Lőrincz Adrián felvétele
Különleges, tanulságos, egyszerre humoros és felemelő életregényt írt Százdi Sztakó Zsolt, aki egy titokzatos bénulás következtében hétévesen került kerekesszékbe.
A beszéde ugyan nehezen érthető, de leírt szavai annál inkább: mind hatalmas lelkierőről és küzdeni akarásról tanúskodnak. Az Életem történetei című könyvében olykor megható, máskor megnevettető őszinteséggel ír betegségéről, a különféle gyógyintézetekben szerzett tapasztalatairól, szülőfalujáról, Százdról és arról is, hogy talált új otthonra Somorján. Ajánlott olvasmány és példa mindazoknak, akik sokkal könnyebb helyzetekben is feladnák.
Mára sikerült diagnosztizálni a betegségét? Mikor szembesült először azzal, hogy más, mint a többiek? Fájdalmas volt annak tudatosítása, hogy az állapota visszafordíthatatlan, vagy már akkor is kihívásként, csak azért is élményként élte meg? Szülői akaratnak engedelmeskedett, amikor önszorgalomból megtanult írni, olvasni? Kinek mutatta meg az első írásait, kitől kapta az első bátorító szavakat? Mennyire talált már otthonra Somorján? Csüggedt pillanataiban, amikor úgy érzi, leküzdhetetlen a hátránya, mi segít továbblépni?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária interjúját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.