál a két kultúrát?

Mindkét család hagyományaiból átvettünk valamit. A káposztaleves, a mákos guba és az esti hal nálunk volt szokás, a karácsony első napján fogyasztott aszalt gyümölcsös sülthús és penészes sajttal töltött datolya a férjem családjában. De az évek során kialakultak a saját szokásaink, sokat egyszerűsítettünk a karácsonyi menün. Édesapám mindig pontyot rántott ki, krumplisalátával tálalta, az anyósom sült lazacot készít, házi majonézzel és kenyérrel. Ez egyszerűbb, így átvettük. Gyerekkoromban például elképzelhetetlen lett volna az ünnep diós kifli és diócska nélkül, a férjeméknél pedig a turron nevű édesség az ünnepek alatti fő attrakció. Mi viszont általában pozsonyi kiflit és bejglit rendelünk, és édesanyám hoz süteményt (Kovács Magda ugyancsak ismert és elismert író – a szerk. megj.), amikor megérkezik. Egyikünk sem ragaszkodott soha körömszakadtáig a hagyományokhoz, így szép lassan kialakult egy hibrid szokásrend, ami tökéletesen megfelel mindnyájunknak.

Nálatok milyen a menete a karácsonyi készülődésnek, sürgölődésnek? Mennyiben tér el a hagyományostól?

Hagyományos a karácsony előtti nagytakarítás, viszont nem sütünk. A patyolattisztaság az ünnep része, ilyenkor mindent kiszedünk a szekrényből, el-, ki- és lemosunk, kivasalunk, leporolunk. A karácsonyt megelőző utolsó két hétvége mindig a nagytakarítás jegyében zajlik. A karácsonyfa közös feldíszítése és a betlehem felállítása – az első az én, a második a férjem családjának szokásait viszi tovább – az ünnep fénypontja. Amit viszont a lehető legjobban leegyszerűsítettünk, az az ünnepek alatti sütés-főzés. A káposztalevest még előző nap megfőzöm, a hal pedig jóformán önmagától is elkészül a sütőben, és a guba sem kimondottan munkaigényes. Senki nem stresszel, és az egész napot a fa díszítésével, sétálással, játékkal tudjuk tölteni. Ami talán eltér a hagyományostól – legalábbis a mi családunkban nem volt szokás –, az az ünnepi reggeli. Év közben csak hétvégén van időnk együtt reggelizni, ezért a karácsonyi közös reggeli a terített, feldíszített asztalnál nagyon fontos. Ilyenkor előkerül a vitrinből a nagymama porcelánja, a szekrény mélyéről a damasztabrosz, ez is emeli az alkalom különlegességét, és a szokásos müzli tejjel vagy sonkás-sajtos pirítós helyett gyümölcskenyér, ostya és tejszín kerül az asztalra.

Örülök, hogy hangsúlyozod a nyugodt, családias karácsonyi légkört. Mit gondolsz, hogyan lehet jól megélni az ünnepet, a pillanatot? Hogy lehet leküzdeni az ünnep körüli elvárásokat, szorongásokat?

Közhely, de igaz, hogy a karácsonybiznisz teljesen rátelepedett az ünnepre. Már november elején megjelennek az üzletekben a karácsonyi díszek, ahogy közeledik az ünnep egyre több reklám árad egyre több csatornán, irritálóan tökéletes, karácsonyi díszben parádézó boldog háziasszonyok sütnek tökéletes karácsonyi süteményeket a tökéletes családjuknak, mindenki boldog, mosolyog, és az ünnep megkoronázásaként megérkeznek a tökéletes nagyszülők is a tökéletes, karácsonyi díszben pompázó kertvárosi ház nappalijába. Ahol természetesen lobog a tűz a kandallóban. És ha ez nem lenne elég, az óvodákban és iskolákban is a karácsonyi időszak az év legkreatívabb szakasza. Osztálykoncert, szülőkkel közös karácsonyfadísz-készítés, teadélután, ahová az anyukák készítik a sütit… Külön-külön kedves elképzelések, bájos szokások, csak hát a többségünk teljes állásban dolgozik. Ez az egész karácsony előtti tökéletesség-összeesküvés így sokak számára igazán nyomasztó. Nagyon sokféle elvárás irányul a szülőkre a társadalom felől, de a legtöbb elvárást magunkkal szemben támasztjuk, mert nagyon nehéz ellenállni a megfelelési vágynak. Pedig ez fontos, szerintem a jó ünnep alapja. Mármint az ellenállás. Nem baj, ha nem minden tökéletes, és nem baj, ha karácsonykor nincs ötféle sütemény, két hétre elég étel, nem baj, ha nem vettünk tíz különféle játékot. Persze, akit ez tesz boldoggá, csinálja. De annak, aki csak megfelelési vágyból, vagy a hagyományokhoz való kötődés miatt tenné, nem lesz benne öröme, így nem lesz öröme benne a családjának sem. Fontos az önismeret, hogy azt és úgy csináljuk, amit és ahogyan képesek vagyunk, és fontos, hogy a külsőségek karácsonykor is csak az ünnep hangulatának megerősítését szolgálják, ne pedig helyettesítsék.

Gyakran tapasztalom én is, hogy sokan az ideális képet, illatot, pillanatot próbálják visszaidézni karácsony alkalmával. Hogyan őrizhetjük meg és teremthetjük újra a boldog, gyermekkori pillanatokat?

Nehéz erre válaszolni. Az én gyerekkorom karácsonyainak a legszebb élménye a karácsonyfa közös feldíszítése volt, ebbe az élménybe később a férjem is bekapcsolódott, szívvel-lélekkel. Miközben sok más karácsonyi szokást elengedtünk, ezt továbbvittük a saját családunkba is, kiegészítve a betlehem felállításával. Számunkra ez a rítus az ünnep központi eleme. Elképzelhetetlen barbarizmus lenne, ha bárki megpróbálná kivonni magát belőle, a családi összetartozás megsértését és az ünnep elprofanizálását jelentené. A többi karácsonyi tevékenység mind alárendelődik a fa közös feldíszítésének és a betlehem felállításának. Ez az, ami a gyerekkorból megőrződött.

Számodra mitől lesz kiegyensúlyozott, boldog az ünnep?

Bármilyen elcsépelten hangozzék is, az együttléttől. Az együtt végzett tevékenységektől. Attól, hogy mindent közösen csinálunk, állandóan egymás nyomában vagyunk (ami máskor valószínűleg idegesítő lenne egy ponton túl). A karácsonyt édesanyám is velünk tölti, amikor csak lehet. Ilyenkor kicsit ránk zárul a saját világunk, és biztonságba ringat. Fontosak az évről-évre azonos módon ismétlődő karácsonyi tevékenységek is, az ünnepi rítusok. Nem lenne igazi az ünnep a barátaink nélkül sem, karácsony első napját hosszú évek óta mindig együtt töltjük. Fontosak a nagy közös videobeszélgetések a férjem szüleivel, testvéreivel és a családjaikkal. Ha másként nem lehet, hát legalább ebben a formában vagyunk együtt karácsonykor. Mindenki elsorolja, hogy mit főzött, az ünnepi vacsora melyik fázisában tart, mit rontott el, mit felejtett el, csupa lényegtelen apróság, ami valahol mégis arról szól, hogy örülünk egymásnak.

Visszapörgetve a gyerekkori pillanatokat: van-e olyan különleges karácsonyi emléked, amit mindmáig szeretettel őrzöl?

Inkább karácsony előtti emlékről tudok beszámolni. Gyerekkoromban a karácsony előtti napok meghatározó történése a nagytakarítás volt, amivel valahogy sohasem készültünk el időben. Édesanyám késő éjszakába nyúlóan takarított, édesapám a másnapi ebédet készítette elő. És amikor elegük lett az egészből, leültek a konyhában beszélgetni egy kávé mellett. Sokszor hajnalba nyúlóan beszélgettek, én meg hajnalba nyúlóan olvastam, és hallgattam a beszélgetésüket. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy végső soron minden rendben van, és a karácsony a legnagyszerűbb dolog a világon.


 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?