Adventi mesekalendárium 2.: Reményke, a rénszarvaslány

– Ez micsoda? – kérdezte Fedor.

– Gesztenyehéj.

– Ez micsoda? – kérdezte Fedor.

– Tölgyfalevél.

– Ez micsoda? – kérdezte Fedor

– Használt papír zsebkendő – válaszolgatott Hanna unottan, miközben egymás után szedegette a szebbnél szebb bogyókat és sárgábbnál sárgább faleveleket a kosárkájába.

– Ne kérdezősködj, inkább segíts te is összegyűjteni az adventi koszorúba valót.

Egyre beljebb és beljebb merészkedtek az erdőben, már jócskán elhagyták a játszótér körüli fákat. Fedor nem akart továbbmenni, keresztbe fonta a karját, és mérgesen szólt nővére után:

– Mérges vagyok, haza akarok menni!

– Ne morogj folyton, mindjárt mehetünk, csak még keresek egy jó kis kacskaringós ágat a koszorúhoz, az lesz az alapja.

Hanna célirányosan bemasírozott a sötét tölgyek fedte sűrű rengetegbe. Közben Fedor az egyik útszéli bokor alatt megpillantott egy kacskaringós vastag ágat, éppen olyat, amilyet kerestek.

– Na végre! – nekifeszült, húzta, húzta az ágat, de az egy millimétert se mozdult. – Ide segítség kell!

– Hanna, megtaláltam a koszorúnak való ágat! – kiabált nővére után Fedor, de közben sem eresztette el a szerzeményét, teljes súlyával hátrafeszítette magát, húzta, mint a répát a mesében. Hanna is beállt mellé, ketten húzták az ágat. Semmi. Fedor levette a sapkáját, úgy izzadt, szinte ömlött róla a víz. Meleg volt. Hanna belekapaszkodott az egyik kiálló gallyba. – Most húzzad! – kiáltotta el magát, és háttal a bokornak vontatni kezdte a kiszemelt ágat.

– Ez micsoda? – kérdezte Fedor.

– Micsoda, micsoda… Ugyan már, Öcsipók, hát mi lenne? – háborgott Hanna, aztán hirtelen megérezte, hogy az ág nemcsak előre, de egyszerre felfelé is emelkedni kezdett. Hanna már lábujjhegyen állt, de még mindig emelkedett felfelé a kezében szorongatott faággal együtt.

– Fedor! Segíts! Ez micsoda?! – kiabált a kislány.

– Micsoda! Hagyd békén a testvéremet! – kiáltotta Fedor. Hanna a szeme sarkából látta, hogy Fedor harci pózba vágja magát, kezében egy bottal hadonászik a bokor felé. A kislány cipője egyszerre csak végleg elvált a talajtól, a levegőbe emelkedett, ott himbálódzott az egyre magasodó „valamicsoda” ágán.

– Nem vagyok Micsoda! – szólalt meg a Micsoda. – Rénszarvas vagyok. Ha megkérhetlek, ereszd el az agancsom, kislány, te pedig ne hadonássz azzal a bottal, mert még megsérül valaki!

Hanna ámuldozva engedte el a szorongatott faágat, és nagyot huppant a földre. Fedor továbbra is bizalmatlanul bökdösött a rénszarvas felé, de amint látta, hogy a testvére biztonságban van, lejjebb eresztette a fegyverét.

– Szóval rénszarvas? – fordult Hanna a Micsoda felé.

– Szóval rénszarvas? – ismételte Fedor kíváncsi mosollyal a szája szegletében.

– Szóval rénszarvas! – jelentette ki a Micsoda, és mélyen meghajolt a gyerekek felé. – Reményke vagyok, a Télapó sugárhajtású fogatának 13. szánhúzója, és a dél-kelet-közép-európai hófelhők hivatásos fővontatója. Örvendek a találkozásnak!

Basity Gréta

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.