A kérdés nem egyszerű, de ha a beteg szempontjából nézzük, elég csak a szolgáltatások minőségét szem előtt tartanunk, azok pedig kétségkívül színvonalasabbak a magánszektorban.
Aki feküdt már magánklinikán, volt valamilyen kivizsgáláson magánorvosnál, az tudja, hogy ott tiszta volt a kórterem, mosolyogtak a nővérek, és fel sem merült senkiben, hogy esetleg borítékot is kellene csúsztatni. Arról már nem is beszélve, hogy rövidebbek a várólisták, a vizsgálatok időpontját előre egyeztetik, és az adott időben be is szólítanak a váróteremből. Másrészt a magánbiztosítókkal gyakran csak hosszas tárgyalásokat követően kötnek szerződést az állami kórházak, addig az ügyfeleik csupán az életmentő ellátást kapják meg, a magánklinikákon is fizetni kell több beavatkozásért, sőt gyakran az adminisztrációért is. Melyik éri meg jobban?
Gazdagok kiváltsága a magánkórház, magánrendelő, vagy az egyszerű halandót is ellátják ott? A magánbiztosítók csak a haszonra hajtanak, vagy igenis törődnek az ügyfelekkel? És ha piaci szempontból indokolt a magánkézben levő egészségügyi intézmények működtetése, akkor most miért üzent hadat nekik a kormány? Egyáltalán milyen kritériumok alapján érdemes vizsgálni a különbséget? Milyenek a tapasztalatai ezzel kapcsolatban Anna nevű negyvenéves olvasónknak? Mit mond a magánbiztosító-szakértő? Mit akarnak Matovičék?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária írását.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.