Korpás Éva, a szívharangozó

Korpás

Korpás Éva népdalénekes legújabb hanghordozója, a Szívharang a legősibb emberi érzést, a szerelmet örökíti meg. Ahogy ő mondja, saját történetét vitte lemezre, ami párhuzamosan jeleníti meg a szárnyalást, a magaslatokat, és az egyidejű zuhanást, a boldogságot és a szomorúságot. Korpás Éva fajsúlyos lemeze árnyalja a szlovákiai magyar zenei piacot.

Az örök témához, a szerelemhez nyúlsz vissza. Szerinted van olyan emberi érzés, mely képes lesz valaha is felülmúlni a szerelmet?

Egyértelműen nem a válaszom. Bár én ezt nőként gondolom így. Hogy a férfiak mit mondanának, nem tudom. De ha arra gondolok, hogy a legszebb művészeti alkotások: legyen az irodalom, zene, képzőművészet, mind a szerelemben megélt érzésekből születtek a férfi alkotóktól, akkor talán ők is így gondolják. Természetesen a nem művész férfiakra, de akár a nőkre is csak akkor érvényes ez az állítás, ha valaki megengedi magának igazán megélni a leggyengédebb érzéseit.

És ezt hogyan lehet jól, hitelesen kifejezni?

Szenvedéllyel, ahogy az életet is érdemes megélni. A lemezünk is ezzel van átitatva, csupa színpompával, melyben váltakozik a fent a lenttel, a boldogság a szomorúsággal.

Ez az érzelmi váltakozás különleges zenei interpretációt hordozhat magában. Vajon egy ilyen érzelmi töltetű lemez mennyire kell, hogy olyan alkotótól származzon, aki tapasztalt, érett, és kellő életbölcsességgel van felruházva?

Határozottan kellenek ezek a tapasztalatok! Elsődleges célom, hogy elhiggye nekem a közönség a történetem, hogy amiről énekelek, azt mind megéltem,. Ezt nem lehet megjátszani, legalábbis én nem tudom. Csak magamat tudom adni, a hitelesség számomra az igényességem egyik legmagasabb fokmérője és kifejezőeszköze. A mai világban az emberek többsége hasonló folyamatokon megy keresztül, mint ahogy én éltem, élem meg a szerelem összes színárnyalatát, és ha művészként sugárzom feléjük, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, már azzal is rengeteget tudok segíteni. Kellenek az olyan felületek, amelyekbe bele tudunk kapaszkodni nehezebb pillanatainkban. Mindez gyógyír a léleknek. Természetesen az életbölcsesség ahhoz is kell, hogy az érzéseimet megfelelő módon tudjam tálalni a közönség elé: felelősségteljesen, kicsit eltávolodva a problémáktól, kívülről nézve önmagamra és a történeteimre. Kell hozzá idő, ez kétségtelen.

Minél idősebb vagyok, annál mélyebben élem meg az érzéseimet, annál jobban tudom értékelni az embereket, a pillanatokat, az élet adta lehetőségeket. Huszonévesen nem tudtam volna készíteni egy ilyen mély lemezt. Másképp láttam a világot, akkor még nem is éreztem magam nőnek. Ez a kiteljesedés sokkal később ért el. Kellett hozzá rengeteg megélt tapasztalat, ami azzá formált, aki vagyok ma. Megismerés tekintetében még továbbra is úton vagyok, még mindig van hova fejlődnöm. Ez az emberi lét titka, szépsége.

Feltételezem, a tapasztalás, önmegismerés segített hozzá, hogy ki tudj alakítani egy zeneileg más, rendhagyó stílust. Az ötlettől a kivitelezésig bizonyára számos állomása van egy-egy lemeznek. Ezé hogyan alakult?

Nagyon régen vágytam már rá, hogy egy felnőtteknek szóló népzenei albumot is létrehozzak, bevallom, a közönség is várta már tőlem a zenei anyanyelvemen való megmutatkozást. A csak azért, hogy legyen egy újabb lemez elv nálam nem állja meg a helyét. Ha már új, akkor hozzon számomra és a közönség számára is valamiben újat. Türelmesen ki kellett várnom ehhez a megfelelő zenésztársakat, akik segítettek a munkában. A téma kapcsán meg kellett várnom, míg homlokon csókol a múzsa, az ihlet is váratott magára. A népdalok között már nem igazán tudunk olyat találni, ami ne hangzott volna el valahol, ezért egy új hangzásvilágba helyezve merőben új színezetet kaphatnak. Akárcsak a színházi rendezőnél, aki teljesen új fényben világít meg egy ismert művet. Ez a művészet. Igazi alkotótársamat találtam meg Csernók Kláriban, a prímásomban, aki rendkívül ösztönzően hatott rám a női lét megélésének muzsikában való kifejezését illetően. Természetesen a lemezen közreműködő összes zenész, énekes, mindenki hatott rám, hatottunk egymásra. Rendkívül fontos számomra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikben megbízom, akikkel tisztelni tudjuk egymást mindenféle téren, s akik pozitív energiákat sugároznak magukból. Ez szárnyakat ad nekem is az alkotásban. Hálás vagyok mindegyikükért.

A további munkatársak kapcsán jut eszembe, hogy a Szívharangban kortárs alkotókat vontál be a folyamatba, megújítva ezzel a hagyományos interpretációt. Mit gondolsz, milyen módon serkenthető az újragondolás?

A mi esetünkben egy dramaturgiailag felépített történetben kifejezve. Ehhez hívtam segítségül egy másik világot. Nagyon közel áll hozzám a költészet, átörökített családi hagyomány ez. Ha megfelelő módon kapnak az egyes művészeti ágak helyet egymás mellett, sőt az egyik segíti, erősíti és megtámogatja a másikat, miért is ne alkalmaznánk ezt a technikát. Ebből a költészet iránti szerelmemből kifolyólag kértem meg Laboda Róbertet egy mai nyelvezetű vers megírására. A Fiam, fiam, Bálind vitéz című Zoboraljáról származó balladából merítettünk. Jó volt megtapasztalni, hogyan születnek meg az alkotó fejében a verssorok. A szenvedély nála is alapelem. Ezenkívül amellett, hogy fontosnak tartottam a muzsika főként autentikus megszólaltatását, a mondanivaló nyomatékosítása érdekében finom és egyben igényes feldolgozások is születtek általunk.

Hogy lehet egy egész életpályán fenntartani a közönség élénk érdeklődését?

Meg kell tudni újulni, ami persze nem olyan könnyű egy életen át. Vannak mélypontok, amikor nem megy úgy az alkotás. Fenn kell tartani az emberek érdeklődését, és ez csak úgy valósítható meg, hogy a magam örömére, kiteljesedésére és a közönség igényeit is kiszolgálva alkotok, alkotunk újabb és újabb műsorokat. Haladnunk kell a korral is, de természetesen nem vagyok hajlandó behódolni tőlem idegen, számomra nem igényes zenei műfajokban való éneklésnek csak azért, hogy még többen ismerjenek. Lassan, apró lépésekben haladva lépcsőzöm, még ha ez sokkal nehezebb és hosszabb folyamat is. Nekem az a legfontosabb, hogy még ha a korral változunk is, és akár zeneileg is egyre jobban nyílik ki a világ, ne veszítsem el önmagamat, a saját lényemet, értékrendemet. Én csak így tudok harmóniában lenni önmagammal.

Harmónián innen és túl: cseppet sem túlzó az állítás, hogy rendkívül nehéz időszak van a zenészek, előadóművészek után és előtt. Alkotóként, a szlovákiai magyar zenei élet aktív tagjaként hogy sikerült túllendülnöd ezen az időszakon, tudsz-e zeneileg profitálni ebből?

Túllendülni nem sikerült. Az idő előrehaladtával egyre nehezebben viselem lelkileg. Az elején élveztem a pihenést, és sok pozitívumot is ki tudtam hozni ebből az időszakból, sőt most is igyekszem ezeket az oldalakat erősíteni, de a foglalkozásomat illetőleg mégis teljes lebénítást érzek. Egy-két koncerten kívül minden szereplésünket töröltek a járványhelyzet miatt. Teljes bizonytalanság vesz bennünket körül. Sajnos, rám ez nem tud inspirálóan hatni semmilyen téren. Hiányzik a muzsikálás, ami az éltetőerőm, és bizony hiányzik a megélhetésemet biztosító anyagi oldala is. Ebben az időszakban az új lemez, és annak mind a sajtó, a szakma, mind pedig a közönség részéről visszacsatolt pozitív visszhangja tartja bennem a lelket. Bízunk benne, hogy a jövő év sokkal több jót tartogat számunkra.

Mennyire támogatták a zenészeket, az alkotókat az elmúlt hónapokban?

Rendkívül nehéz helyzetben vagyunk támogatások terén: mind anyagi, mind pedig lelki oldalról nézve. A kultúra az utolsó helyen szerepel sajnos, mivel nem produktív ágazat. Viszont azt kéne tudatosítania mindenkinek, hogy az érzelmi intelligenciánk fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. Ez formálja a lelkünket szebbé, ettől leszünk jobb emberek. Kultúra nélkül elvileg lehet élni, de nem érdemes. Az embereknek szükségük van arra, hogy a munkájukból ki tudjanak kapcsolni, és fel tudják tölteni a lelküket is, amiből erőt merítenek a hétköznapi stresszes élet elviselésére. E nélkül megbetegszik a társadalom. Bízom benne, hogy erre a felsőbb körökben is kellő figyelmet szentelnek. A magam részéről pedig azt kívánom mindenkinek, hogy maradjunk egészségesek, s minél hamarabb rendeződjék az életünk mindenféle téren, okosan levonva a jelen időszak tanulságait. Remélve, hogy egy jobb, szebb úton fogunk tovább haladni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 45. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?