Mondják meg Zsófikának. De mit?

riport

Még csak tizenegy éves Szabó Magda regényének a főhőse, Zsófika, aki egyetlen könnyet sem ejtett édesapja temetésén. Bárcsak Apa megmondta volna, mit csináljon az ember, ha stimmelni akar! Ő tudta, hogy Zsófikának jelleme van. Élete utolsó percében is rá gondolt. Miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának…”. Apa üzenni akart neki valamit. De mit?

Sokan vagyunk ezzel így

Három hónapja veszítettem el az édesapámat. Egy felnőtt, élete felezővonalán járó nő (vagy hogy is mondják ezt?), hirtelen kislánynak, félárvának, védtelennek érzi magát a világ valamennyi megpróbáltatásával, kihívásával szemben.

Sokan olvassák majd ezt az írást. Ők, a válaszok nélkül maradottak. Azok, akik nem tudtak kellőképpen búcsút venni. Talán azért, mert a távozó nem akarta, hogy a számukra fontos, nagyon szeretett emberről megtudják, halálos beteg. A szeretet kímélet. A kímélet szeretet. Olyankor az ember nem sír, nem zokog, nem toporzékol. Csak nem ért semmit. Olyan, mint egy gyerek. Ott áll a váratlan helyzettel szembesülve, és nem kap többé válaszokat senkitől, mint ahogy azt Szabó Magda Zsófikája is érezhette. Elment egy számára fontos ember, egy olyan, aki addig a kezében tartotta az iránytűt, és most válaszok nélkül távozott. Zsófika végül, zsenge kora ellenére megtalálja a szükséges feleleteket, mert azok törvényszerűen meg kell, hogy érkezzenek. Mély barátságaimra emlékezem most, régi ismerősökre. Hatalmas űr, reménytelenség, időnként szegénység maradt a váratlanul és fiatalon távozó szülő után. Neveket megváltoztatva adnám közre egy szomorú, de szépségesen színes őszirózsacsokorba kötve a számomra legfontosabb üzeneteket hordozók életútját.

Féktelen, őrült nyár

Eszméletlen kánikula. Álltunk a ravatalozó előtt rémült csoportba verődve. Majd odabent a koporsónál. Minden gyászoló fekete ruhát átitatott az izzadtság, amit elviselhetetlen hidegrázásként élt meg a reszkető test.

Olyan reménytelenül, bizonytalanul nyilvánít ilyenkor részvétet az ember, mint ahogy nem mer közelebb kerülni, belegondolni a három kis ember, a három árva fájdalmába. Nem tudja átadni az érzéseit, nem tudja egyetlen ölelésbe, kézfogásba sűríteni a gyászoló számára azt, amit érez. Kevés a szó! Ilyenkor talán a nagyon szerető és óvó rágondolás segít. Azokra, akik ott maradtak. A velem egykorú egykori osztálytárs már nem jött el az utolsó osztálytalálkozóra, mert gyengélkedett. Nevezzük őt Nellinek, aki súlyos állapota ellenére, miután megtudta, milyen beteg, három kamasz csemetéjét főzni, mosni és egyéb gyakorlatias dolgokra tanította. A szemtanúk szerint a gyerekek sosem mondták, mégis titkon értették, miért lesz erre nagy szükségük. Értőn segédkeztek, anyukájuk betegsége idején már átvállalták a tennivalók nagy részét, és tanultak, tanultak, tanultak.

Amikor ott álltunk a temetésen, egy kétségbeesett, mégis oda nem illő gondolat gyötört. Miért nem lehetnek ezek a szépséges gyerekek a tengerparton vagy a falu végi kis strandon, miért nem élvezik a nyár minden édes szépségét, finomságát, ízét?! Miért kell itt feszengeniük, miért adta úgy az élet, hogy pont itt vagyunk, és búcsúztatjuk Nellit. A vékony, törékeny, mindig szelíd, mindig kedves teremtést, aki mindenkinek csak jót akart, mégis megtörte az élet. Kettétört valamit, ami folytatásra várt. Annyi tenni- és örülnivalója volt még. Megkérdezhetném a ma már felnőtt gyerekeket, mit kaptak útravalóul az édesanyától, valószínűleg azt válaszolnák, hogy legyenek olyanok, mint amilyen ő volt a világhoz. Engedékeny, szerény, mindig a háttérben maradó, de nagyon-nagyon szeretni való.

Az élet szeretete

Nagyon kevés ember szerette úgy az életet, mint Adél. Még a temetésén is elmondta az egyik kolléganője, hogy úgy senki sem tudott kacagni, mint ahogyan ő! Úgy kacagott, mint aki az egész lelkét önti rá a valóságra, arra a valóságra, amin érdemes felülemelkedni, amit ki kell színezni, amibe bele kell minden alkalommal remegni. Mert élni annyira jó!

Adél csodaszép volt, és művelt, felülmúlhatatlan. Mégis elment, és ennek már nyolc éve. Gyakran megállok a sírjánál, tehetetlenül. Két kamasz kislányt és egy odaadó, élete utolsó percéig mellette álló férjet hagyott maga után. Adél anyukája nagyon megtört a temetésen, apukája szótlanná vált. Az unokák azonban hihetetlen utat jártak be. Az őket komoly fegyelemmel nevelő apa és a folyton jelen lévő, mindenre elszánt nagyszülők hitének köszönhetően. Adél az egyetlen, kiimádkozott gyermekük volt. Elfogadták Isten akaratát, hogy a lányuk már nem lehet köztük. Az unokák gondozásában, nevelésében találták meg az örömüket, ebbe fektették minden energiájukat. A szerencsétlenségben is szerencsés helyzet, amikor a nagyszülők még abban a korban, erőben és egészségi állapotban vannak, hogy a távozó szülő helyett intézkedni tudnak, nevelnek, és ami egyáltalán nem mellékes, rengeteget mesélnek arról a gyerek, majd kamasz Adélról, akit ők nevelhettek emberré. Adél hiánya pótolhatatlan. Számomra, a szülei, a gyerekei és a férje számára egyaránt. Később megtudtam, hogy naplót írt a gyerekeinek, és hiszem, hogy abban minden fontos üzenet benne van!

Zsófika végül megtalálta a válaszokat, mint ahogy azok a kedves barátaim, ismerőseim, riportalanyaim is, akik kilenc, tíz vagy tizennégy éves korukban veszítették el a számukra kedves apát vagy anyát. A válaszok ott vannak a füvekben, fákban, a madarak röptében. A végtelen mezőkön most már fájdalom nélkül sétáló szeretteink mindennap üzennek, de csak azoknak, akik teljes szívükkel olvassák ezeket az üzeneteket.

Száz Ildikó, a szerző az Új Szó munkatársa

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?