Adventi kalendárium: A mértéktelenség az emberiség veszte lehet

Gál Tamás

Olyan év van mögöttünk, ami az elanyagiasodott világunkat nagyon szembesítette önmagával – azzal, hogy milyen hatalmas a természet, s egy ilyen vírus meg tudja leckéztetni az emberiséget. 

Ez tulajdonképpen egy hatalmas felkiáltójel, hogy forduljunk az igazi értékek felé ebben a technokrata és elanyagiasodott világban. Karácsony mindig a lecsendesülés időszaka, amikor elgondolkodik az ember és fontossági sorrendeket állít fel magában – s egyben az elmélkedésé is. Azt hiszem, hogy bizony mindannyian azt az ajándékot várnánk legszívesebben a fa alá, hogy végre vége legyen ennek a vírusnak – ami az otthonainkba kényszerített be minket, a 21. század embereit, akik állandóan úton voltunk, és tulajdonképpen kicsit túl is pörögtünk. Itt az utazásokra gondolok, arra, hogy valaki évente háromszor, négyszer elmegy kirándulni. Mindenben megalomániás módon vettünk részt, például a természet rombolásában, mert semmi sem elég számunkra. Természetesen nem azt mondom, hogy az ember ne kiránduljon, hogy ne öltözködjön szépen vagy ne egyen jó étkeket, de a mértéktelenség az bizony nagyon jellemző volt az elmúlt évekre a rendszerváltást követően, amikor jóléti társadalommá váltunk.  

Nem is kell kereszténynek lennie valakinek ahhoz, hogy a keresztény értékeket magáévá tegye, hiszen hogy ha csak a mértéktartásra gondolunk, az megfogalmazódott minden vallásban és filozófiában. A mértéktelenség az emberiség veszte lehet. Úgy érzem, hogy ez a vírus egy figyelmeztetés volt számunkra, mint ahogyan az első és a második világháború is. Még jobban forduljunk szeretteink felé, s ne csak a szűk környezetünket tartsuk annak, hanem figyeljünk oda az embertársainkra is. Ezek sokszor elcsépelt mondatok, de az egymásra való odafigyelés az emberi élet legnagyobb értéke.

Megtanított minket egy másik dologra is a vírus, arra, hogy művészet nélkül lehet élni, de minek? Milyen szürkévé váltak a hétköznapjaink, hogy nem mehetünk szabadon moziba, színházba... Korlátozott létszámban, szigorú maszkviselési és más szabályok betartásával mehetünk csak közösségbe. Nem mehetünk szórakozni, nincsenek bálok, ahol az emberek megmutatkozhatnak – s nem csak a külsőben. Ezeken a helyeken találkozhatnak, elbeszélgethetnek a szeretetről, a magyarságukról, a hovatartozásról. Tehát mindezek a dolgok nagyon hiányoznak. Én azt hiszem, hogy most egy kicsit meghökkent az emberiség, de ez már nagyon ránk fért. Persze azoknak az embereknek, akik elvesztették szeretteiket, azoknak őszinte részvétet kívánok.

Gál Tamás
színész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?