Most van igazán szükség arra, hogy emelkedj. Hogy felemeld a tekintetedet.
Mindegy, hogy mi zajlik most a külvilágban, az a fontos, ami benned, a saját belvilágodban zajlik. Jó, ha megnézed, mi van ott. Ha félelem, ha akadályok, ha negatív gondolatok, itt az ideje, hogy felemeld a fejed, és a tekintetedet az égre szegezd.
Nem, nem azért, mert onnan várnád a megváltást, hanem azért, mert tudod, hogy ha lóg a fejed, és lógatod az orrodat, attól semmi sem lesz jobb. Jöhet az égtől a segítség, persze, ha abban hiszel, de a kulcsszó a hit. És a sorrend. Hogy előbb ne az égben, hanem magadban higgy. Hogy tudd, minden, a segítség is, amit kívülről vársz, valójában belülről fog megérkezni. Hogy az ég „csak” ráteszi a pecsétjét arra, amiben te magad is hiszel. Így tehát, ha azt mondod, hogy továbbra is lógatod az orrod, és a bajt, a problémát, a gondot, a negativitást találod meg mindabban, ami történik körülötted, az ég sem tud mást mondani, mint azt, hogy ha így szeretnéd, hát legyen így.
Ezért, kérlek, emeld a tekinteted az ég felé, mutasd az arcodat a napnak, még ha sokszor nem is látod, és indulj el azon az úton, amely pozitivitással, lelkesedéssel, örömmel van kirakva, szegélye pedig jó szándékból, békességből és szeretetből. Ez fogja meghozni számodra az igazi emelkedést is. Mert mégis csak sokkal jobb, ha az ég erre teszi rá a pecsétjét.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.