Adventi mesekalendárium 1.: Hanna és Fedor jók lesznek

November 29-e van. A régi gyerekek ilyenkor felkötötték a pionírkendőt és pajtási fogadalmat tettek, hogy szorgalmas és jó pionírok lesznek, meséli csillogó szemmel Hanna a kisöccsének.

Szinte látja maga előtt, ahogy ott áll a dobogón: száz meg száz másik béke- és szabadságszerető gyerek között, nyakában a piros kendő, szalmaboglya frizuráján hetykén áll a kék pionyérsapesz.

„Hanna, pionírok pionírja, mától te vezeted a hős Pinki őrsöt. Gratulálok!” – rázza meg a kezét könnyes szemmel Tito bácsi. És valóban: valaki szörnyen erősen rázza Hanna kezét:

– Hanna, a Pionír az egy csokoládé, ami az ovis csomagban is volt. Hazai csoki, nem olyan, mint a Milka, sokkal csokisabb – magyarázza Fedor a nővérének, és rázza tovább a karját, hogy végre lerázza azt a furcsa ábrázatot Hanna arcáról.

– Csoki is meg gyerek is! – jelenti ki Hanna – A Dida is százszor elmondta, hogy micsoda pionírok voltak annak idején.

– Minek az idején?

– Hát nem ennek az idején, amikor tablet van meg menő elektromos kisautók, hanem annak az idején, amikor még nem volt, csak kukoricapuska meg ugróiskola.

– Most is van ugróiskola, te rajzoltad zöld aszfaltkrétával a betonra – kötözködik tovább Fedor.

– Veled nem lehet beszélni, Öcsi! – szegi fel a fejét Hanna, bár így is egy egész fejjel magasabb Fedornál, és célirányosan vonszolja maga után kisöccsét a kiserdő felé.

Most kelnek át a homoksivatagon és a kavicshegységen – egy nagy ház előtt hónapok óta folyik az építkezés. Még nyáron nevezték el a gyerekek a járdára szórt homokot és kavicsot homoksivatagnak és kavicshegységnek, azóta is ott áll az épületanyag a gyalogúton, jó nagyot kell mászni rajta, hogy folytathassák az utat az erdőbe.

Fedor egyszerre csak fényes csillogásra lesz figyelmes a kavicsok között. Hét apró csengettyű – zsebreteszi és szó nélkül lohol tovább Hanna után.

– Én már látom a kiserdő fáit! – mondja Hanna.

– Én is látom a kiserdő fáit! – ismétli Fedor nővére szavait, így napról napra egyre több kifejezést tanul meg. Mire hároméves lesz, már oda-vissza tudja majd a Magyar Értelmező Szótárt meg a Gőgös Gúnár Gedeont.

A gyerekek kézen fogva kelnek át az úttesten, alig van forgalom, vasárnap van. Ádvent első vasárnapja. Reggel különleges naptárt kaptak ajándékba, csupa izgalmas feladatot kell teljesíteniük karácsonyig – mondta Anya.

És okosan kell viselkedni – tette hozzá Apa, akinek az volt a legfontosabb, hogy a gyerekek jól viselkedjenek, ne legyen veszekedés, feleselés, hiszti, de sajnos azért néha az ilyesmi is előfordult otthon, a Csikós Béla utcában.

Hanna és Fedor idén megfogadták, hogy karácsonyig nagyon okosan fognak viselkedni, egy percig sem veszekednek egymással, elvégzik a feladataikat, sőt, meg is lepik Anyáékat egy különleges karácsonyi meglepetéssel, ami olyan csodálatos, hogy el sem hinnék, ha nem a saját szemükkel látnák. Azon mesterkedtek, hogy saját adventi koszorút készítsenek mindenféle bogyóból meg ágakból, amit az erdőben gyűjtenek.

Hát nem sült el olyan jól a dolog, gondolta később Fedor.

Azért lehettünk volna okosabbak, gondolta Hanna is, amikor 200 kilométer/órával száguldottak az éjszakában száz emelet magasan egy sugárhajtású luxusszánkó hátsó ülésén.

De ne szaladjunk a mese végére, lássuk szépen sorban, mikor kellett volna okosabban döntenie a két testvérnek, sikerült-e végül megmenteniük a karácsonyt és helyreállítani a családi békét.

Basity Gréta

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.