Itt az ősz, jelenté be nagy bölcsen a családfő. Hol vannak azok az évek, amikor ebben az időszakban tele böggyel, reménytelenül hápogtak a ketrecben a hizlalásra ítélt szárnyasok!
Ma a kedves falukban nyoma sem található a valaha elmaradhatatlan háziállatoknak. Van belőlük óriási választék pucolva-bontva, konyhakészen az áruházakban. Az így forgalomba hozott vízi szárnyasok messziről nem érik el a csallóközi vizeken felnőtt társaik színvonalát. Bár még ma is akadnak asszonyok, akik foglalkoznak kacsaneveléssel, és pucolva árulják házaknál. Megszületett hát a döntés: felkeresnek egy ilyen falut, ahol még tartanak kacsákat. Igen, de hol található ilyen község? Hosszú töprengés után egy Duna menti falu mellett döntöttek, amelyik a múltban híres volt a víziszárnyasok tenyésztéséről. Fel is kerekedtek vasárnap délután, és elindultak abba a bizonyos faluba. Jé, eszmélt fel a férj, itt lakik egy iskolatársam, a haverom! Kezdjük az érdeklődést nála.
A nemkívánatos vendégeket a haver nem túl kedvesen fogadta. Az utcaajtóban állva várta régi iskolatársát, esze ágában sem volt egy lépéssel is beljebb invitálni. Rögtön kijelentette, hogy nekik nincs kacsájuk. A próbálkozás is hiábavaló lesz, mert a faluban már ritkaságszámba megy a kacsa, adta meg a tájékoztatást. Közben pedig kacsapecsenye illata szállt a konyhájából. Távozva a barátságtalan fogadtatás után, az utcai járókelőktől is érdeklődtek, szintén eredménytelenül. Azt is megtudták, hogy e napon tartják a falu búcsúját, amit ha tudtak volna, nem jönnek ide.
Minderről tudomást szerzett egy harmadik iskolatárs, akinek a házigazda elpanaszolta, hogy képzeld ezt a szemtelenséget, beállítanak búcsú napján. A pórul jártaknak mégis sikerült egy másik faluban két tömött kacsát vásárolniuk. Szeretettel várták a rokonokat, most már az ő búcsújuk alkalmából. Akadt a vendégek között egy váratlanul beállító házaspár. Ahogy a házigazda felismerte őket, nagy örömmel üdvözölte, és hellyel kínálta az ünnepi asztalnál. A közös barát ámulva nézte a két iskolatárs hozzáállását – a különbséget az örökké siránkozó fösvény és a normális, emberi barát között.
Puss Rudolf, Somorja
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.