Családi összetartozás, okoseszközökkel

A 21. században már nem is olyan könnyű nagyszülőnek lenni, különösen akkor, ha az unoka távol él, vagy szakadozó a kommunikáció a családban. Bár az okoseszközök segítségével a kapcsolat technikailag könnyen fenntartható, mégis azt kell, hogy mondjuk: csak akkor működik jól, ha az érzelmek is kölcsönösen pozitívak, nincsenek megbeszéletlen konfliktusok.

A nagyszülőség mint hagyományos szerep

Szinte minden pszichológiai kutatás arra figyelmeztet, hogy a mai időkben a kötődés alapú kapcsolat játszik fontos szerepet egy családban, és nem a hagyományos tekintélytiszteleten nyugvók. Bár a mai negyvenes szülők még emlékezhetnek arra, mennyi szabály és követelmény volt régen egy családban az idősebbek felé. Akkor „kijárt” a nagyszülőknek a tisztelet és a tekintély, ma ezt máshogyan kell felépíteni, ha valaki azt szeretné, családjában megbecsült és szeretett nagyszülőként tartsák számon. Ha ez nem sikerül, akkor látjuk a kissé döcögős családi összejöveteleket, a gyors távozást és a szülőktől érkező, olykor ingerültebb reakciókat: „hagyd már, mama”!

Mindez azt is jelenti, hogy felkészülve az új érzelmi helyzetre, egy nagyszülőnek készen kell állnia arra, hogy nincs betonbiztos és spontán alakuló pozíciója, nem számíthat feltétlenül olyan tekintélypozícióra, mint amit neki még bőven meg kellett adnia saját szüleinek, pláne nagyszüleinek.

Az új nagyszülők

Ha belegondolunk a mai életünkbe, sokszor láthatjuk, hogy a családok fejlődése is lassabban zajlik, mint régen. Ahogy ötven évvel ezelőtt egy bő negyvenes szülőpár már lehet, hogy unokákkal büszkélkedhetett, ma a negyvenesek nem ritkán első szülők, vagyis a régi nagyszülői életkorban válnak anyává, apává. Ezt a képet tovább árnyalja, hogy egy mai nagyszülő, ha a hatvanas évei végén is jár, gyakran maga is dolgozik, nincs annyi ideje, mint amennyit a régi emlékeinkben a mindig otthon lévő, sütit sütő nagyikról őrzünk. A mai fogyasztói társadalom sok mindent átrajzolt az információtechnológia erős és egyre erősebb hatásával egyetemben.

Tovább nehezítheti a helyzetet, hogy a családi kapcsolatokat az idő gyorsulása és a folyamatos zaklatott életvitel hátrébb sorolhatja. Ma nem ritka, hogy egy szülinapot a család hetekkel vagy hónapokkal később ünnepel csak meg, mert az aktuális dátum épp nem jó valakinek. Azok a hagyományok, melyeket egy lassabb életben alakítottak ki, a mai felgyorsult keretben sokszor csalódással és halasztással járnak. Minden szereplőt meg lehet ilyenkor érteni. A szülőket, akik nem érnek rá egy fontos munka miatt, a gyerekeket, akiknek épp iskolai elfoglaltságuk van...

De ettől még az érzés, hogy utolsó pontban szerepel a listán: beszélni a nagyival – nem lesz kevésbé fájdalmas. Ezen a jelenségen csak úgy lehet túljutni, ha valamennyire átgondoljuk: nem a dátum és a hagyomány, hanem a megértés és a kölcsönösség számít igazán. Nem sok értelme van egy kierőszakolt találkozásnak, ha érezni, nem szívből jött, hanem engedelmességből.

Skype és nagyszülők

Akár a mostani vírushelyzet, akár a távolság indokolttá teheti, hogy okoseszközökkel tartson kapcsolatot egy család. Ez sokkal könnyebbnek hangzik, mint amilyen nehéz valójában. Nemcsak arról van szó, hogy jól kell tudni kezelni például a Skype vagy bármilyen képmegosztó alkalmazást, hanem azokról az érzelmekről, amelyeket érdemes átgondolni.

A kutatók azt ajánlják: egy nagyszülő legyen felkészült, amikor online kapcsolatot kénytelen tartósra alakítani, mert nem, vagy csak ritkán adódik lehetőség a személyes találkozásra.

Ehhez fontos lehet, hogy a megbízható internetműködés mellett az érzelmi biztonság érzését az előre megbeszélt vagy stabilan kialakított időpontok jelentik. Ha lehetőség van rá, akkor érdemes rendszeressé tehető alkalmakat megbeszélni. Ha mindenki tudja, hogy a nagyiékkal csütörtökönként beszélünk hatkor, akkor arra érzelmileg is fel lehet készülni. További ajánlás, hogy gondoljuk át, miről fogunk beszélgetni. Azok a helyzetek, amikor a „nahát, és hogy vagytok?” kérdéssel indított találkozást egy „jól, és ti?” válasz követ, az utána beálló csend jelentheti azt, hogy most mindenki kutat a gondolatai között, hogyan is folytassa a társalgást.

Amikor egy nagyszülő arra várna, hogy unokája majd elárasztja hírekkel, mosolygós arccal magyarázva élete fontos eseményeit, akkor csalatkozhat, ha ehhez képest a gyerek (különösen kamaszként) csak ül a széken, és láthatóan ő is vár valamire.

Ezért jobb előre gondolkodni. Milyen eseményeket szeretnénk elmesélni? Mit szeretnénk megmutatni? A technológia ma már lehetővé teszi azt is, hogy egy nagyi a lányunokájának élőben közvetített pogácsasütést mutasson, vagy a kisebbekkel együtt rajzoljon, énekeljen, sőt meséljen nekik.

Számtalan lehetőség van, és könnyű is élni velük, ám gördülékenyen akkor működnek, ha például a nagypapa elhatározza, jövő csütörtökön megmutatja, hogyan fekszik a cica az új helyén, milyen érdekes dolgot talált a kertben, vagy hogyan kell kártyavárat építeni.

Bármilyen élményt is mutatnak, arra is érdemes felkészülni, hogy az új „digitális” gyerekek figyelmi készenléti ideje rövidebb, mint elődeiké volt. Nem szabad tehát elkeseredni vagy elszomorodni azon, ha egy gyerek arcán a lelkesedés és az öröm pár perc után eltűnőben lesz. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a nagyszüleit, pusztán azt, hogy a beszélgetésük nem tud olyan változatos és gyors ingereket tartalmazni, mint amihez a közösségi média felületein szokott.

A nagyikkal való kapcsolatban egy gyereknek is le kell lassulnia, amihez idő kell. Ha ezt egy nagyszülő megérti, akkor nem szeretetlenségnek látja majd, hanem olyan jelenségnek, amin neki is segítenie kell. Például azzal, hogy nem hagyja saját magán elhatalmasodni ezeket a rossz érzéseket, hanem rákérdez: „mire lennél kíváncsi?”

Érzelmek átadása és a Skype

Noha nyilván egy Skype- vagy Facetime-beszélgetés nem pótolhatja a valódi személyes találkozás élményét, azért lehetővé teszi a nagyszülő-unoka kapcsolat közös élmények átélését. Amerikai kutatók ajánlják azt is, hogy esti mesét vegyenek fel, vagy adott esetben alkalmanként meséljenek a gyerek(ek)nek. Ha sikerül egy „kedvenc mesét” találni, azt akár a szülők is lejátszhatják majd otthon, amikor szóba kerülnek a nagyiék.

A technológiában jártasabb nagyszülőknek javasolják, hogy időnként küldjenek mailt az unokáknak, melyhez csatoljanak valami érdekeset, fotót, rejtvényt, találós kérdést, bármi jó, aminek egy gyerek, a saját korcsoportjában, örülni fog.

Hasonló lehetőség a családi fotók rendszeres küldése is. Nagyi a konyhában, nagypapa a kertben vagy a műhelyben, együtt az ebédnél, közösen főzve…, ezek is olyan érzelmi élményeket jelenthetnek, melyeket egy gyerek visszanézhet. Mindez azért fontos, mert a személyes találkozások hiánya gyakorta azt a félelmet állíthatja elő, hogy nem lesz kapcsolat közöttük. Ám az érzelmekkel teli fotók és üzenetek segítenek fenntartani egy olyan élménysort, aminek segítségével a nagyszülők „ott lesznek” a gyerek fejében, távol élő/lévő személyként ugyan, de nem ismeretlenként, akiről semmit nem tudnak. A mostani vírushelyzetben az online kapcsolatra szűkült családi életben is nagyon jól jöhet, ha például egy-egy feladaton vagy kérdésen lehet közösen gondolkodni a nagyszülőkkel. Ehhez azonban valóban az a legfontosabb feltétel, hogy az idősebbek legyenek jófej és megértő személyek, megértve a 21. századot és benne az unokáikat.

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti.