Adventi mesekalendárium 12.: Daloló szánkóposta

– Jobbra tarts! – vezényelte Hanna a repülő kutyaszánt. – Vigyázz, elöl fenyőfa! – rántott a kantáron a kislány.

– Vigyázz, jégsapka! – kiáltotta Fedor a közeledő hegytetőre mutatva.

– Éles kanyar közeledik! – figyelmeztette a szánhúzó kutyafalkát és vezetőjüket, a rénszarvaslányt Hanna.

Olyan sebesen suhantak a levegőben, mint még soha, a kutyák vonítva ujjongtak minden jól sikerült manővert követően, nagyon élvezték a repülést. Reményke szerint soha nem ment még ilyen gyorsan a szán. Még a 13 rénszarvas húzta Télapó-fogat is lemaradt volna mellettük – dicsérte új társait a szarvaslány.

– Emelkedjünk a viharfelhők fölé! – utasította a fogatot Hanna. A kutyák máris engedelmeskedtek, elrugaszkodtak, és egyenesen a csillagokkal tarkított ég felé röpítették a szánt. A felhők felett csodaszép tiszta égbolt tárult a szemük elé, egészen távol pedig játszadozó zöld sugarakat pillantottak meg a horizonton.

– Az ott az északi fény! – ujjongott Reményke. – Nemsokára megérkezünk a Télapó kunyhójához. Végre meleg istállóban hajthatom álomra a fejem, és illatos szénát vacsorázom majd mohatányérról – álmodozott a rénszarvas.

– Remélem, nem csak szénát és mohát lehet kapni abban az istállóban – húzta el a száját a huskykölyök. – Egy finom velőcsontnak jobban örülnék.

– Én pedig egy kiadós spagettinek – tette hozzá Hanna.

– Én meg egy kiadós spagejtinek – ábrándozott Fedor.

Úgy belemerültek a vacsora tervezgetésébe, hogy észre se vették a magasban közeledő fátyolos pehelyfelhőt mindaddig, amíg bele nem vágtáztak a közepébe.

– Nem látok semmit sem! – kiáltotta Reményke.

– Lassítsatok! – adta ki a parancsot Hanna, de elkésett: a szánkó talpa megcsúszott a jégkristályokon, és hármat bucskázott a felhőn, majd felborult Hannástól, Fedorostól, Gorgiásostól. Reményke és a kutyafogat szánkó nélkül suhant tovább a levegőben. A ködben észre sem vették, hogy eloldódtak a kötelek, és elveszítették a testvérkéket.

Mikor a kutyafogat kiért a pehelyfelhőből, a vezérszarvas és a vezérkutya egyszerre pillantotta meg a Télapó kunyhójából felszálló füstöt. Örömükben még gyorsabb tempóra kapcsoltak, és hogy a többi kutyát is ösztönözzék, hangos éneklésbe kezdtek:

Csillagos égen
siklik a szánunk,
Távol a réten
ott van a házunk.
Cseng a csengő, repül a szán,
Varázs van a kutya nyakán.
Irányt mutat az északi fény:
odaérünk huszonnegyedikén!

A dalt végtelennek tűnő vonítással toldották meg a repülő kutyusok. Lent a hómezőn egy jegesmedvecsalád ámuldozva kapta fel a fejét a zajra.

– Te is hallottad ezt, Jermák? – kérdezte Jeliszavéta a papamedvétől.

– Hallottam hát, ördögfiókák rikoltoznak az égben – suttogta a medve, hogy a kis bocsok meg ne hallják. – Húzódjunk mielőbb a barlangba, mert amint látom, kitörni készül a vihar.

*

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.