Nagyszülők online

Lehet, hogy a fejünkben alkotott kép még nem illeszkedik a valósághoz, de gondoljunk csak bele. Gyakrabban látni a nagyikat online, mint lelassulva, a fotelben kötögetve. Éppen egy éve az aktív nyugdíjasokról szólt a mellékletünk, Tari Annamária pszichoanalitikus akkor így jellemezte a mai idősebb generációt: „A 21. században a fiatalság kultusza jegyében megpróbál mindenki a fitt és fiatalos skatulyába tartozni. Ez alapvetően azért is jelenik meg (és nem akkora baj, hogy kitolódik a „lemondó öregedés” kezdete), mert a munkavállalás területén nagyon is szükség van még rájuk. Így aztán ma egy nagymama, ha jól tartja magát, olykor sportol, csinos és tervei vannak az elkövetkezendő harminc évre.” Valamint ma egy nagymama, ha szükség van rá, repülőre ül, és vigyáz az unokákra akkor is, ha a világ másik felén élnek. Ha pedig épp nem utazik hozzájuk, akkor online tartja velük és a gyerekével a kapcsolatot, hogy legalább így részt tudjon venni az életükben.

Akarom, nem akarom

A koronavírus talán azokat a nyugdíjasokat is rákényszerítette az online létre, akik eddig elzárkóztak tőle. Mert belőlük is akad ám szép számmal. Most ők is megtanulták, hogyan kell videóhívást lebonyolítani. Lehet, hogy az elején csak a homlokukat láttuk, mert nem tartották jól a telefont, de idővel egyre inkább belejöttek az online létbe. Kellett ehhez a fiatalok türelme és az idősebbek nyitása is, ám a csapatmunka meghozta az eredményt. „Körülbelül százszor magyaráztam el a nagypapámnak, hogy miként tudjuk videón hívni egymást – Laci nagypapája igazi régi vágású úriember, aki kijelentette, hogy az unoka menjen csak szépen hozzá, ő aztán nem fog vele videózgatni. – Csakhogy a koronavírus közbeszólt, és rájött arra a nagypapám, hogy ha nem lesz engedékeny, akár hetekig, hónapokig nem látjuk egymást. Én Pozsonyban élek a családommal, és sokszor teher volt, hogy minden héten meglátogassam. Sokkal egyszerűbb videócsetelni vele, szerencsére már ő is tudja, hogyan vegye fel a telefont, ha hívom. Néha igazán vicces szituációk vannak, az elején például állandóan a füléhez tartotta a készüléket. Ilyenkor nem nevettem ki hangosan, megsértődött volna, de kellett egy kis idő, míg úgy tudtam szólni hozzá, hogy ne nevessem el magam. Vagy olyan is volt, hogy beszélgetés közben kikapcsolta a mikrofont. Ilyenkor újra kellett hívni, mert sehogy sem tudta visszaállítani. De így is nagyon büszke vagyok rá, hogy legalább próbálkozik, és azt hiszem, egyre ügyesebb.”

Az óceán két oldalán

Aztán vannak olyan nagyszülők is, akik már hamarabb rákényszerültek arra, hogy megtanuljanak Skype-olni, vagy más videós csevegőalkalmazást használni. Ők azok, akiknek a gyermekik úgy döntöttek, hogy sok száz vagy ezer kilométerre alapítanak családot. Talán mindenki ismer a környezetében ilyet, három nagyszülő velünk is megosztotta a történetét, tovább lapozva el is olvashatják őket.

Az ilyen és ehhez hasonló történetek hallatán mindenkinek megvan a véleménye, sokan a fiatalokat hibáztatják, önzőnek nevezik őket, de lássuk be: mi van akkor ha a házasságuk révén a rokonságot óceán választja el egymástól? Ilyen esetben kompromisszumos megoldás nincs, valaki mindenképp sérülni fog. Marad hát a beletörődés és a nyitottság, az új dolgok megismerése és megtanulása, hogy az unokák ismerhessék az összes nagyszülőt.

Tudatos internethasználat

Jó pár cikk foglalkozik azzal, hogy miként tanítsuk meg a gyerekeknek a felelős és tudatos internethasználatot. Mi is foglalkoztunk már ezzel, ám valahogy soha nem említjük meg, hogy az idősebbeknek is el kell magyarázni, az internet bizony nem mindig olyan, mint amilyennek látszik. Tele van félinformációkkal, álhírekkel és tolvajokkal, akik nemcsak a pénzünket, hanem az adatainkat is ellophatják. Így aztán, ha arra adja a fejét egy nyugdíjaskorú, hogy megismerkedik az internet világával, mindenképp világosítsuk fel a veszélyekről. Ami számunkra egyértelmű, az nem biztos, hogy nekik is világos. Néhány csalódás könnyen elveheti a kedvüket, előzzük ezt meg.

Hogyan internetezzünk?

Az internethasználat előtt mindenképp magyarázzuk el nekik, hogy vannak olyan oldalak, amelyek kizárólag azért jöttek létre, hogy az érzelmeinkre hatva pénzt csaljanak ki belőlünk. Mindennek utána kell nézni, a világhálón például sokszor olyanok halálhíre is terjed, akik még élnek. Álhírekből is rengeteg van, hogy melyik hiteles és melyik nem, sokszor megkülönböztethetetlen. Ne osszunk meg olyan oldalakat, amelyek tulajdonosával, hitelességével nem vagyunk tisztában. És ami a legfontosabb: soha ne adjuk ki a személyes adatainkat. Interneten csak azok vásároljanak, akik rutinos felhasználók. Tartsuk tiszteletben mások magánszféráját, és csakis olyat tegyünk fel, mutassunk meg, amit az egész világgal tudatnánk. Ha ezeket betartjuk, és valóban arra használjuk a világhálót, hogy a segítségünkre legyen, akkor nem kell félni tőle. Sajnos, sok fiatal is beleesik ezekbe a vermekbe, nekik is jobbam oda kellene figyelniük a tudatos internethasználatra. Természetesen az idősebbektől sem várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra tökéletesen tudják használni a számítógépet, és mindenféle technikai kütyüt.

Online és offline

Fiatalosak már az idősek is, és a fiatalos életszemlélethez tartozik az is, hogy nem maradnak le az online világról. A mostani számunkban igyekszünk minél több tanácsot adni arra nézve, miként is Skype-olnak az idősebbek. És arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az online élet mellett van egy offline világ is. Találjuk meg az egyensúlyt, hiszen a kettő kiegészítve csodákra képes. Családokat köt össze, élményeket ad, és bevezet minket egy teljesen új látásmódba, egy teljesen új világba. Ám mindezt tanulni kell. Ne féljünk tőle, nyissunk felé, hogy minél több olyan nagymama és nagypapa legyen, aki nemcsak kiválóan süt-főz-kertészkedik, hanem a világhálón is megtalálja a helyét. És a messze élő családtagjait.

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene