vasárnap
Csütörtök van, hat óra és szürkület. Ürül a piac, megnézzük. Semmi nem fog történni, úgyhogy aki eseményt akar, ne olvasson tovább.
Hátsó bejárat, néhány rendezetlen fejű férfi ballag haza valamelyik deszkasörözőből. Sejtelmes fény szűrődik ki az Asian-Euro nevű étkezdéből, az üres asztalok egyikén vietnámi vagy kínai fiúcska játszik a telefonján. Odébb, a legnépszerűbb ázsiai étkezde, neve sincs, pontosabban van: Phong Nam. Itt még vagy tíz asztalnál is ülnek, főleg fiatal párok, vagy a környező multicégek fáradt alkalmazottai.
A zöldségesek közül már csak egy standon van áru, de ők is pakolnak. Ahogy a kínai ruhások is. Szombaton voltam itt savanyú káposztáért, sikerült úgy érkeznem, hogy a csalamádés bácsinál nem kellett sorakozni. Mondom, nagy bajban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy savanyú káposztát vigyek-e, vagy csalamádét. Akkor vigyen mindkettőből, hangzott az ellenállhatatlan javaslat. Beszélgettünk, ki honnan való, szóba került Párkány. „Ott nyitották meg azt a Mária Valéria hidat tíz éve” – jegyzi meg, miközben felönti lével a zacskóba gyömöszölt káposztát. Hát mondom, van annak már húsz éve is lassan. „A mindenit, így megy az idő?”
Most jelent meg a héten Pavel Ondrička könyve a Pozsonyi Kiflinél Rodák Unitasu verný Bratislave címmel. A Miletics utcai piacról azt írja, hogy a kofák kínálata az elmúlt évtizedek során követte a város lakossági összetételének változását, például a paprikakínálatban. A zöldpaprika korábban mindig alapvetően csípős volt, ha valaki édeset kért, külön kellett szólni. A régi pozsonyiak a magyar és a cseh konyha hatása alatt éltek, a csípős íz a mindennapi konyhai komponensek közé tartozott. Ahogy a lakosság a hegyvidéki régiókból érkezőkkel gyarapodott, úgy fordult meg a paprikakínálat is. Egy ideje már az édes az alap, van csípős is, de külön kell kérni, ha nincs kiírva.
Az egyik üres standon szakállas hajléktalan egynegyed görögdinnyét habzsol, mellette egy kis faládában otthagyott, megnyomorított őszibarackok. Kell a vitamin. Valaki azt mondta, a hajléktalanok életét telekben mérik. Hogy hány telet bír ki.
„Semmit nem szabad
elsietni;
a megsemmisülést sem.
Abból még soha nem
sült ki semmi jó.
Tehát: maradunk
életben.”
Petri György: Credit card
Kép: A szerző felvétele
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.