Újraolvasó: Fejetlenség

urjaolvaso

Elfogult vagyok, na nem egy párt vagy egy ideológia, hanem a gyermekirodalom és konkrétan e mese iránt

Egyre ritkábban vannak erős érzelmeim. Nem bosszant fel a napi politika, nem idegesít a kicsinyes bürokrácia, a végtelennek tűnő sorok a bank előtt, nem zökkentenek ki a pitiáner hatalmaskodók, sportmérkőzések, közlekedési dugók, lájkvadász beszólogatások, mindenen áttaposó kultúrpolitikai cunamik. Nem dühít fel az emberi hülyeség – gondoltam magamról mostanáig. De ma elérkezett az a pont, ahol már engem is nagyon fölb…tak – ahogy azt mifelénk mondani szokás. Nem, nem az „LMBTQ-mesekönyvről” van szó. Illetve közvetve de.

Szezon és fazon

A barátnőm küldött át egy hvg-cikket, ami egy másik portálon megjelentetett vezércikkről szólt. Ez a másik portál nem azonos az azonos néven futó szlovákiai magyar hetilappal. Hangsúlyozom, ez egy magyarországi oldal – Vasárnap, de ponthu. Erős barátság fűz a felvidéki lap egyik munkatársához, ezért tartom fontosnak megjegyezni, hogy ügyeljünk a különbségekre. Ne keverjük a szezont a fazonnal – most sem.

Röviden: tudományos munkatárs úr szerint Lázár Ervin képzettársításai indokolatlanul összezavarják a gyerekeket. Különösen zavarja A hétfejű tündér című mese. Szerinte a gyerekek viccesnek találják a jó tündér és a hétfejű sárkány mesebeli archetípusából összegyúrt „ellentmondásos semmilyen-karaktert”, a hétfejű tündért, ami szerinte csak „egy öncélú és zavaró társítás”. „Van némi humor is benne, hiszen össze nem illő dolgok társulnak, de ennél nem történik több – s ha mégis történik, az csak még rosszabb” – teszi hozzá a további rémségekkel és veszélyekkel riogatva a nyájas olvasót. Hozzáteszi még, hogy „látszólag igazolva vagyon az, hogy jó ez a mese, mert a 9 év fölötti gyerekeket már megnevetteti. Ez a kis vicces mozzanat azonban fogalomzavart és értékvesztést eredményez.” Azért ez a sok idézet a cikkből, hogy megerősítsem, nem egyszeri tévedésről vagy elírásról van szó. Tudományos munkatárs úr szerint ezen a mesén nevetnek a gyerekek, mert vicces. De szórakoztatja azokat a felnőtteket is, akik „bizonyos szempontból megrekedtek a fejlődésük »konkrét« műveleti szakaszában”. Na, ezen a ponton valóban lenne egy kis okunk a nevetésre, már ha van hozzá gyomrunk, azok után, hogy elolvastuk ezt a garantáltan „nem öncélú” tudományoskodó handabandát.

A legszomorúbb mese

Ezen a ponton viszont nekem is színt kell vallanom, én IS elfogult vagyok, na nem egy párt vagy egy ideológia, hanem a gyermekirodalom és konkrétan ez iránt a mese iránt. Még nem voltam iskolás, de már olvastam. Kaptam egy könyvet: fele mese, fele vers. Tünemény – ha jól emlékszem, ez volt a címe. Itt olvastam Lázár Ervin meséjét, A hétfejű tündért először, aztán másodszor, majd századszor és ezredszer is. Ez volt a kedvenc mesém. Egyszer sem nevettem rajta.

A hétfejű tündér a világirodalom legszomorúbb meséje. Arról szól, hogy egy kisgyerek külső ellenséget kreál magának, mert képtelen önmagával szembenézni. Ez az „ellenség” a hétfejű tündér, ennek a megölésére esküszik fel, mert abban hisz, hogy ha elpusztítja, akkor nem lesz többé csúnya, amilyennek érzi magát. Csak amikor levágja a Tündér hetedik fejét is, akkor jön rá, hogy a világ legjóságosabb tündérét akarta meggyilkolni: „Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem” – döbben rá sírva. A tündér szeme tükrében meglátja magát, a lába egyenes, a hasa sima, a feje hosszúkás, se nem bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú. Ezután térdre esik a tündér előtt, és kéri, hogy hadd legyen a testőre, nehogy valaki az utolsó megmaradt fejét is levágja.

Tudományos munkatárs úr vagy nem olvasta el ezt a mesét, vagy egy átlagos ötéves szövegértési képessége is meghaladja az ő olvasási szintjét. Vagy talán nagyon is jól értette a mesét, csak az, hogy valaki minden frusztrációjáért mást hibáztat, teremt magának egy külső ellenséget, és annak a megsemmisítésében látja önmaga sorsának a jobbra fordulását, túlságosan is valós és aktuális etikai dilemmához vezet, ezért jobb csukott szemmel átlapozni, bedarálni, elégetni, szétszaggatni, lepisálni, felrobbantani, elbarikádozni, kirekeszteni, megalázni, elfelejteni – ezt a mesét.

Én viszont itt maradok a tündért vigyázni, mert ez a kötelességem. Ne is próbáljatok rossz szándékkal közelíteni hozzá! Nem engedhetem bántani. Mert egy bolond – újra – levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.

Basity Gréta

A szerző vajdasági újságíró

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 43. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?