Amikor az egészségügyis beteg

sorsok

Amikor először találkoztunk, idegesnek, kimerültnek tűnt. Azt mondta, szeretné, ha vége lenne, hosszú ideje betegeskedik már. A magas láz, a nem múló köhögés, az állandó hátfájás teljesen kimerítették. Pedig még nem is sejtette, hogy a java csak ez után következik, és hogy egy megfázás milyen kálváriát hoz majd az elkövetkezendő időszakban.

Kórház és döbbenet

A nővérként dolgozó Annamari egy évvel ezelőtt kezdett betegeskedni. A körzeti orvosa kezelte, de mivel állapota nem javult, további vizsgálatokra küldte. Mikor bekopogott a tüdőrendelő ajtaján, csak annyit kért, a röntgenfelvételét értékelje ki az orvos, és már megy is tovább. „A nővérke rábeszélésére maradtam. A vizsgálat után könnyekkel a szememben jöttem ki. Semmi kedvem nem volt kórházba menni, és belegondolni sem mertem, hogy két kisgyereket hagyjak otthon. A férjemmel mind a ketten ugyanazon kórház, ugyanazon osztályán dolgozunk. Ha neki is ügyelete van, ki vigyáz majd az óvodás gyerekeinkre?” Nem volt más választásuk, a férj szabadságot kért, Annamari pedig megkezdte hosszú vesszőfutását. A tüdőosztályon sorra végezték a vizsgálatokat. Alaposan kikérdezték, gyógyszert kapott, röntgenezték. A sokadszori rossz eredmények, egy CT-vizsgálat és újabb vérvizsgálat után közölték vele, átvészelt egy tüdőgyulladást és egy tuberkulózist. Azonnal megkezdték a már felismert baj megfelelő kezelését. „Lelkileg ekkor kerültem igazán padlóra. Tudtam, nem úszom meg ennyivel, hisz az orvosom azonnal a felsőhági szanatóriumba utalt” – folytatja a történetét Annamari. Hangjából érződik a düh, a megalázottság és keserűség. „A férjem folyamatos zaklatásnak volt kitéve, égtek a telefonvonalak, és csak arra voltak kíváncsiak, mikor megy már végre dolgozni.”


 

Tanács és bosszú

Felsőhágiban aztán újabb vizsgálatoknak vetették alá. De fontosnak tartották azt is, hogy beszélgessenek a betegsége kezdetéről, lefolyásáról és arról is, hol dolgozik. „Nagyon mély pontra jutottam. Főleg azok után, hogy a főorvos közölte velem, a betegségem kialakulása a munkahelyemmel is összefüggésbe hozható. Azt tanácsolta, mindenképpen járjak a végére. Látva rajtam akkori lelkiállapotomat, ajánlott gyógyszereket, hogy javítson a közérzetemen, de határozottan elutasítottam.” A karácsonyi ünnepeket már otthon töltötte. „Semmit nem észleltem az ünnep hangulatából. Miután a férjem bejelentette, hogy hazajöhettem a szanatóriumból, kérdezés nélkül úgy osztották be az ügyeleteit, ahogy az nekik volt megfelelő. Rengeteg »tartozást« kellett ledolgoznia, ami még egy év eltelte után is érvényben van.” Miután a kórház vezetői tudomást szereztek arról, hogy Annamari megfogadta a tanácsot, hadjáratot indítottak ellene. Már akkor tudta, nem jár majd sikerrel. „A kollégáim rosszalló megjegyzéseit is el kellett viselnem. Szóvá tették, nem elég, hogy helyettem és a férjem helyett kellett hosszú ideig dolgozniuk, még miattam kell megállás nélkül fertőtleníteniük is, mert én vagyok a tüdőbajos. A feletteseim pedig elérték, hogy az igazság odaát van. Hisz egy tiszta, minden szempontból megfelelő osztályon dolgozom, tehát a felelősség is az enyém.”


 

Áldás és gyűlölet

Néhány hónap után kiderült, gyermeket vár. Tudta, hogy rossz az időzítés, és azt is, hogy aggódás lesz az a kilenc hónap. „Teherbe estem, de senkinek nem mertünk róla szólni. Féltünk. Elsősorban a kollégák, orvosok reakcióitól. Egyedül a főorvosban bíztam, őt hívtam fel, hogy elmondjam, és hogy tanácsot kérjek tőle, hogyan tovább. Higgadtan fogadta a hírt, átírta a kezelést, én pedig kicsit megkönnyebbülve tettem le a telefont. Közben jártunk a különféle kivizsgálásokra, ami a terhességemre, a babára vonatkozott. A munkahelyemen mindig ugyanaz volt a kérdés: mikor megyek már dolgozni.” Végül a férj bejelentette, hogy a felesége gyermeket vár, és egy ideig ne számítsanak rá. „A főnővér szeme szikrákat szórt, a kollégák kibeszéltek, megmosolyogtak, az egyik orvos pedig gúnyosan megjegyezte, milyen betegség az ilyen? Nemrég még komoly beteg, most meg már szülni megy. Úgy éreztem magam, mint egy romlott nő, aki legalább hét fő bűnt követett el” – mondja keserűen.


 

Mert az élet élni akar

Az utolsó időszak nagyon nehéz volt. Ha ultrahangra vagy vizsgálatra kellett mennem, a férjem kérését, hogy szabadnapot kapjon, folyamatosan elutasították, az ügyeleteket sem volt hajlandó kicserélni egyetlen kollégája sem. Szégyenszemre egy régi ismerősünk vitt el a kivizsgálásokra. Annyira megalázottnak éreztem magam, hogy el sem tudom mondani.” Nyár végén megszületett Annamari harmadik gyermeke. Egy gyönyörű, egészséges kislány. Természetesen a kontrollvizsgálatok tovább folytatódnak, és tovább folytatódik a gyűlölet és az empátia hiánya is. „Szüleim már nem élnek, a férjemmel csak egymásra számíthatunk. A legutóbbi kontroll CT-re is úgy tudtam elmenni, hogy míg a hétéves fiam iskolában volt, az ötéves és a két hónapos kislányomra egy barátnőm vigyázott. El sem tudom képzelni, hogyan tovább. De egyet már most tudok, a munkahelyemre már biztosan nem megyek vissza. Elegem van a megaláztatásokból, belefáradtam.”


 

Van még lejjebb?

Ettől talán már nincs. Amikor onnan hiányzik az irgalom, a könyörület, a segítőkészség, ahol a munkaköri leírás részét is képezniük kellene. „Szomorú, hogy az egészségügyben egy kollégával, vagy bármilyen alkalmazottal képesek így viselkedni. Nagyon csalódott vagyok” – zárja le a történetét Annamari.

Azt mondják, aki gyűlöl, az fél. Amikor gyűlölettel találkozunk, jusson eszünkbe, hogy olyan ember szavait halljuk, aki fél. És csak az fél, aki kevésnek vagy gyengének érzi magát.


 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 49. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?